Hídegylettől a Lánchídig

A Duna-hidak különleges szépségük miatt külön-külön is világhírre tettek szert, különösen a Lánchíd. Nem csoda, hogy már Szerb Antal híres útikalauza - a Budapesti kalauz Marslakók számára - is innen indul. A Széchenyi lánchíd Magyarország első állandó kőhídja a Duna felett; építését heves vita és hosszas várakozás előzte meg, végül csak 1849-re készült el. A sors iróniája, hogy aki a legtöbbet tette érte, soha nem használhatta - Széchenyi István utolsó éveit a döblingi tébolydában töltötte.

Széchenyi 1832 februárjában megalapította a Hídegyletet, és hogy támogatókat szerezzen egy állandó kőhíd építéséhez, tanulmányútra indult Angliába. 1837 januárjában nyilvános felhívást tett közé, melyben felszólította a vagyonos embereket, hogy vállalják a költségek viselését, illetve minden hozzáértő szakembert, hogy ötleteikkel segítsék a híd megvalósítását. Ennek sajnos számottevő eredménye nem lett. Ezután kérte fel Sina Györgyöt, hogy vállalja el az építkezés pénzügyeinek intézését, aki némi habozás után elfogadta, és hamarosan megalapította a Lánchíd Részvénytársaságot. A részvényesek között különösen jelentős szerepet vállalt maga Sina, sőt a bécsi Rothschildokat és a pesti Wodianereket is társulásra bírta. Az ellenzők tábora erősen befolyásolta a közvéleményt. Egyrészt ellenezték, hogy angol szakemberekkel végeztessék a munkát, másrészt tartottak az alapok kimosódásától, esetlegesen a híd összeomlásától.

 lhepit

Az aggodalom nem volt alaptalan, gondoljunk a Duna erős sodrására vagy a későbbi nagy árvízre. Ugyanakkor Széchenyi kételkedett a magyar mérnökök tapasztalatában, így sikerült rábírnia a törvényhozók többségét, hogy a szerződést jóváhagyják, amit az 1839. május 14-i szentesítés után törvénybe iktattak.
A magyar nemzet nevében József nádor, a Lánchíd Részvénytársaság részéről pedig Sina György által aláírt szerződés kimondja, hogy a részvénytársaságnak saját költségén kell két mederpillérű lánchidat építenie.

Az építés körülményeit szinte mindenki ismeri. Széchenyi angliai tanulmányútja alatt ismerte meg William Tierney Clark angol építőmérnököt, akit megbízott egy lánchíd típus elkészítésével. Szakértők szerint a jégtorlódás, a gyakori árvizek és kimosódás miatt a kevesebb pilléres híd a legmegfelelőbb választás, ezért döntöttek emellett. Az alapkőletétel ünnepélyes keretek között 1842. augusztus 24-én történt. Az építkezés gond nélkül haladt, egészen 1848. július 18-ig, amikor a láncok beszerelése közben, az azt felhúzó csigasor lánca széttörött.

lanchid_kep

Ezután csak az 1848-as események akasztották meg az építkezést, végül 1849-ben került sor az átadásra, a ceremóniát Haynau főparancsnok vezette. A híd több átépítést és újjáépítést is átélt. Az alábbi híradóban az 1914-es vizsgálatát tekinthetjük meg.

Ajánló

További tematikus virtuális kiállításaink