Szent György, a vértanú, a lovag és az időjós
Szent György napját, április 24-ét több európai kultúra is a tavasz kezdeteként tartotta számon. Már az ókori római pásztorok is különböző szertartásokat tartottak ebben az időszakban, a keresztény kultúrkör pedig sárkányölő Szent György ünnepét tette erre a napra. A magyar népi hagyományban is jeles tavaszi nap – pogány szertartásokban gyökerező – szokásait, illetve magát Szent Györgyöt és a sárkányszimbolikát vesszük górcső alá aktuális kiállításunkban.
A Szent György-história
A sárkányt legyőző, és a királylányt megszabadító lovag legendája az egyik legismertebb história az európai művelődéstörténetben. György kappadókiai származású katona a 3. századból, majd ókeresztény vértanú miután nem tagadta meg kereszténységét az üldöztetések idején. A sárkánymotívumot jóval később, a 10. században kapcsolták hozzá György csodás, halálát és feltámadásait részletező történeteihez. Többszörös védőszent: többnyire a harcosok (katonák, lovagok, tüzérek), de a sebesültek, a cserkészek, a fegyverkovácsok patrónusa is, amellett, hogy számos országé is, például Magyarországon, Angliában is nagy tisztelet övezi. Angliát illetően már Oroszlánszívű Richárd is neki tulajdonította a keresztes háborúban elért győzelmeit, és egyfajta védőszentjeként tekintett rá.
A római és a bizánci kereszténység egyaránt tisztelte, ezért oly elterjedt a kultusza. A bizánci hatásnak köszönhetően jelent meg hazánkban is a Szent György-imádat nem sokkal Szent István király uralkodása előtt. Károly Róbert 1326-ban alapította az első világi lovagrendet, a mai napig működő Szent György Lovagrendet. Gyakran jelenik meg ikonográfiai- és egyéb képzőművészeti alkotásokon, jellegzetesen harcosként ábrázolva, lovon ülve, a sárkánnyal viaskodva, főbb attribútumai is ehhez kapcsolódnak: a kard, a lándzsa és a pajzs.
Sárkányszimbolika
A sárkányölő hős toposza gyakori a különböző népek meséiben már az ókortól kezdve, de megjelenik az egyházi legendákban is. Utóbbiak közül a leghíresebb sárkányölők Szent György és Szent Mihály. Általában ezek a történetek a jó-rossz, a fény-sötétség, a tavasz-tél szimbólumpárokon alapulnak. A magyar népmesékből is ismerjük a sárkány, a királylány és az őt kiszabadító vitéz történetét, amelyben felismerhető az ősi emberáldozat motívuma.
Népi tradíciók
Szent György napjának népszokásai szervesen kapcsolódnak a tavasz kezdetéhez, a tavaszi munkálatokhoz. Egyik legismertebb gyermekdalunk is eredetileg ehhez kapcsolódik naphívogatóként: „Süss fel nap, Szent György nap / Kert alatt a kislibáim megfagynak”.
Ezen a napon történt a jószágok első kihajtása – többnyire zöld ággal, amely a rontás ellen is védett, és termékenységvarázsló szerepe is volt. Az állatokat szokás volt ekkor a füstön is áthajtani vagy az épületeket körbefüstölni, ezzel az eljárással is a betegségeket és ártó szándékot igyekeztek elűzni. Hasonló célú mágikus eljárás volt az ún. bekerítés, amely során mákkal körülszórták a védendő területet, illetve a harmatszedés, amely során a lepedővel rituálisan összegyűjtött harmatot például füvel keverték, és azt megetették a tehenekkel. Ezekre azért volt szükség, mert Szent György napján a népi hitvilág szerint aktívak voltak a boszorkányok, akiknek a rontása főként a tehenekre és a tejre hárult, őket kellett távol tartani.
„Szent György napján nem jó varrni, mer akkor bevarrjuk a tikok valagát. Meg elmentünk az erdőbe, nyirfaágat tördeltünk le. Aztán kitüzdeltük az istállóajtóba, disznóajtóba, kapura, fára, mindenhova, hogy a boszorkány meg ne nyomja az embereket, meg az állatokat… Hogy ha varrtunk, akkor azt mondták, hogy ha: Márok napján varrogattam/Szent György napján megvakúltam. Ezért nem szabadott Szent György napján varrni. Meg Márok napján sem szabadott, mer a régi kódis azt mondta, hogy varrogatott, osztán megvakút. Ugy hallottam a mamámtul.” - Pogányszentpéter, Mitnyek Mihályné, 1921
„Szent György napján elmentünk hajnalba a harmatba megmozsdóznyi. A harmatba megmozsdóztunk, de nem törüköztünk meg, azért hogy ojjan gyönge legyen mindig az arcunk, mint a harmat, amijjen gyönge. De ez mindig napfőkölte előtt kellett megcsinyáni Szt. György napjún.” - Mesztegnyő, Sebestyén Györgyné, 1912
A Szent György időjósló nap is: a szent napját megelőző tavaszi mennydörgés bőséges termést jelzett. Ha pedig ezen a napon béka hangját hallották, az a tavasz és a nyár korai eljövetelét jelentette. A Szent György előtt fogott kígyó vagy gyík a kor gyakori betegsége, a torokgyík megelőzésére szolgált az egyéb csúszómászókkal kapcsolatos praktikák mellett. A tavaszi munkák szempontjából pedig e nap ideális a bab, a kukorica és az uborka elvetéséhez.
Napjainkban már nem igazán ismert népszokás az ún. Szent György-napi kilövés, amely során a legények – éjszakai nagy máglya, tűzugrás, tánc közepette – a világba kiabálták, azaz „kilőtték” a lányok és az asszonyok rossz tulajdonságait. Senkit nem neveztek meg, azonban a nők erre az időre elbújtak. Emellett előfordult, hogy a lányokat és a legényeket össze is párosították szóban.
TEJ
Forrás:
