Találatok száma: 1540

Találatok szűrése
/154
<< >>
  • borító

    Az ​első amerikai

    Az észak-amerikai régészet regénye

    A ​szerzőnek eddig két könyve jelent meg magyarul, A régészet regénye és A hettiták regénye, s mindkettő nagy sikert aratott. Legújabb műve, Az első amerikai Észak-Amerika régészetével foglalkozik, az ősi indián kultúrákat ismerteti. Ellentétben a látványos mexikói és perui magas kultúrákkal, amelyeknek bőséges irodalma van, az észak-amerikai korai indián kultúrákról alig olvashatunk magyar nyelven. Pedig Észak-Amerika régészete hallatlanul sok érdekességet tartogat számunkra. Alig ismeretes például, hogy a prehisztorikus Észak-Amerikában is emeltek piramisokat; e földépítmények alapterülete az egyiptomi piramisokéhoz mérhető, csak sokkal több — sok ezer — van belőlük; hogy egyes vidékeken hatalmas, több száz méteres, állat alakú földsáncok húzódnak, amelyekhez hasonlót még sehol a világon nem találtak; hogy az Egyesült Államok délnyugati területein a 16. században megjelenő spanyolok négy-ötemeletes házakat pillantottak meg, amelyekben indiánok százai éltek; hogy olyan, emberkéz alkotta eszközöket találtak Észak-Amerikában, amelyeknek korát egyes kutatók 30000 évesre becsülik. Ceram segít eloszlatni azt a köztudatban élő téves elképzelést, hogy Észak-Amerika hatalmas térségein a fehér ember megjelenése előtt csak primitív indián törzsek éltek, amelyek csupán vadászatból tartották fenn magukat. A szerző nyomon követi a régészeti feltárásokat, beszámol a leletekről, és mindig érdekesen tárja elénk a belőlük levonható következtetéseket. Így egyidejűleg kap áttekintést az olvasó az észak-amerikai régészet fejlődéséről és a korai indián kultúrákról, amelyeknek némelyike viszonylag magas színvonalat ért el a földművelésben és a kézművesség több ágában, használati tárgyaik célszerű megformálása és művészi díszítése pedig egyenesen bámulatra méltó.

  • borító

    A ​bronzkor Magyarországon

    Vajon ​az emberiség korai történetéből mit és hogyan ismerhetünk meg? Egyáltalán rekonstruálhatók-e hitelt érdemlően a magyarországi bronzkor eseményei, amelyekről nem maradtak ránk írott források? Miként gazdálkodtak, hol és hogyan laktak, milyen nyelven beszéltek, hogyan ismerték meg a bronzöntés technikáját a Kárpát-medence több ezer évvel ezelőtti lakói? Egyebek között ezekre a kérdésekre is választ kap az olvasó Kovács Tibor könyvében, amely a régészek sokoldalú kutatómunkájának alapján rajzol képet a magyar föld egy egész évezredének (i. e. XX-IX. század) népvándorlásokkal, háborúval terhes történetéről. A szerző szakavatott vezetésével megismerjük a több mint háromezer évvel ezelőtt élt bronzkori emberek földművelésre, állattenyésztésre épülő gazdasági életét, települési, temetkezési és viseleti szokásait, bepillantást nyerünk hiedelemvilágukba, gyönyörködünk csontból faragott, agyagból formált vagy bronzba öntött használati tárgyaikban. A nagy időbeli távolság mégis alig érzékelhető, hiszen a könyvben megelevenedő emlékeket nem lehet és nem is tudjuk csupán régészeti leletként, történeti forrásként szemlélni. Megformálásuk egyszerűsége, szépsége néha elgondolkodtat, máskor csodálkozásra késztet – és talán ez az, ami segít az évezredeket áthidalni a múlt emlékei és a ma embere között.

  • borító

    A ​köztes lét könyvei

    A ​Mahajána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélő lény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább úgy kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tettét, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudást és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek - istenek, szörnyek, mennyek és poklok - önnön elméjének szülöttei. Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy - ha meg nem is szabadul - elkerülje a legrosszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, „kincses emberi testet” amelyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére. Ilyen intelmeket írnak le a Köztes Lét Könyvei.

  • borító

    Árpád-kori ​kőfaragványok

    A kiállításunkra összegyűjtött alkotások, töredékek javarészt nem szobrok a szónak abban az értelmében, ahogyan ezt a szót az újabb kori európai művészetben mind épületen alkalmazott, mind független, önálló térbeli kompozíciókra szoktuk alkalmazni. Hiányzik belőlük az, amit jobban fejez ki szobor szavunk latin eredetű megfelelője, a statua: nem magukban megálló, álló vagy állított jelek, s nem érvényes rájuk az a másik, az antikvitás óta használt szó sem, amely a bibliai "faragott kép" elképzelésének felel meg: nem monumentumok, nem imagók, azaz rendeltetésük nem az emberi alak jelenlétének mágikus hatalommal való felruházása, magasabb valóságszférába emelése.

  • borító

    Nagy ​magyar művészek

    Egy sor kiváló festőnkről és szobrászunkról szóló tanulmányt adunk közre ebben a kötetben, afféle művészarcképeket és jellemrajzokat, amelyek e mesterek jelentőségét hivatva vannak megvilágítani. Olyan mesterekről van itt szó, akik megérdemlik, hogy emléküket állandóan ébren tartsuk, mert el nem múló érdemeket szereztek művészetünk körül.

  • borító

    Értékeink vonzásában

    Emlékezések, publicisztikák.

  • borító

    Csavargók, ​alkotók

    A húszas évek végén Európa csavargói kongresszust tartottak, melyen felhívták a nemzeteket, hogy támogassák törekvéseiket. Kassák, aki maga is belekóstolt egykor a keserűen nagyszerű csavargóéletbe, csodálkozva olvassa a hírt: lehetséges, hogy a társadalmon kívüliek, a szabadság megszállottjai immár odáig jutottak, hogy a társadalmak segítségét kérik fennmaradásukhoz? Úgy látszik – állapítja meg –, a kalandozások kora lejárt. Ennek a jelenségnek okait kutatja e tanulmányban, három jellegzetes, sajátos arculatú művész, Gorkij, Jack London és Panait Istrati alkotásait, életpályáját elemezve.

  • borító

    Magyarság ​a zenében

    „Legkevesebbet talán a németektől vettük át. Nem csoda; homlokegyenest ellenkezik már a két nyelv ritmusa és hangsúlya, ezenfelül a tisztán zenei sajátságok is ellentétesek… A német motívum majd mindig súlytalanul kezdődik, a magyar soha. A dallam ascendens, tercekből épül: a magyar descendens, kvartokon épül. A német szereti nyújtani és magas hanggal kiemelni a hangsúlyt. A magyar a hangsúlyos rövid szótagot sohasem nyújtja, s nem gondol azzal, hogy hangsúlyos helyre mindig magasabb hang kerüljön.” 1939-ben, midőn e sorok megjelentek, nem kellett ahhoz kifinomult zenei hallás, hogy az olvasó megértse: a világhírű muzsikus ezúttal nemcsak a zenéről beszél…

  • borító

    Nyugot kulturája Keleten

    „A művet, amelyet az Olvasó figyelmével megtisztelt, valamivel több mint egy kerek évszázada jelentette meg a 75. életévéhez közeledő Vámbéry. A hivatalos minőségében már nyugalomba vonult, s az életpályáját a küzdelmeiben összegző tudós olyan összefoglalásra készült, amelyben nem csak addigi politikai és szakírói tevékenységét összegezheti, de egyúttal hitet tehet az általa képviselt érdekek és értékek mellett is.”

  • borító

    Erdélyi ​várak, várkastélyok

    A magyar történelem sorsdöntő eseményei közül jó néhánynak volt a színhelye Erdély, e hétbástyás címerű tartomány, amely török korban a leginkább őrizte a magyar önállóságot. Fontos történelmi szerepét várak, várkastélyok, templomerődök sokasága jelzi. Ezek az építmények egyben a legidőállóbb bizonyítékai a magyarság magas színvonalú kultúrájának azon a területen, amelynek értékeit hosszú időn át a pusztulás, a tudatos elpusztítás réme fenyegette. Szerencsére az a korszak elmúlt. Kiss Gábor óriási ismeretanyagot átfogó, az ízes nyelvezetű eredeti forrásokat bőven idéző munkájának második kiadását már nem csupán a minél többet tudni akaró olvasónak ajánlhatjuk, hanem az utazóknak is, akik a jövőben feltehetőleg egyre többen keresik majd fel az itt bemutatott történelmi-kultúrtörténeti emlékhelyeket. Reméljük, Erdély lakói is örömmel olvasnak majd szűkebb hazájuk építészeti remekműveiről, hiszen ezek megmaradása a múltban és a jövőben is elsősorban az ő érdemük.

/154
<< >>