Az online családfakutatás lehetőségeiről
A kíváncsiság az ember alapvető tulajdonsága, és ki ne szeretné tudni, hogy ki ő, honnan származik, kik a felmenői, vagy, hogy ősei mivel foglalkoztak a távoli múltban, földműves család sarja, netán nemesi? Napjainkban már – a levéltárak mellett – az internetes adatbázisokban is kiterjedt kutatást lehet folytatni, ha a fenti kérdésekre keresünk választ. Kiállításunkban érintjük a családfakutatás módszertanát, lehetőségeit, és magához a kutatáshoz segítség gyanánt az esetleges rokonok felkutatásához ajánljuk adatbázisunk több ezer portréfotóját és csoportképét, illetve egyéb írásos dokumentumait.
A kutatás megkezdéséhez az első lépések egyike egy beszélgetés idősebb rokonainkkal az általuk ismert felmenőkről, fontosabb évszámokról, régi családi képek átnézése, az érdekes történetek, anekdoták felelevenítése, illetve jegyzetek készítése. Ezek az információk önmagukban is kincsek, és egyben kapocsként szolgálnak múltbéli gyökereinkhez. Amennyiben van néhány nevünk, évszámunk, helyszínünk, meg is kezdhetjük a keresést az adott forrásanyag segítségével. Sőt, sok családban őriznek régi feljegyzéseket, anyakönyvi kivonatokat, származásigazolásokat, amelyek további, eddig nem ismert adatokat tartalmazhatnak.
Az időben visszafelé haladva, szüleink, nagyszüleink, dédszüleink adataival szépen felgöngyölíthető a családfa akár több száz évre, több generációra, több száz, esetleg több ezer távoli rokonra visszamenőleg. Természetesen előfordulhat néhány ágon elakadás is egy esetleges hiányzó vagy téves adat, illetve ismeretlen ős folytán. Ebben az esetben folytatódhat a kutatás, ha az adatbázisok bővülésének vagy saját kitartásunknak és türelmünknek hála mégis rálelünk az információra, azonban ha egy ismeretlen felmenő, például törvénytelen gyermekként bejegyzett őssel találkozunk a családfán, ott az apai ág kutatása szinte lehetetlenné válik.
Létezik az ún. ősvesztés jelensége, amellyel biztosan találkozunk, ahogyan egyre haladunk visszafelé az időben a kutatás során. Ez azt jelenti, hogy különböző ágakon lévő őseink egy része ugyanaz a személy, hiszen ha „csak” tíz generációt vizsgálunk az egyensági családfán, akkor is több, mint ezer közvetlen ősről beszélünk: 2 szülőnk van, 4 nagyszülőnk, 8 dédszülőnk, 16 ükszülőnk, 32 szépszülőnk, 64 ősszülőnk, és így tovább. A 30. generációnál már elérjük az egymilliárdot, a 40. generációnál az egy billiót – ennyi ember pedig nem is létezett az emberiség története során.
Polgári anyakönyvek
A polgári anyakönyvezés 1895. október 1-je óta létezik Magyarországon. A polgári anyakönyveket az adott település polgármesteri hivatala, illetve másodpéldányait az adott levéltár őrzi. Azon anyakönyvek, amelyek esetében a védelmi idő letelt, ingyenes internetes adatbázisban is hozzáférhetőek. Legismertebb ilyen adatbázis a Familysearch, ahol regisztrációt követően szabadon böngészhetünk a mikrofilmen rögzített anyakönyvek és egyéb digitalizált dokumentumok között, és építhetjük családfánkat. A védelmi idő – egy 2024-es törvénymódosítás szerint – születési anyakönyveknél 110 évet, házasságnál 86 évet, halálozási adatok esetében 30 évet jelent – ezt bonyolíthatja egy esetleges későbbi utólagos bejegyzés is akár.
Egyházi anyakönyvek
A polgári anyakönyvezést megelőző időszakból többnyire az egyházi anyakönyvekből gyűjthetünk adatokat – természetesen ehhez tudni kell, hogy a család éppen kutatott ága milyen vallású volt. Az egyházi anyakönyvezés kezdetei a 16-17. századig nyúlnak vissza. Magyarországon már 1515-ben a veszprémi zsinat felhívta a plébánosok figyelmét a keresztelések rögzítésének fontosságára, a 16. században azonban még mindez szórványosan történt csak meg. 1563-ban a tridenti zsinaton IV. Pius pápa határozott az anyakönyvezés gyakorlatáról. Hazánkban pedig az 1611-es nagyszombati zsinat rendelkezett róla, azonban kötelezővé az 1625-ös ún. Rituale Romanummal tették. Ez utóbbi rögzítette a keresztelési, a házassági és a halálozási anyakönyvek mellett a bérmálási és húsvéti áldozás idején a háztartások összeírásának gyakorlatát is. Sőt, a nagyobb biztonságot nyújtó másodpéldányok készítését csak 1827-től rendelték el. Az izraelita lakosság anyakönyvezését jóval később, 1851-ben tették kötelezővé.
Mindez már némi támpontot adhat a kutatáshoz, de a 16-18. században még igencsak jelentős információs hézagok, netán elveszett dokumentumok miatt szerencse is szükségeltetik a sikerhez. Például megakaszthatja a kutatást, hogy a 19. század második felétől visszamenőleg a házassági anyakönyvekben ritkán szerepelnek a házasulandó felek szüleinek nevei, különösen a vőlegény esetében, a menyasszonynál azért olykor-olykor feltüntették az örömapa nevét.
A mai Magyarország helyiségeinek egyházi anyakönyveit mikrofilmen is rögzítették a mormon egyház támogatásával, amelyek másolatait jelenleg is a MNL Országos Levéltára őrzi. E vallási mozgalom előírja tagjainak az őseik megismerését, ezért szinte az egész világon segítik a családfakutatási törekvéseket. Ők működtetik a Familysearch nevű oldalt is, amely gyakorlatilag a családfakutatók alfája, és céljuk, hogy közösségi munkával létrejöjjön az emberiség közös, nagy családfája.
Egyéb források
Az anyakönyveken túl más irányba is elindulhatunk, például kereshetjük egy-egy elhunyt rokonunk gyászjelentését, amely sok esetben a közvetlen rokonságon túl a távolabbi hozzátartozókat is megemlíti. Erre lehetőséget ad az Országos Széchényi Könyvtár gyászjelentés-adatbázisa. Léteznek temetői adatbázisok és kataszterek, amelyek szintén hasznos adatokkal szolgálhatnak, például a BillionGraves által publikált sírkövek feliratai. Ezek a források főként az elmúlt száz évből adhatnak információkat. Mindemellett a korabeli helyi újságokban is érdemes rákeresni egy-egy ősükre, hiszen előfordulhat, hogy egy pársoros hírben említhetik a nevét, szerencsésebb esetben hosszabb írást közöl róla a lap.
Az elszántabb családfakutatóknak ajánljuk a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület oldalát is. A rengeteg itt található információ nagy részét tagság megváltásával lehetséges kiaknázni, amely különösen jól jöhet azok számára, akik a 20. századi Budapesten keresik a felmenőiket. Az önkéntes tagoknak hála nagy számban indexeltek ezen anyakönyvek, azaz hatékonyabban tudunk kutatni a keresőfelület segítségével. Az egyházmegyei levéltáraknak is vannak online családfakutató szolgáltatásik, érdemes ezeket a lehetőségeket szintén megvizsgálni, amennyiben tisztában vagyunk a kutatott ág felekezeti hovatartozásával.
Ha nemesi felmenőre bukkanunk, akkor számos kiadvány lehet segítségünkre, amelyekben akár több száz évre visszamenőleg megtalálhatjuk a család származása, rövidebb története vonatkozó információkat, például Kempelen Béla: Magyar nemesi családok c. művében. Vagy hasonló alapmű Borovszky Samu szerkesztésében a Magyarország vármegyéi és városai, holott nem teljes vármegyék tekintetében, azonban nagyon alapos. Ezek a művek online is elérhetőek a genealógiai szakirodalom széles skálája mellett. A korabeli forrásokat tekintve érdemes átvizsgálni az összeírásokat, urbáriumokat, úrbéri tabellákat.
A családtörténeti kutatás egyéb forrásaiként ajánljuk adatbázisunk nagyszámú portré- és családfotó-gyűjteményét, gyászjelentés-kollekcióját, illetve síremlékekről készült képeit. Mindemellett – nem fő profilunk ugyan, de – böngészhető anyakönyvek is gyűjteményünk kis részét képezik. Származási hely helytörténeti kutatásához pedig hasznosak lehetnek néprajzi dokumentumaink az adott helyiség szokásairól, adatközlőktől származó információkkal hitelesítve.
TEJ
Forrás:
