Tabán, te csodás

A tavasz eljövetelét, nemcsak a langyos szellő és a madárcsicsergés jelzi, hanem az is, hogy egyre többen a szabadban költik el ebédjüket, vacsorájukat. Ezúttal kerthelyiségekben és hűs teraszokon időzünk, méghozzá a legendás Tabánban.

A városrész

3919.jpgBudapest egyik legmisztikusabb és legkultikusabb része: a Tabán, vagy Rácváros. A városrész számtalanszor átalakult, eközben több tragédia is beárnyékolta életét. Először az 1810-es tűzvész, amit egy ügyetlen kádársegédnek köszönhetett a városrész és szegény Virág Benedek, akinek könyvtára lett a tűz martaléka, ezután jött a filoxéria járvány, nem kímélve a domboldal szőlőültetvényeit, amihez képest az Ördög-árok 1875-ös áradása szinte eltörpült. De kezdjük a legelején!

... és lakói

A Tabán történetét az elnevezésének magyarázatával szokás kezdeni, hiszen már az is kérdéseket vet fel. A legvalószínűbb magyarázat, hogy a víz közelsége miatt cserzővargák vagyis tímárok telepei működtek itt. Innen a név, amely a török Débágháne/Tabakhane szóból ered, a magyarázatot erősíti az is, hogy a fővároson kívül, más magyarországi településen is létező helységnév a Tabán; többek között Szolnokon és Szegeden is, mind víz melletti, igen szegény iparostelepként működött.
VF_31_437.jpgA Tabán "rác" voltát a betelepült szerb lakosságnak köszönheti, akik a török elöl menekülve telepedtek le itt, jelenlétükre ma a Rác fürdő emlékeztet, de korábbi templomuk, a Szent Demeter egészen a második világháborúig Rácváros központja volt, mivel a templom előtti tér piactérként funkcionált. A 19. századában élénk irodalmi élet is folyt, a városrész visszatérő látogatója volt Vuk Stefanovic Karadzic, a szerb irodalmi nyelv megújítója is, szobra a Szarvas téren áll.
A nemzetiségi elkülönülésen túl, sztereotipikusan szólva kétféle embertípus volt a Tabánban: a vendéglős meg a vendég. A híres vendégekről sokan sok helyen írtak már - Krúdy Gyuláról, aki manapság is népszerű lenne gasztrokalandozásaival - de akiket híressé tettek, róluk kevés szó esett. Krausz Poldiról és a Mélypincéjéről, vagy Avar Mihályról és a Felső Avarjáról, vagy a Háromcsőrű kacsáról, most őket vesszük sorra.

A Mélypince

132478_irodalmi_fottr.jpgA tabáni Görög utca sarkán állt a Mélypince, aminek pincéjébe állítólag 80 lépcső vezetett. Falait pedig még a törökök rakták, amely valószínűleg része volt az egész budai várhegyet behálózó pincerendszernek. Tulaja Krausz Lipót zsámbéki lakos, aki már Zsámbékon is vendéglősként működött. Hogy mi volt a Mélypince bája? A Tabán legolcsóbb vendéglője volt. Üzleti modellje nem volt bonyolult, Poldi bácsi nem tartott fenn személyzetet, ő maga szolgált fel, felesége pedig a konyhában segédkezett. A Mélypince a helybeliek, és az írók, művészek kiskocsmája volt, ahol mindig volt szabad asztal Krúdy számára. Sokáig reménykedtek, hogy az 1930-as évek gazdasági válsága miatt a fővárosnak nem lesz pénze a bontáshoz, ez sajnos nem így történt. Poldi bácsi Pesten nyitott újra, de hamar tönkrement. 1944-ben pedig még rosszabb idők következtek, erről Márai ír a Föld, Föld!-ben. A Mélypincének is megvolt a maga vendégkönyve, amit a német megszállás után Poldi bácsi felvitt Máraihoz, hogy őrizze meg, ha őt netán deportálnák, ezt Márai nem vállalta, saját biztonságában sem volt biztos, később úgy tudta megsemmisült a könyv, de szerencsére túlélte, ahogy a Krausz család is.

Kakuk, a régi meg az új

VF_7380.jpgA Kereszt utca 6. szám alatti házban 1926-ban nyitott a  régi Kakuk vendéglő. Első híres kocsmárosa Gerstl Ferenc volt, halála után fia ifj Gerstl Ferenc üzemeltette. Ha hihetünk a pletykáknak Gerstl, nemcsak felszolgálni, hanem inni is szerette a bort, de természetesen nem ez, hanem a kellemes hangulat, a magyar ízek, és Budai Gyurka zenéje volt ilyen vonzó a vendégnek. A bontás után költözött át az Attila körút 22. szám alá, és 1934-ben, megtartva a magyaros külsőt, vált igazán népszerűvé. Az új helyen a cigányzene mellett sramlizene is felcsendült. A vendégek választhattak a székely, a vadász és a magyar szoba között, az biztos, hogy ez a hely már nem a takarékos, ám otthonos Krausz Poldi bácsis vendéglő volt, hanem egy klasszikus étterem. A virágzásának a második világháború vetett véget, a házat porig bombázták.

Az Alsó Avar, a szerelmespároké

Az Alsó Avar a Hadnagy utcában szemben a Rácz vendéglővel működött. A tulajdonosa Avar László volt.  A zöldvendéglőt leginkább szerelmespároknak ajánlották. Az idelátogató úriembereket a következő tanácsokkal is ellátták a randevú sikerét illetően. Eszerint a kerthelyiségbe invitált hölgyet úgy kell leültetni, hogy a szerb templom órájára lásson, a toronyórán ugyanis mindig fél nyolc múlt öt perccel, így valóban ólomlábakon járt az idő.

A Felső Avar, a halászlékedvelőké

VF_2014_242_1.jpgNem összekeverendő az Alsóval, Avar Mihály vendéglője volt, és a Kereszt utcában állott, családi összejövetelek gyakori helyszíne. Nevezetessége pedig a kiváló halászlé volt. Épülete a Hadastyánok (48-as vitézek) Egyletének is székhelyül szolgált, amely József főherceg védnöksége alá tartozott.

Végül, 1933-ra érett meg a városrész lebontásának terve. Ebben szerepet játszott az Erzsébet híd és a budai körút építése is. A házak, viskók állapota sem volt kielégítő, járványok, fertőzések ütötték fel a fejüket. A bontás hírére természetesen felhördült a főváros lakossága és a gyakorta itt tanyázó művészvilág. Nem értették, hogy miért kell ezt a romantikus, vidékies, macskaköves utcákkal tarkított városrészt lebontani. Festők, fényképészek jöttek ide, és próbálták meg az utolsó pillanatban megörökíteni a városrész hangulatát. A bontás után csak néhány műemlék ház és a két templom maradt épen. 

A bontás után is volt élet

Például a híres Háromcsőrű Kacsában, amit 1936-ban Lichtner Tivadar és neje alapított, a névadás körülményei a homályba vesznek, de az biztos, hogy a híres háromcsőrű már szerepelt egy 1872-ben bemutatott operettben, amit a budai polgárok is ismerhettek, a Budai Színkörből. A Döbrentei utcában lévő vendéglő hírnevét konyhája mellett, Szabó Lőrincnek is köszönhette, aki Éjféli közjáték című versében énekelte meg a helyet.
A jelenleg közparkként működő Tabánról ma már nehéz elképzelni, hogy valaha italozók vagy a sramlizene hangjai töltötték be. Az eltűnésével érzett szomorúságunk mellett, ha más nem is, vigasztaljon az a tudat, hogy az egyre zsugorodó zöldfelületek mellett, ott a mi Tabánunk, becsüljük meg!

Felhasznált irodalom:
Saly Noémi - Bodor Imre: A tabáni Virág Benedek - ház
http://taban-anno.blogspot.hu


Tetszett ez a virtuális kiállítás? Olvasson tovább!