Találatok száma: 1528

Találatok szűrése
/153
<< >>
  • borító

    Előázsia művészete az ókorban

    Az emberiség kultúrtörténetében oly nagy jelentőségű Előázsia művészettörténetét és ezzel együtt azt a kultúrát, amely keleten a történeti kor hajnalán az emberiség művelődésének legjelentősebb központjai közé tartozik, gyakran, bár helytelenül, Babilónia és Asszíria művészeteként foglalják össze. Mezopotámia ("folyamköz") neve csak későbbi - görög eredetű. A Tigris és Eufrates folyamok vidékének nagyhatalma, Babilónia csak az i. e. II. évezredben kerül a történelem színpadára és jut hamarosan vezetőszerephez, Asszíria pedig még későbben. Kisázsia két nagy folyójának vidéke is csak gócpontját jelenti annak a hatalmas területnek, amely művészettörténeti szempontból sem hanyagolható el. Ezért, ha egész röviden is, de ismertetnünk kell azokat a különböző geológiai felépítésű peremterületeket is, amelyek a folyamköz síkját övezik.

  • borító

    A ​római köztársaságkor művészete

    Az antik művészet felfedezése idején a reneszánsz művészei és humanistái előtt Itália műemlékei voltak a klasszikus ókor egyedüli, példamutató alkotásai, s csak a felvilágosodás korában - az első görögországi kutatások és Winckelmann úttörő ókori művészettörténete nyomán - különböztették meg a görög és a római művészetet. Ez a megkülönböztetés nemcsak történeti, hanem esztétikai értelemben is a görög művészet elsőbbségét eredményezte, s így hosszú időn át a római művészetet csak a görög művészet utolsó, hanyatlási szakaszának tekintették.

  • borító

    Borsos

    Borsos Miklós (sz. 1906) a jelenkori magyar szobrászat egyik legeredetibb egyénisége. Több irányban kiteljesedő művészete sokféle műfajt és technikát foglal magába: rendkívüli érzékenységgel megformált portréi, állatszobrai és torzói mellett kiemelkednek finom vésetű plakettjei és a balatoni tájat idéző tusrajzok. Szobrai megformálását az anyag és a kifejezés szabja meg; vörösmárvány fejeit aprólékos részletességgel alakítja ki, míg bazalt és fehérmárvány szobrai leegyszerűsített, nem egyszer absztrakt formák. László Gyula lírai átéléssel megírt tanulmánya az első monográfia, amely hírt ad Borsos Miklós sokszínű művészetéről. 2 db

  • 2015.05.30-31.

    Rippl-Rónai Fesztivál Életképek 2015

    A 2015. évi Rippl-Rónai Fesztivál 3. és 4. napján készült életképek.

  • 2015.05.29.

    Rippl-Rónai Fesztivál Életképek 2015

    A 2015. évi Rippl-Rónai fesztivál 2.napján készült Életképek.

  • borító

    A ​művészetek őskora

    Az ókornak hozzánk legközelebb álló klasszikus görög-római művészete, illetőleg annak hatása, nem szakadt meg a középkorban. A reneszánsz idején újjászületett művészet pedig teljes tudatossággal merített belőle és megteremtette a művészettörténet tudományát is. A tőlünk már távolabb fekvő ókori keleti kultúrák azonban másfélezer évig feledésbe merültek, s csak a XVIII. század végén, a XIX. század első felében meginduló ásatások hozták felszínre azokat ismét. Új világ tárult fel például Egyiptom és Mezopotámia művészeti, irodalmi kincseinek megismerésével. Az addigi elképzeléseket messze felülmúló, a klasszikus kort évezredekkel megelőző idők bontakoztak ki.

  • 2015.05.28.

    Rippl- Rónai Fesztivál Életképek 2015

    A 2015. évi Rippl-Rónai Fesztivál 1. napján készült Életképek.

  • 2016.05.26.

    Rippl-Rónai Fesztivál Hangulatvideó 2016

    A 2016. évi Rippl-Rónai Fesztivál 1. napjáról készített hangulatvideó.

  • borító

    A gótika művészete II.

    Németország gótikus művészete és középeurópai kapcsolatai

    Németország a középkorban nem jutott el a fejlődés ama fokára, hogy a feudális megosztottságából kiemelkedve egységes állammá kovácsolódjék. Változatos földrajzi arculata és az egyes tájegységeknek egymástól nagyon különböző gazdasági adottságai igen kedvezőek voltak ahhoz, hogy területén a grófságok, hercegségek, fejedelemségek - mindmegannyi önálló feudális birtoktest - százai alakuljanak ki, s éljék a maguk életét. A német-római császárság nagy múltú gondolata is mindinkább elhalványult, jelentősége megkopott. A császári korona vajmi kevés hatalmat biztosított viselőinek, s legfeljebb egy-két határozott egyéniség volt képes arra, hogy e cím segítségével nagyobb politikai súlyra tegyen szert a feudális hatalmasságok fölött. A társadalmi fejlődés azonban itt is - mint Franciaországban - kitermelte a maga egyre erősbödő, gazdagodó polgárságát, amely állhatatosan harcolt társadalmi jelentőségének megfelelő politikai jogaiért. S mivel harcaiban semmiféle központi hatalomra nem támaszkodhatott, így szükségképpen város-szövetségekbe tömörült (pl. a Hansa-városok), amelyek a maguk államközti szervezetével mihamar számottevő politikai tényezővé váltak, s ez művészetpártolásuk mértékében is kifejeződött.

  • borító

    A gótika művészete III.

    Itália gótikus művészete és kapcsolatai

    Itália művészetében a gótikus stíluskorszak nagyjából a XIII-XIV. századra esett, s jellegét tekintve határozottan elkülönült a francia és a német igazodású művészeti fejlődéstől. Ennek egyik fő alap oka e három nagy stílusterület társadalmi fejlődésének különbözőségéből fakadt. Franciaországban a feudális királyság intézménye megteremtette az új stílus, a gótika társadalmi előfeltételeit. Németországban ez nem történt meg. Ott a feltörekvő polgári rend központi hatalom híján arra kényszerült, hogy nagy területeket behálózó városszövetségek révén biztosítsa társadalmi jogait a feudálisokkal szemben. Itália azonban - központi fekvésénél, sajátos földrajzi adottságainál és változatos táji alkatánál fogva - gazdasági és társadalmi szempontból még Németországnál is megosztottabb volt. A sokszálú, egymást keresztező társadalmi érdekek szövevénye sem egységes központi hatalom létrejöttének, sem átfogóbb városszövetségek kialakulásának nem kedvezett. Földje továbbra is viszonylag kis kiterjedésű feudális birtoktestek és városállamok állandóan változó méretű, jelentőségű, társadalmi arculatú halmazából állott, s ez a sokrétűség térben és időben híven tükröződött a művészetek területén is.

/153
<< >>