Elvtársi üdvözletek a Balatonról

Hűsöltünk már hangulatos kerthelyiségekben, sört, fröccsöt, "Bambit" kortyolgatva, sétáltunk a Margitsziget árnyas fái alatt, bejártuk a Monarchia híresebb fürdőit, ideje, hogy nyaralni induljunk. Például a Balatonra, amiről valószínűleg sokunknak a lenyűgöző part mellett, a Zimmer frei-ek, a mindent átható főtt kukorica illata - "maiszbitte" na meg a vállalati üdülők jellegzetes épületei jutnak eszünkbe először. De nemcsak a vízpart mellett kellemes a pihenés, a hegyek szerelmesei és a vidéki gyógyfürdőzők is nosztalgiázhatnak a válogatásunkban szereplő képeslapokon, fotókon.

A minőségi és megfelelő mennyiségű elvégzett munka egyik feltétele; az elégedett dolgozó. Ehhez természetesen a pihenés biztosítása is hozzátartozik. A Kádár-korszakban a turizmus alappillérei a szakszervezetek, a közintézmények, és TSZ-ek által működtetett üdülők voltak. De az egész éves munkában megfáradt dolgozók üdültetése nem a kádári politika ötlete volt. Már a két világháború között elkezdődött az üdülőépítési láz, például a Balaton partján.

A Balaton fénykora

Balatonaliga - 	Balatoni Múzeum, CC BY-NC-NDMár a 19. században az arisztokrácia kedvelt üdülőhelye volt, Anna-bálokkal, gőzhajókkal és hidroplánokkal, de csak később, a 1930-as években megépült műút gyorsította fel igazán a part beépülését, így a fővárosból Balatonfüred mellett Siófok, Keszthely is elérhetővé vált. Sőt, elindultak az ún. "filléres vonatok" is, amelyek olyan időpontban érkeztek meg és indultak vissza, hogy szinte a teljes napot a tóparton tölthették el a fürdőzni vágyók.

" és kádári korszaka"

Csepel Üdülő, Siófok -  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, CC BY-NC-NDA Kádár-korszak idején újra felfedezték a tó nyújtotta lehetőségeket, sorra épültek a kis nyaralók, és a szakszervezeti ún. SZOT üdülők. A híres balatonaligai üdülő, nagy kedvence volt a magyarországi kommunista elitnek, hiszen csak egy órányira volt Budapesttől. itt Rákosinak, Aczélnak, és Kádárnak is külön villája volt. Nem nyaralhatott ám ott akárki, mialatt végig fegyveres őrök vigyázták pihenésüket, Aliga I.-en a főszezon már augusztusban véget ért, Aliga II.-re bármikor leutazhattak a legmagasabb rangú elvtársak. Természetesen nemcsak Aligán hoztak létre pártüdülőt: Arácson, Balatonföldváron, Tihanyban és a hírhedté vált Balatonőszödön is nyaralhattak az arra érdemesek.

Balatonszéplak. Ezüstpart SZOT üdülő Marton László (1925) Női torzójával -Balatoni Múzeum, CC BY-NC-NDSokak által látogatott szakszervezeti üdülő volt a siófoki Csepel, a Balatonszéplaki Ezüstpart, és a füredi Szanatórium is. A legtöbb üdülő modernnek és jól felszereltnek számított, a családok minimális pénzért szállást és teljes ellátást kaptak.
Évente kéthetes turnusokban érkeztek a munkatársak, arra is figyeltek, hogy aki előző évben az előszezonban üdült, az adott évben a főszezonba kerüljön. Azért ellenpéldáról is beszámolt a sajtó, amikor a Martfűi Cipőgyár dolgozói nem kaptak "beutalót", a tó partján táboroztak le. Programokban sem volt hiány, este dínomdánom, másnap szervezett kirándulások, ezek mellett valószínűleg azon sem sértődött meg senki, hogy a pingpongütőket mindig el kellett kérni. 
Ehhez a jelenséghez szorosan kapcsolódik a gyermekek kedvezményes üdültetése, A nyaralások túlnyomó része az úttörőmozgalom keretein belül zajlott, mint amilyen a csillebérci Úttörőtábor is volt. 
Nemcsak vízparton pihenhettek a megfáradt elvtársak, a Mátrában található galyatetői Nagyszállóban, vidéken a mai is népszerű Hajdúszoboszlón, Mátrafüreden vagy a legendás Mecsek SZOT üdülőben is. Bár a legtöbb szálló ma már csak emlék, képeslapok ezrein most is elevenen élnek az onnan címzett elvtársi üdvözletek.




Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!