Alföldi színek – a 20. századi népi realizmus és plein air festői

Rudnay Gyula, a 20. századi festészet egyik legnagyobb hatású mestere, a naturalizmus és az alföldi táj iránti elkötelezettségével vált ismertté. Pogány Ferenc, a magyar táj szépségét és a hódmezővásárhelyi iskola szellemiségét jelenítette meg műveiben. Németh József és Bényi László a falusi élet misztikumát és színgazdagságát örökítették meg képeikkel, míg Deák-Ébner Lajos, a plein air festészet követőjeként természetkedvelő stílusával gazdagította a magyar festészet palettáját. Ismerje meg jelen virtuális kiállításunkban a magyar képzőművészet e sokszínű meghatározóinak életrajzát, akik az alföldi táj és népiesség gazdag hagyományait idézik meg.

Rudnay Gyula

251761.jpgA 20. századi festészet egyik legnagyobb hatású mestere. Rudnay Gyula 1878 január kilencedikén született. Gyermekéveit Pelsőcön, Salgótarjánban, Rudabányán, Miskolcon, Bejében és Tornaalján töltötte. Festői elhivatottsága már gyermekkorában jelentkezett, sokat és nagy örömmel rajzolt, filléreit kuporgatta, hogy olajfestéket vásárolhasson. 1893-94 között a budapesti Iparművészeti Iskola hallgatója volt. 1895-1902-ig Münchenben Hollósy Simon szabad iskolájában tanult. Rövid tanulmányúton eljutott Rómába és Párizsba is. A párizsi tanulmányútja során ismerkedett meg Pásztor János szobrászművésszel és kötött vele életre szóló barátságot. Rudnay első kiállítását is közösen rendezték a Párizsi Nagyáruház Lotz termében. 1919-ben látogatott először a Somogy megyei Bábonyba, melyet később rendszeres nyári tartózkodásaival amolyan második otthonának tekintett. 1922-től három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskola tanára, négy évig a rektora is volt. 1924-ben Bécsben, 1925-ben Genovában díjnyertes kiállításokat tartott. 1947-1953 között Baján élt, ahol művésztelepet alapított, s megszervezte a „Népi Festőakadémiát”. 1948-ban „Pro Arte”, 1949-ben Kossuth-díj elismerésben részesült. 1957. január 4-én Budapesten hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomba.

Pogány Ferenc

260611.jpgPogány Ferenc, születési nevén Pokorny Pogány Jakab magyar festőművész. Pokorny Ferenc cipész és Sárek Karolina Borbála fiaként született 1886. december 2-án, Budapesten. A budapesti Mintarajziskola kezdte meg tanulmányait, később a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Mesterei: Ferenczy Károly, Zemplényi Tivadar és Rudnay Gyula voltak. 1928-ban a Nemzeti Szalonban mutatták be műveit egy gyűjteményes kiállítás keretében. Volt kiállítása továbbá a Műcsarnokban, Szegeden, Szentesen és Hódmezővásárhelyen is. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1930. február 22-én hunyt el Hódmezővásárhelyen. Művei főként népi életképek és tájképek.

Bényi László

262548.jpgBényi László magyar festő, művészeti író. 1909-ben Rákosligeten született, és gyermekéveit is ott töltötte. A miskolci művésztelepen Benkhard Ágostnál kezdte művészeti tanulmányait, később 1931-1933 között jogi egyetemet végzett, mellette Aba Novák Vilmos szabadiskolájában tanult. 1935-ben többek közt Olaszországban és Líbiában országban járt tanulmányúton. Ezután a szolnoki művésztelepen, majd az 1940-es évektől a Dunakanyarban főleg Zebegényben és Nagymaroson dolgozott. 1945 után részt vett több művészkör újjászervezésében. 1957-1970 között a Nemzeti Galéria főmunkatársa volt, ahol több jelentős kiállítást rendezett, neki köszönhető, hogy Csontváry művészete nem süllyedt a feledés homályába. Művészetét az alföldi iskola hagyományai követték végig, főként csendéleteket, tájképeket és figurális kompozíciókat festett, ám szívesen megörökítette utazási élményeit is. Jellemző képeire a lendületes ecsetkezelés és a színgazdagság.

Németh József

257228.jpgNémeth József festőművész 1928. október 3-án született Kaposszerdahelyen. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Pap Gyula és Szőnyi István voltak. Az alföldi iskola szellemi örökségét továbbvivő hódmezővásárhelyi iskola egyik legtehetségesebb képviselője volt. Több európai országban is járt tanulmányúton. 1958 óta szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. 1961-ben a Műcsarnokban, 1967-ben az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1976-ban Munkácsy-díjat kapott. 1980-ban érdemes, 1985-ben kiváló művész kitüntető elismerésben részesült. Hódmezővásárhelyen hunyt el 1994-ben. Alkotásai a falusi tájat, a paraszti életet jelenítik meg. Képeit a dekoratív stilizált konstruktivitás, a fokozott kolorit és a meseszerű, mitikus hangvétel jellemzi. Murális témák is foglalkoztatták.

Deák-Ébner Lajos

257890.jpgDeák-Ébner Lajos festőművész, tanulmányait a müncheni Képzőművészeti Akadémián kezdte, de az ott tapasztalt merev módszerekkel szembe ment realista szemléletmódja, így otthagyta az intézményt. Az 1873-as bécsi világkiállításon szerepelt egy alkotásával, itt francia festők új műveinek hatására Párizsba költözött, a közeli Barbizonban Paál Lászlóval, Munkácsyval és a barbizoni iskola realista-naturalista tájképfestőivel, köztük Jean-François Millet-vel került kapcsolatba. 1874-től sok éven keresztül a nyarakat a szolnoki művésztelepen töltötte, ahol az osztrák Pettenkoffen hatott rá, realisztikus ábrázolásmódja főleg az itt festett képein figyelhető meg. 1887-től a budapesti Női Festőiskola vezetője volt, 1890-ban Lotz Károllyal közösen dolgoztak a Tihanyi Apátság freskóin, 1895-99 között a Műcsarnok előcsarnokának falképeit festette meg. Az alábbi képén megfigyelhető a kortárs francia művészet hatása, a finom naturalizmus amelyet a plein air atmoszférateremtő színességével társított.

Forrás:

Rudnay Gyula

Pogány Ferenc

Bényi László

Németh József

Deák-Ébner Lajos

G.L.

Ajánló

lead_Kunffy

Somogyi nyarak és emberek Kunffy Lajos szemén keresztül

Ha Kunffy Lajos bármely önarcképére nézünk, egy derűs tekintetű, nyugodt arcvonású embert látunk. Művészete a 20. század eleji zajos, egymást követő, vagy egymás mellett szimultán létező izmusoktól mentes. Pedig életének 92 éve alatt a történelem rengeteg fordulatot hozott – felvirágzást és pusztítást egyaránt – ám alkotásait nézve olyan, mintha mindennek ellenére egyvalami állandó maradt volna: kíváncsisága a somogyi emberek, a táj és a napfény iránt.
Érték vagy sallang

Érték vagy sallang?

Gyakran felmerül a vád művészi alkotásokkal szemben, miszerint „szép és jó, de nem lehetett volna másra, hasznosabbra költeni a ráfordított pénzt?”. A 19. század második felében is terítékre került ez a kérdés az egyébként igen magas művészi értéket képviselő és kuriózumnak számító emlékérmek kapcsán, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók körében. Virtuális kiállításunkkal ezúttal a Piarista Múzeum gyűjteményében található vándorgyűlési emlékérmeket és egy – a társaság által kiadott – jutalomérmet szeretnénk bemutatni.
lead_rippl

Rippl-Rónai szerelmei

Amikor Rippl-Rónai József Párizsban Munkácsi tanítványa, majd segédje lett, modelljeit az utcán vagy kávéházakban találta és kérte fel, hogy üljenek neki. Nem minden modelljével vált szorosabbá a kapcsolata, de 1888-ban Neuillyben a heti vásáron így történt, ekkor látta meg a burgundiai származású Lazarine Baudriont, későbbi feleségét, és ez történt abban a Csengery utcai vendéglőben is, ahol Bányai Elzát, Zorkát megpillantotta. Ezen a héten nem arra keressük a választ, hogyan festett Rippl-Rónai, hanem hogy, hogyan szeretett. 
A koronáról másképp

A koronáról másképp: Szűz Mária, a Kegyes Iskolák Királynéja

A Piarista Múzeum digitális kamarakiállítása a gyűjteményben őrzött különféle Szűz Mária-ábrázolásokból nyújt egy kis reprezentatív válogatást. A barokk kori, 17-18. századi metszeteken egyrészt Mária életéből vett jelenetek, másrészt a Mária-kultusz egyetemes szimbólumai, illetve a piarista rend és a különböző magyar vonatkozású Mária-kegyhelyek sokszorosított kegykép-, kegyszobor-másolatai jelennek meg.
lead_berki

Berki Viola művészete

Berki Violát a művészettörténészek naiv művészként tartják számon. Személyes sorsa, akárcsak műveié, ellentmondásokkal teli. Saját bevallása szerint is sokat illusztrált, ami a festészete rovására ment. A Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza volt a mestere, de Kondor Béla volt rá igazán nagy hatással. Ezen a héten életművével ismerkedhetnek meg. 
lead_Klauber

A rokokó koronázatlan királyai: A Klauber testvérek augsburgi műhelye

Ha a 18. században létezett volna a brandépítés, a marketing- vagy PR-tevékenység fogalma, akkor azt valószínűleg a Klauber fivérekkel illusztrálták volna. A testvérpár egy olyan, független művészeket is foglalkoztató metszetkiadó vállalkozást hozott létre az 1740-es években Augsburgban, amely a katolikus szentképkiadás európai központja lett, illetve különböző reprezentatív metszetsorozatok révén a keresztény ikonográfiát is megreformálta, új utakra vezette a rokokóban.
További tematikus virtuális kiállításaink