Marlboro Man a keleti blokkban

A „barna aranyként” is emlegetett dohánynövény-levelek füstjének belégzése 5-7000 éves kultúrtörténettel bír. A füstképzés történhet pipával, szivarral, cigarettával vagy vízipipával, de más formában is fogyasztható: a burnót vagy tubák szippantással, a bagó rágással. Hogyan vált a dohányzás kultúrtörténetünk egyik megkerülhetetlen részévé? Hogyan emelkedett hazánk dohányipara a fellegekbe, hogy aztán lassan eltűnjön? Egy kis dohányzástörténeti szösszenet keretében mindez kiderül.

A dohány megkezdi világhódító útját

„A dohányt és a dohánymagot egy hittérítő szerzetes 1556-ban hozta magával Amerikából Spanyolországba. – A dohány élvezete Európában a XVI. század második felében terjedt el. Az államhatóságok egészségügyi tekintetekből, de főleg az egyház sürgetésére gátat akartak ennek vetni, élvezetét betiltották, törvényeket alkottak ellene, sőt egyes államokban a dohányzókat halálbüntetéssel sujtották.” – írta Bem József dohánytermesztő 1887-ben kiadott Pár szó a dohánykérdésben című művében.

Ma tudásunk szerint Jean Nicot francia nagykövet, a későbbiekben a nikotin „keresztapja” küldött elsőként Európába néhány magot, hogy abból gyógyhatású növényt neveljenek. A dohány, európai és globális szinten történő elterjedését követően, gyakran vált tilalom és üldöztetés tárgyává. A fogyasztókon olykor kegyetlenül megtorolták a füstölés élvezetét, pedig ekkor még töredékét ismerték az egészségügyi kockázatoknak. A dohányzás híveit nem tántorította el a szigor, így bizonyos államok jó financiális lehetőséget szimatolva monopóliumot adtak ki a növény termesztésére és kereskedelmére. Az ipari forradalmat követően ez a termék sem kerülhette el a sorsát, és megkezdődött az iparosított dohánytermesztés és -feldolgozás.

dohanyzacsko_267782.JPG

A magyarországi virágkor

Magyarországra a 16-17. században gyűrűzött be a füstölő rítus – feltehetőleg török hatásra. Egyidejűleg a dohánynövény termesztése is megkezdődött; az ország talaja és klímája egyaránt kiváló eme mezőgazdasági tevékenységre. 1832-ben alapította dohánygyárát Fuchs Keresztély a Síp utcában – ez volt Pest legrégebbi dohányüzeme. 1851-ben vezették be az osztrák-magyar dohánymonopóliumot, amely szabályozta az ipart és számos állami dohánygyárat hívott életre az ország területén. A század derekától kezdték meg működésüket a Magyar Királyi Dohánygyár üzemei: az erzsébetvárosi (a Fuchs gyár eladásából), a ferencvárosi (később áttelepült Lágymányosra), az óbudai, a fiumei, a debreceni, majd következtek többek között a pécsi, a pápai, az egri, a szegedi, a szentgotthárdi, a munkácsi, a kőbányai üzemek is – volt idő, amikor 22 dohánygyár üzemelt egyszerre. 1932-ben még szivarkapapírgyár is nyílt a budapesti Váci úton Modiano néven.

kemeny_janos_unokai_538613.jpg

Azok a füstös ötvenes, hatvanas évek…

Időközben, az 1860-as években, megjelent hazánkban a cigaretta, egyenesen a fiumei gyárból kezdte meg hódító útját. A századfordulón már törekvések irányultak a cigaretták nikotintartalmának csökkentésére, amelyet az 1930-as évekre tudtak összehangolni a dohányáruk élvezhetőségével; ekkor kerültek forgalomba a Nikotex termékei. Ebben az évtizedben már megjelentek a füstszűrős cigaretták. A háború után következett az államosítás és a beszédes nevű Munkás és Terv cigaretták korszaka. Persze még ott volt a forradalom és szabadságharc centenáriumára kiadott ovális keresztmetszetű Kossuth is. A minőségre és a csomagolásra nem fektettek nagy hangsúlyt; a füstszűrő nélküli cigaretta durva barna papírba került. A szivargyártás háttérbe szorult, hiszen az elvtársi Kubából is be lehetett hozni. Mindeközben a „nyugati fertőben”, az USA-ban megszületett Marlboro Man; a reklámfigura pedig évtizedekre összekötötte a dohányzást és a maszkulinitást. 1962-ben került forgalomba a legendás Fecske, amelyet némi túlzással az első füstszűrősként promotáltak, azonban ettől kezdve az emberek rákaptak az egészségkímélőnek reklámozott filteres cigarettára.

morathon_325810.jpg

Symphonia vs. Szofi

A hetvenes évek „slágere” a debreceni fejlesztésű Symphonia volt; habár 1921 óta létezik a márka, csak később, a füstszűrős termékek tettek szert népszerűségre. Olyannyira elterjedt volt, hogy a popkultúrában is megjelent olykor: „Harmincöt Symphonia, nikotintól bűzös a szám” – énekelte Cseh Tamás 1977-ben, a dalszövegben a korabeli életérzés lenyomatát hagyva az utókorra. Nem sokkal később a pécsiek a Sopianae-vel, közismertebb nevén a „barna Szofival” megalkották a konkurenciát. A hetvenes évek végén licenc alapján gyártani kezdték Egerben a Marlborot, majd nem sokkal később a Multifiltert. A következő évtizedekben a gyárak folyamatosan kísérleteztek és a márkák számos változatait dobtak piacra – talán a legérdekesebb a rövid életű C-vitaminos füstszűrős Sopianae volt.

mariassy_felix_plovdiv_1971.jpg

A rendszerváltás utáni privatizációban az üzemek magánkézbe, főként külföldi internacionális vállalatok kezébe kerültek. 1992 óta a British American Tobacco leányvállalata a pécsi dohánygyár, még ma is szerepel a gyártási palettán a Sopianae, a Fecske, de a nemzetközi Pall Mall is. 2004-ben a debreceni dohányüzemet felszámolta új tulajdonosa, az Imperial Tobacco. Az egri gyárat a Philip Morris International vásárolta meg, majd 2005-ben bezárta.

Dohányzás a magas- és a popkultúrában

Amellett, hogy a nikotin addiktív méreg, stimuláns is: javítja a szellemi funciókat és mérsékeli az álmosságot. Talán ez is az oka, hogy nagy gondolkodóink és alkotóink gyakran láncdohányosok voltak, mint például Jean-Paul Sartre, Kurt Vonnegut, Jean-Luc Godard – a füstölés sokszor hozzátartozott karakterükhöz. A filmművészetben egyébként is a ma már sokszor tabunak számító dohányzás rengeteg ikonikus alaknak, jelenetnek, dalnak adta az eszközét: a hallgatag amerikai férfiideálok: Humphrey Bogart és James Dean; a dívák: Marlene Dietrich és Karády Katalin; a fiktív karakterek: Columbo és elengedhetetlen szivarja, Maigret és pipája, John McClane és James Bond (bár ő már „leszokott”), Marla Singer és az állandó füstfelhő, vagy a folyton pöfékelő Gandalf és a hobbitok.

„Hagyd már abba!”

iszakossag_dohanyzas_466354.jpgMagyarországon 1978 óta szerepel a dohánytermékek csomagolásán az egészségkárosító hatás; a felirat egyre nőtt a dobozokon. „Hé, öreg csak előttem égsz, ha égsz. Állj le a cigivel, vagy állj tőlem odébb!” – már a nyolcvanas években televíziós kampányhadjárat indult a cigaretta ellen, melyre aligha emlékezik a húszas, harmincas generáció. 2012 óta fokozottabb lett a nemdohányzók védelme, ettől kezdve tilos rágyújtani zárt térben vendéglátó- és szórakozóhelyen, munkahelyen, illetve vonaton, peronon, buszmegállóban. 2013 óta nem lehet akárhol dohányterméket vásárolni, csakis külön erre a célra berendezkedett trafikokban, és folyamatos áremeléssel próbálják elrettenteni a füstölő lakosságot. Napjainkban közel állunk hozzá, hogy kizárólag egységes csomagolású dohányárut lehessen látni a boltok polcain.

TEJ

Forrás:

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!