Üvegbe zárt történelem: az aranyló lemezfotóktól a fakószürke üvegnegatívokig
Habár manapság természetes számunkra, hogy másodpercek alatt tudunk fényképet készíteni, de abba ritkán gondolunk bele, hogy milyen rögös út vezetett odáig, amíg a gyors fényképezés illetve a jó képminőségű fénykép készítése lehetővé vált. Ugyan a feltalálók által elért kezdetleges eredmények eleinte szenzációnak számítottak, a később felmerülő hiányosságok és újabb igények, valamint a szerencsés körülmények a módszer fejlődését eredményezték. A fényképészet hajnalán fontos mérföldkőnek számított az ezüstözött rézlemezes eljárás felfedezése éppúgy, mint az üvegnegatívoké.
Az ezüstözött rézlemez és a vérfehérje eljárás
A szárazlemezes eljárás megjelenése előtt az elterjedt fényképészeti eljárások számos hátránnyal jártak a fényképet készítők számára; az ezüstözött rézlemezre készült fénykép a dagerrotípia, amely nevét Louis Daguerre neve után kapta, sokszorosításra alkalmatlan volt, a papírnegatívra készített fénykép pedig nem eredményezett elég részletgazdag képet. Fontos pillanat volt a fényképezés történetében, amikor Daguerre találmányát a francia kormány gyakorlatilag közkinccsé tette. (Kivéve a Brit Birodalom területén egy jogvita miatt.)
„Daguerre 1840-ben mutatta be az első fényképet a franczia akadémiának, hol azonnal felismerték annak nagy jelentőségét. A parlament nemzeti jutalommal elégítvén ki a feltalálót, a készítési titkot tőle átvette, s azt hirlapok utján kihirdettetvén, a világnak átadta. Daguerre módja következő volt: ö egy jól megezüstölt rézlemezt jodpárák fölé tartott, a jód egyesülvén az ezüsttel, a lemezt jodezüst hártyával vonta be, mely a napvilág iránt igen érzékeny test. Az igy előkészített lemezt aztán kitette a sötét kamrába, honnan 10-15 percz múlva kivevén, sötét helyen melegitett kénesö párái fölé helyezé.” - Eger, 1866.
Ugyan a papírnegatív fényképek esetében a papír rostszálait a viaszos kezelés valamelyest eltüntette, de az élesség még így sem volt megfelelő. A sokszorosíthatóság valamint a minőségi problémák megoldását sokan a drága fémek alkalmazásában látták, de az igazi megoldást az üveg, illetve az üveglemezes albumin-eljárás jelentette, amelyet Abel Niépce de Saint-Victor talált föl 1847-ben.
„Azon gép, melynek üvege elé állunk, egy kis sötét kamra (…) Ezen eszköz készítése s használata egészen physikai törvényeken alapszik; de mihelyt a fedő a tárgyüvegröl levétetik, már a chemiai erők szerepe kezdődik, s tart mindvégig." - Eger, 1866.
Ez az üveglemezes vérfehérje (albumin) eljárás főként a táj- és épületfelvételek készítésekor volt praktikus, portré-fotózáshoz túl időigényesnek bizonyult, ugyanis a kép elkészültéhez bizonyos esetekben akár 15-percig is a fényképezőgép előtt kellett állni. Habár a fényérzékeny anyag megvilágítási (expozíciós) idejét csökkenteni lehetett azzal, ha a lemezt közvetlenül az érzékenyítés után azonnal felhasználták, de a művelet így bonyolultabbá vált; a fényképészeknek gyakorlatilag egy mobillaboratóriumot kellett magukkal vinniük sátorral és különféle vegyszerekkel együtt.
Üveglap kollódiumhártyával
A nedveslemez (más szóval kollódiumos üvegnegatív) eljárás, amelyet Frederick Scott Archer fedezett fel, a minőség és gyorsaság tekintetében is felülmúlta a korábbi eljárásokat.
„A photograph (...) egy tiszta üveglapot sötét szobában leönt collodiummal ez sebesen párologván, az üveget vékony, átlátszó hártyával vonja be, mielőtt ez megszáradna, ezüstoldatba teszi. A collodium itt azonnal változást szenved, előbb átlátszó sárgás szinü volt, most átlátszatlan lett, s sárgafehéres szint nyert. A világ iránt igy érzékenynyé tett lemezt ekkor a photograph még nedvesen teszi ki a gépbe, honnan néhány másodpercz múlva kivevén, sötétes műhelyébe viszi. A collodiumhártyán a rajznak ekkor még semmi nyoma sem látható (…) de a photograph érti a módját, e titkot kicsalni: minden czerimonia nélkül leönti egy csípős folyadékkal, mely nem egyéb, mint vasgálicz-oldat.” - Eger, 1866.
A fényképezés időtartama az új eljárásnak köszönhetően másodpercekre csökkent. Immár az épület és tájképek készítéséhez csak 10-90 másodperc, a kis portréfotók elkészítéséhez pedig 20 másodperc is elég volt.
„Becske A. úr helyi fényképészeti műtermét különösen ajánljuk t. közönségünk figyelmébe. Újabban behozta termébe ama találmányt, mely szerint a fényképezés egyetlen pillanat alatt történik s oly hű, hogy e tekintetben a siker felülmulhatlan. A pillanatnyi fényképezés lehetővé teszi a legmozgékonyabb gyermek fényképezését is.” - Veszprém, 1881.
Az ajánlások és reklám ellenére ugyanakkor továbbra is sokan ragaszkodtak a régi ezüstözött rézlemez eljáráshoz. Ennek oka abban rejlett, hogy a rézlemez-fotóknak - a fakószürke színű üvegnegatívokkal szemben - volt egy különleges ezüstös-aranyló csillogása.
Fekete bársonyt háttérnek
A technikai fejlődés, Peter W. Fry-nak köszönhetően tovább folytatódott, aki a nedveslemez eljárást továbbfejlesztve létrehozta azt az úgynevezett kollódiumos üvegpozitív eljárást (ambrotípia), amely neve ellenére eredetileg negatív volt; csak a sötét háttér miatt látszott pozitívnak. Az így készült negatív képeket kémiai eljárással, salétromsavval halványították, majd az üveglap hátoldalát vagy sötét színűre lakkozták, vagy valamilyen fekete anyagot, például fekete bársonyt helyeztek mögé. Nagy előnye volt, hogy nem tükröződött.
A dagerrotípia esetén kialakult különös szabadalmi-jogi helyzet idővel a technikafejlődés szempontjából szerencsés körülménnyé vált; mivel a Daguerre és a francia kormány között kötött megállapodás a Brit Birodalom területére nem terjedt ki, ezért Daguerre ügynöke - a jogdíjbevételek reményében - Britföldön bejegyeztette a szabadalmat. Mivel emiatt - a módszer használata esetén - minden brit fénykép-készítőnek jogdíjat kellett volna fizetnie a briteknél a dagerrotípia használata nem terjedt el. Mindez (a tudomány-történészek szerint) nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy a brit Talbot egy újabb fényképészeti eljárást (talbotípia) dolgozzon ki, amely a dagerrotípia világsikerét ugyan nem tudta megismételni, de az első negatív-pozitív eljárásként a modern fényképészeti módszerek igazi elődjévé vált, ugyanis ez már lehetővé tette a papírképek előállítását is.
Erdélyi Károly
Forrás
- A fotográfiai eljárások története: Üveglemez eljárások, (mek.oszk.hu), (Az eredetiből archiválva: 2017. április 27-én)
- Szilágyi Gábor: A fotóművészet története. Budapest, (1982). ISBN 9633362822
- Híreink. (1881). Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 7 (16), 63. o.
- A photographia vegytani folyama. (1866). Eger, 4 (27), 226. o.
- A franciák a világnak adományozták a találmányt. (24.hu) 2018. december 29.
(A borítókép a debreceni Déri Múzeum gyűjteményéből származó (CC-BY licenszü), Felhő Rózsi énekesnő János vitéz jelmezében - című fénykép felhasználásával, módosításával készült.)
