A nyárhoz hozzátartoznak a zamatos gyümölcsök, de hogy télen se kelljen nosztalgiázva visszagondolni rájuk, érdemes tartósítanunk őket. A tartósítási eljárások közül a befőzés és a lekvárkészítés történetébe mélyedünk bele. Érdekesség, hogy a lekvárfőzés tudománya legalább olyan ősi, mint a sörfőzés. Receptekért sem kell messzire mennünk szakácskönyvet, pontosabban liktáriumos könyvet böngészhetünk gyűjteményünkben, és megtudhatjuk mire jó a szilke.

A pálinka családi ebéd előtt étvágygerjesztő, baráti összejövetelen hangulatfokozó, ünneplés alkalmával kötelező kör, visszautasítása azonban sértés – bár utóbbi egy rossz beidegződés. Pálinkás jó reggelttel köszönünk, illetve számtalan módon „becézzük” mint kerítésszaggató, nerángass vagy nagyapám némítója. Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is – tartja a mondás, sőt, készítenek párlatot már céklából vagy mákból is. Mindenesetre kultúránk része, magas élvezeti értékkel, persze csak óvatosan, hiszen a pálinkatörvény értelmében az alkoholfoknak nincs felső limitje.