Sárkánycsontok, kincskeresők és szanatóriumok – a Tátra kultúrtörténete

A Magas-Tátra egyet jelent a Budapestről viszonylag rövid időn, fél napon belül elérhető alpesi üdülőhellyel, kirándulási, hegymászási lehetőséggel, a bámulatos ormokkal, a tiszta levegővel. A hegység lábánál az 1820-as évekre ütötte fel fejét a turizmus, nem sokkal később itt épültek a Monarchia pompásabbnál pompásabb szállodái. Kiállításunkból kiderül, miként alakult a masszívum és az emberek közös históriája az utóbbi pár évszázadban.

A zergevadászoktól a késmárki rektorokig

A Tátra első meghódítói a magashegyi pásztorok és zergevadászok voltak, azonban forrás híján pontosan nem datálható, hogy először mikor járt ember a csúcsokon. Az első név szerint ismert túrázó Lászky Jeromos késmárki várkapitány és felesége, Beáta volt, akik a Zöld-tó völgyét látogatták meg kíséretükkel a 16. század első felében. Egyes források szerint csak Beáta volt a felfedező, amiért férje haragját és büntetését vonta magára.

zold_to_496163.jpg

Nem sokkal később a késmárki líceum tanárai és diákjai voltak azok, akik szó szerint és képletesen is kitaposták a későbbi turisták előtt az utat. Frölich Dávid, az iskola rektora volt az első, aki dokumentálta háromnapos túráját a Késmárki-csúcsra, a 17. század közepe táján. Frölich geográfus, csillagász, a „császári és királyi matematikus” cím viselője és a korát megelőző tudós volt. A hegy meghódítására Petrarca ösztönözte, aki maga is megvilágosodás-élményként írta le a Mont Ventoux-ra tett útját.

vadorzo_hago_327828.jpg

A Buchholtz családnak szintén sokat köszönhetünk: id. Buchholtz György késmárki evangélikus lelkész a Tátra korai ismerője volt. Fiai is elsajátították a természet és a hegység szeretetét: ifj. Buchholtz György – aki egyébként kiváló irodalmár és természettudós volt – tanítványaival kirándulásokat szervezett a Tátrában, miközben vizsgálatokat végzett. A 18. század elején készített panorámatérképén már számos csúcsot megnevezett. Belekóstolt a botanikába, az ásványtanba, és barlangászattal is foglalkozott, sőt megesett, hogy a barlangokban sárkánycsontvázakra bukkant. A sárkány később barlangi medveként vonult a paleontológia történetébe.

A másik Buchholtz-fiú, Jakab szűcsmester volt és a természet nagy rajongója: bejárta a Tátra nagy részét, hatalmas ásványgyűjteményre tett szert; Bécs meg is bízta ércbányák felkutatásával. A 18. századra egyébként jellemző volt, hogy kincskeresők és kalandorok járták a vidéket – feltételezve, hogy a rejtélyes ormok nemesfémet rejtenek. Valamennyire igazuk is volt, hiszen a Kriván oldalában például aranyat bányásztak Mátyás király korától kezdődően.

A vadászmulatságoktól a grandhotelekig 

A század végére sajátos módon kezdett kialakulni az idegenforgalom: egyenesen a vadászlakokból, például gróf Csáky István 1793-ban épített ótátrafüredi nyaralójából. A gróf igencsak szeretett itt tartózkodni és szívesen látta vendégül a látogatóba érkező nemeseket, akikkel gyakran tettek kirándulásokat a hegységben. A vendégházra később a savanyúvízforrást kiaknázó fürdőhelyet építettek.

Az 1820-as évekre a Tátra népszerű és kedvelt úti cél volt: ekkortól már számos csoportot vezettek fel a második legmagasabb oromra, a 2634 méter magas Lomnici-csúcsra, amelyet korábban megközelíthetetlennek tartottak. Láncokkal biztonságosabbá tett, kiszélesített, ám jelzés nélküli úton a bérc ma is hegyi vezető segítségével közelíthető meg. Emellett a drótkötélpályán haladó lanovkával, amely 1940-től szállítja a panorámában gyönyörködni vágyókat.

lanovka_343787.jpg

1834-ben Still János társaival megmászta a Tátra, és egyben az egész Kárpátok legmagasabb pontját, a 2655 méteres Gerlachfalvi-csúcsot. Az egyébként tanítóként tevékenykedő Still az elkövetkezendő évtizedekben a Gerlach legismertebb kalauza volt. A szirt a 20. században számos alkalommal más és más nevet kapott: volt Ferenc József-csúcs, Légionáriusok csúcsa és Sztálin-csúcs is; 1959-től hivatalosan a szlovák Gerlachovský štít néven ismeretes. Ha a csúcs híres fémkeresztjét – és a páratlan kilátást – élőben is meg óhajtjuk tekinteni, némi erőnlétre és hegyi vezető segítségére lesz szükségünk, hacsak nem vagyunk hegymászók.

tatrafured_csucsokkal_479905.jpg

Kanyarodjunk vissza a már említett Ótátrafüredhez: a Tátra legrégebbi üdülőtelepének és turisztikai központjának igazi virágkora 1833-tól kezdődött, amikor Rainer János György bérbe vette. A telep hat lakóháza mellé továbbiakat építtetett, éttermet, fürdőt létesített, sétautakat alakított ki a környező vidéken, sőt 1865-ben ő emeltette az első tátrai menedékházat, a Rainer-kunyhót.

1873-ban Ótátrafüreden alakult meg a Magyarországi Kárpát Egyesület, hazánk első turista klubja. 1904-ben épült föl a szecessziós stílusú Grandhotel, Hoepfner Guido tervei alapján. Itt meg kell említenünk Majunke Gedeont is, akinek a Magas-Tátra épületeinek egységes arculatát köszönhetjük, többek között a már csak képeslapon megcsodálható ótátrafüredi kávéházat, a Szilágyi-pavilont a Tarajkán és a 2015 méter magasan fekvő Téry menedékházat is.

tery_menedekhaz_326517.jpg

Szontagh Miklós orvos és hegymászó 1873-tól vezetette az ótátrafüredi vízgyógyintézetet, és új szanatórium létrehozásával fürdőtelepet alakított ki, amellyel megalapította Újtátrafüredet. Nagy hangsúlyt fektetett a magaslati gyógyászatra, a magashegységi klíma áldásos hatásaira, így feloldotta a nyári szezont, és egész évben fogadta a gyógyulni vágyókat. Ettől kezdve minden adott volt a tökéletes pihenéshez: a boldog békeidők polgársága gyógyulhatott, sportolhatott, kirándulhatott, kiváló szállodákban és éttermekben tölthette az idejét.

teli_elet_327943.jpg

Azóta sincs ez másként, bár a világháborúk, az elcsatolás, a világválság törést okoztak, napjainkban is a legvonzóbb turistacélpontok Ótátrafüred, Tátralomnic, a Csorba-tó, illetve nem utolsó sorban a Tátra bércei, gerincei és a közöttük kanyargó völgyek. Minden évszaknak megvan a maga varázsa, azonban arra mindenképpen figyeljünk, hogy télen-tavasszal zárlat van érvényben bizonyos turistaútvonalakon. A Tátra Európa legkisebb magashegysége, azonban lavinák és kicsúszások sajnos gyakran előfordulnak és gondolnunk kell az ott élő állatfajok – zergék, medvék, mormoták, kőszáli sasok – nyugalmára is.

TEJ

Forrás:

 

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!