Látható és láthatatlan március 15.

Egy kisebb virtuális sétára invitálom a kedves olvasót e jeles nap alkalmából. Végignézzük, hogy a történelmi pesti belváros mely pontjain történtek jelentős események 1848. március 15-én, gorcső alá vesszük a fontosabb helyszínül szolgáló épületek történetét, hol álltak, állnak-e még egyáltalán, vagy hogy milyen feladatot láttak el akkor és ma. Tartsanak velem!

Pilvax

Pilvax Kávéház külseje, Pest, 1848 - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-NDTermészetesen a Pilvax kávéház az első állomásunk, hiszen aznap minden itt kezdődött; kora reggel ide érkezett Petőfi, itt szavalta el először a Nemzeti dalt, és itt olvasta fel Jókai a 12 pontot, amit 14-én szintén itt állítottak össze. Magát a kávézót még 1838-ban Privorsky Ferenc nyitotta meg, majd 1842-ben vette át Pilvax Károly, aki itt is dolgozott egészen 1846-ig, onnantól Fillinger János bérelte tőle a helyiséget, azonban a nevet megtartotta - bár a ’48-as események kapcsán egyes források Fillinger kávéházként is említik -, kivéve egy rövid időszakot, amikor a Pilvax a forradalmi események tiszteletére, valamint Petőfi javaslatára a Szabadság Csarnoka nevet viselte. A szabadságharc elbukása után a kávézó nevet váltott, majd később többször tulajdonost is, míg 1895-ben Schowanetz Antal vezetése alatt igazi emlékhellyé nem vált; a Pilvax megint Pilvax lett, a falon a forradalom kulcsfiguráiról készült freskók társaságában, bekeretezve ott csüngött a 12 pont. Mi már sajnos ezt nem láthatjuk, mivel a városvezetés 1911-ben lebontatta az épületet. Az új épületben csupán egy emléktábla tájékoztatja az arra járókat, milyen történelmi jelentőségű helyen, pontosabban annak hűlt helyén állnak éppen.

Egyetemek

A Pilvaxból, az előzetes megállapodásuk szerint, az egyetemeket vették célba az ifjak. A jogi kar, majd az Orvosi egyetem és végül a mérnöki és bölcseleti kar diákjait szerették volna mozgósítani. A forgatókönyv mindenhol hasonló volt: Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, Jókai pedig felolvasta a 12 pontot. Nem kellett sokat sétálniuk, még annyit se, amennyit például ma kell az ELTE Egyetem téri Állam- és Jogtudományi Karától a Bölcsészettudományi Kar Múzeum körúti kampuszáig, ugyanis a három helyszín között csupán 1-2 saroknyi távolság volt. A jogi kar a mai helyén, az Egyetem téren álló, egykor a pálos rendhez tartozó kolostorépületben működött. Az orvosi kar innen nem messze, a Hatvani utca és az Újvilág utca sarkán állt. Ez ma a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarka, az ide betérők jó része pedig nem formalinban tárolt szerveket vizslat, hanem filmeket néz a Puskin moziban. Két sarokra az orvosi kartól a mérnöki és bölcseleti kar diákjai hallgathatták Petőfiéket, ma a Reáltanoda utcában már nem egyetemi hallgatók, hanem az Eötvös József Gimnázium középiskolás diákjai fordulnak meg többször.

Landerer és Heckenast

Landerer és Heckenast nyomdája, 1848 - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-ND10 óra magasságában már nem csak az egyetemi polgárok nagy tömege, de az utcákról is egyre többen csatlakoztak Petőfiékhez, hogy a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot együtt érvényesíteni tudják. Landerer nyomdája a Hatvani (Kossuth) utca és a Szép utca sarkán állt, illetve az épület még mindig áll. A Pollack Mihály tervezte klasszicista épület azonban nem csak az itt kinyomtatott 12 pont és a Nemzeti dal miatt vált fontos helyszínné a forradalom és szabadságharc idején; 1845-47 között itt bérelt helyiséget a Nemzeti Kör, 1848 áprilisában itt működött Batthyány Lajos miniszterelnöki hivatala és itt tartotta üléseit az első felelős magyar kormány. Amikor a forradalmi tömeg megérkezett a nyomdához, hogy azt elfoglalja, Landerer nem tanúsított nagy ellenállást, sőt, inkább együttműködő volt. Ez eredhetett abból is, hogy Landerer, Jókai és Petőfi jól ismerték egymást, hiszen ez a nyomda adta ki a Jókai által szerkesztett, Petőfi környezetében népszerű Életképek című magazint. A szabad sajtó első termékét, a röplapok első példányait az ablakon szórták ki a várakozó tömegnek, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt – amit korábban versszakonként, fejből írt le egy papírra a betűszedőknek, mivel az eredeti példányt otthon felejtette - a legjobbakkal is megesik.

Nemzeti Múzeum

A Magyar Nemzeti Múzeum - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-NDDélután háromra kihirdetett nemzetgyűlésre már hatalmas tömeg érkezett a múzeum elé, az időközben nagy példányszámban kinyomtatott proklamációt és Nemzeti dalt ezrével osztották a tömegben. Később, a szabadságharc idején is itt tartották a nemzetgyűléseket, majd 1849. július 11-én innen indult a népfelkelők utolsó csoportja. Az itt zajlott események tették történelmileg igazán emblematikussá az épületet, ami kicsivel több mint másfél hónappal a forradalom kitörése előtt nyitotta meg kapuit. A szakadó esőben, a múzeum lépcsőjén elmondott lelkesítő beszédek során Petőfi NEM szavalta el a Nemzeti dalt, legalábbis ő maga nem említi Lapok Petőfi Sándor naplójából című művében.

Pesti Városháza

Városház tér Budapest - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-NDHiába is keresnénk, az épület 1900-ban a múlté lett, kellett a hely az épülő Erzsébet hídnak. Valahol a Belvárosi templom mellett, a Piarista gimnázium helyén állhatott. A tömeg ide indult a múzeum udvaráról azzal a céllal, hogy a város vezetését maguk mellé állítsák. A nagy tömeg betódult a városháza tanácstermébe, amivel először nem nyerték el az ott ülő városatyák szimpátiáját, bár szimpatizáltak a követeléseikkel, de először ki akarták őket zavarni. Végül Rottenbiller Lipót meggyőzte a tanácsnokokat arról, hogy írják alá a 12 pontot, amit ő maga mutatott fel a kint várakozó tömegnek. Időközben híre ment, hogy érkezik az osztrák katonaság, így úgy döntöttek, hogy Budára mennek a Helytartótanácshoz, valamint azért, hogy Táncsicsot kiszabadítsák.

Helytartótanács és Táncsics börtöne

Úri utcai részlet - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-NDHúszezres tömeg kelt át a Hajóhídon. A Helytartótanács volt a legfőbb kormányzati szerv, továbbá a cenzúráért is ők feleltek. Rottenbiller, valamint a tömeghez korábban csatlakozott Nyáry Pál, Pest vármegye másodispánja és Klauzál Gábor országgyűlési vezérszónok adta át a követeléseket. „…a Helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett” – írta Petőfi. A tanács épülete most is áll az Úri utca 53. szám alatt, kisebb-nagyobb átalakítások voltak ugyan az elmúlt másfél évszázadban, most az MTA Néprajzi, valamint Állam- és Jogtudományi Intézete működik itt, egyelőre.

Táncsics börtöne innen pár sarokra, az azóta róla elnevezett Táncsics utca 9. szám alatt található. Raboskodásának, majd kiszabadításának történetét emléktábla őrzi a ház homlokzatán, a tábla melletti ablak mögött várta megmentőit. Táncsics kiszabadítása után bezárták a börtönt, arról azonban megfeledkeztek, hogy volt ott egy másik rab is, Eftimie Murgu román származású ügyvéd. Hetekig leveleken és füvön élt, a várfalról nem mert lemászni, kiáltásait nem hallották meg, egy hónappal később találtak rá.

Nemzeti Színház

Nemzeti Színház és a Kossuth Lajos utca - Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-ND1848. március 15-i események utolsó jeles színhelye a Nemzeti Színház volt. A színház akkoriban az Astoria szállóval szemben állt, közadakozásból épült, 1848-ban Erkel Ferenc igazgatta. Az épületet 1913-14-ben elbontották, mivel 1908-ban baleset- és tűzveszélyesnek nyilvánították, bontásáig üresen állt, ma irodaházat és Burger King-et találunk a helyén. 1848-ban, a műsor szerint a Két anya gyermeke című darabot játszották volna, azonban az aznapi események világossá tették, hogy a műsort meg kell változtatni, az igazgatóság Katona József Bánk Bánja mellett döntött. A darabot nem tudták végigjátszani, hiszen a Budáról időközben visszaérkezett tömeg azt félbeszakította, helyette közkívánatra elhangzott a Nemzeti dal, a Himnusz és a Szózat. Jókai Mórnak a színház színésznője, Laborfalvi Róza tűzte fel a maga készítette kokárdát, ez a mozzanat volt egyben megismerkedésük és szerelmük kezdete is. „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.” – írta Petőfi.

 

KF