Ami ellen küzdött, az lett a végzete

Ma Semmelweis nevét viseli a legtekintélyesebb hazai orvosi egyetem, születése napja az egészségügyi dolgozók ünnepe, neve az anyák megmentőjeként épült be a köztudatba. Hogy milyen ember volt? Nehéz. Kitartó konokságával sok ellenséget szerzett magának az orvostársadalomban, de nem is történhetett másképp. Abban a korszakban, amikor a jó orvos ismérve, a távolról érződő hullaszag, ő tisztasági regulákkal piszkálja a nagytiszteletű doktor urakat. Születésének 200. évfordulója alkalmából tragikus életútjába és a hazai orvostörténetbe tekintünk be.

 

Lysoform a bőre őre, ezt használja nyakra, főre - Tisztasági kérdések

KF_7431_7.jpgNemcsak nyakra, főre, szülések idején is használták a Monarchia leghíresebb fertőtlenítőszerét, a Lysoformot. Ugyanakkor a szülések továbbra is bábák mellett, jellemzően otthon történtek. A fertőtlenítőszerek elterjedése a háztartásokban, az 1900-as években kezdődött, - a Lysoform gyártása konkrétan 1903-ban kezdődött - de a higiénés viszonyok megváltozásához, szemléletváltás is kellett, és ez nemcsak a fürdőszobák elterjedésében kellett, hogy megmutatkozzon. A változáshoz, a felismerés is kellett, de még így is, hosszú út vezetett a steril körülményeket biztosító kórházi szülésekhez.

A kór

1844-ben, amikor Semmelweis Ignác orvosdoktori címet, később szülészmesteri oklevelet szerzett még egészen más körülmények uralkodtak, nemcsak a háztartásokban, a klinikákon is. A gyermekágyi láz, ekkor már egyértelműen urbánus jelenség volt, kisebb településeken elenyésző számban fordult elő, a városok szülészetein viszont százával haltak az asszonyok. Bár a középosztálybeli nők továbbra is otthon szültek, a szegény, nem megfelelő lakhatással bíró, vagy megesett nőknek, prostituáltaknak csak a klinikák maradtak.
F_23754.jpgSemmelweist mindig is foglalkoztatta a gyermekágyi láz, Bécsben már gyakorló orvosként felfigyelt rá, hogy a szülőházakban kevesebb mint harmadannyi a halálozás, mint a klinikai szülészeteken.

A különbség a két klinika között csupán annyi volt, hogy az orvosi klinikán rendszeresen boncoltak oktatási célból. A megfigyelését, hogy a gyermekágyi láz oka a hullaméreg, az a szomorú felismerés is követte, hogy ő és orvos kollégái felelősek az anyák haláláért. A fertőzés elkerülése érdekében Semmelweis klórmész-oldatos kézmosást javasolt, de erős ellenállásba ütközött. Felfedezését és tisztasági reguláit kollégái mélyen sértőnek találták magukra nézve, hiszen hogyan is lehetnének ők okozói annyi halálnak, amikor életüket a gyógyításnak szentelték. Az eközben kitört szabadságharc sem javított a megítélésén és bár Semmelweis igyekezett távol maradni a harcoktól, a bécsi klinikán nem nézték jó szemmel a magyar orvos munkáját, nem hosszabbították meg szerződését. Végül 1851-ben tért haza, hogy a Szent Rókus Kórházban folytassa tovább munkáját.

A próféta halála

VF_4648.jpgMegfigyelte, hogy a klórmész alkalmazásával egyidejűleg harmadára csökkent kórházában a gyermekágyi láz miatti halálozások száma. Ezt követően a kézmosást megelőző intézkedésként is ajánlotta kollégáinak, majd kötelezővé tette; orvosoknak, orvostanhallgatóknak és ápolóknak. Bár sikeresen visszaszorította a fertőzést, az orvostársadalom továbbra sem fogadta el nézeteit, ehhez feltehetően lobbanékony természete és az is hozzájárult, hogy írásaiban gyakran gyilkosoknak nevezte orvostársait. A gyógyítómunkája mellett rendszeresen publikált, és tanított, emellette az orvosi kar gazdasági igazgatója is volt.

Az évek múltával egyre furcsábban viselkedett, ingerlékennyé vált és dühkitörései voltak. Egy későbbi visszaemlékezés szerint az egyik tanácsülésen hirtelen felállt, és felolvasta a bábaeskü szövegét. Ekkor már nemcsak családja, hanem kollágái is furcsának találták a viselkedését és arra jutottak, hogy elmebeteg. Felesége azt javasolta tegyenek fürdőkúrát, és közben nézzék meg barátjuk klinikáját Bécsben. Semmelweis Ignác ekkor indult utolsó útjára, amelyen barátja Markusovszky Lajos doktor is elkísérte, aki Görgei Artúr fejsebének kezelésével vált híressé. Semmelweis Ignácot 1865 nyarán Döblingbe zárták, ahol agresszivitása miatt brutálisan megverték és alig két hét után belehalt sérüléseibe. Halálának okára ma sincs pontos magyarázat a legvalószínűbb, hogy egy gyermekágyi lázban elhunyt asszony boncolásakor szerzett kézsérülése okozta a hűdéses elmezavart, azaz a szifiliszt.

Eredményeit csak később, többek között Louis Pasteur munkássága és a bakteriológiai kutatások fejlődésével ismerték el. 1965-ben lelt végső nyugalomra az anyák megmentője, ott, ahol másfél évszázaddal korábban meglátta a napvilágot. A sors fintora csupán, hogy végzete az a kór lett, ami ellen küzdött.

Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!