A Szent Jobb története
A magyar nemzeti ereklyék közül talán egyik sem övez akkora tisztelet és misztikum, mint a Szent Jobb. Szent István király mumifikálódott jobb keze az elmúlt évszázadokban nemcsak vallási relikviaként ismert, hanem a nemzeti identitás egyik jelképévé is vált. Jelen virtuális kiállításunkban e különleges ereklye történetét, kultuszát és kalandos sorsát mutatjuk be, a középkori legendáktól a modern kori zarándoklatokig.
A kezdetektől a 18. századig
A Szent Jobb – Szent István király természetes módon épen maradt, mumifikálódott jobb keze – a 11. század közepétől kezdve vált a magyar királyság egyik legfontosabb szakrális és politikai ereklyéjévé. István király 1038-ban bekövetkezett halála után, szentté avatása céljából 1083-ban sírját I. (Szent) László király nyittatta fel. Ekkor találták meg különválva a testtől, de épségben fennmaradva a jobb kezet, amelyet rendkívüli állapota miatt azonnal különleges tisztelet övezett. A középkori krónikák szerint az ereklyét egy fehérvári kanonok titokban magához vette, és Bihar vármegyei birtokára szállította. Az ügyet végül Szent László király rendezte: 1084. május 30-án visszaszerezte a Szent Jobbot, és fiát, Álmos herceget bízta meg egy kőmonostor építésével az addigi faépület helyén – hogy méltó módon őrizzék a nemzeti kincset.
Az ereklyét először a székesfehérvári bazilikában őrizték, majd a 12. század során a bihari Szent Jobb monostorba került, ahol külön kápolnát is építettek számára. A következő évszázadokban a Szent Jobb hosszabb-rövidebb időszakokra eltűnt, elrejtették, majd újra előkerült – sorsa szorosan összefonódott a magyar történelem viharos századaival. XV. század elején Székesfehérvárra került. Fehérvár 1543-ban került török kézre, s vele együtt vélhetően a Szent Jobb is. A törökök raguzai kereskedőknek adhatták el az ereklyét, mert 1590-ből már Raguzában (ma Dubrovnik) tudjuk a Szent Jobbot: az ereklyét őrző domonkos szerzetesek egy ezüst ereklyetartót készíttetnek ekkor a Szent Jobbnak.
Az 1771-es események – A Szent Jobb hazatérése
1771-ben fontos fordulat történt a Szent Jobb történetében: Mária Terézia uralkodása alatt visszahozták az ereklyét a dalmáciai Raguzából (a mai Dubrovnikból) Magyarországra. A királynő személyesen gondoskodott arról, hogy a Szent Istvánhoz kötődő nemzeti ereklye ismét a magyar hívők rendelkezésére álljon. A hazaszállítás útvonala szimbolikus jelentőségű volt: az ereklyét előbb Győrött, majd Pannonhalmán helyezték el rövid időre, lehetőséget adva a híveknek a tiszteletadásra. Végül Budára, a királyi vár Szent Zsigmond-kápolnájába került, ahol ünnepélyes keretek között helyezték el. Ez az esemény nemcsak vallási, hanem nemzeti jelentőségű is volt: a Szent Jobb hazatérése a keresztény magyar államiság jelképeként erősítette a nemzeti öntudatot. A visszatérés emlékezetes mozzanata lett az ereklye tiszteletének történetében, és megalapozta a későbbi körmenetek hagyományát is. Ekkor kezdett újraformálódni a Szent István-kultusz is, amely az elkövetkező évtizedekben fokozatosan egyre nagyobb szerepet kapott a közéletben. A Szent Jobb visszakerülése egyben a magyar történelem szakrális emlékezetének megerősítését is jelentette.
A Szent István-napi körmenetek hagyománya és az ereklyetartó
Az ünnep jelentősége tovább nőtt I. Ferenc uralkodása alatt, amikor 1818-ban munkaszüneti nappá nyilvánították, a vasárnapokhoz hasonló státusszal. Ebben az évben rendezték meg az első hivatalos Szent Jobb-körmenetet Budán, amelyet a következő évben, 1819-ben József nádor főherceg szabályozott részletesen. Ő rendelte el, hogy a társadalmi elit és a vezető tisztségviselők kötelesek legyenek részt venni az eseményen. Az 1848-as ünnepen már a kormány tagjai is jelen voltak, azonban a szabadságharc leverése után a körmenetek megtartását 1860-ig betiltották. A tilalom feloldása után a Szent Jobb-körmenetek új lendületet kaptak: a Budavári események már országos érdeklődést váltottak ki, és ekkoriban alakult ki az a hagyományrendszer, amely napjaink ünnepeit is meghatározza. 1862-ben készült el Lippert József prímási főépítész tervei alapján a Szent Jobb ma is használt ereklyetartója – egy díszes, gótikus stílusú, kápolnaszerű műalkotás, amely méltó módon őrzi Szent István épen maradt jobb kezét.
Szent István-napi körmenetek a 20. századtól napjainkig
A 20. század első felében a Szent Jobb-körmenetek a magyar vallási és nemzeti élet egyik meghatározó eseményévé váltak. 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából ünnepélyes emlékévet hirdettek, amely az 1938. májusában megrendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus lezárását követően vette kezdetét.A világtalálkozó zárómiséjén – 1938. május 29-én, a Hősök terén – a Szent Jobb is jelen volt, méltó középpontjaként a rendezvénynek. A következő napon, május 30-án, a Szent Jobb napján szentmisét mutattak be az Országház előtti téren, ahová ünnepi körmenetben vitték el az ereklyét, majd onnan vitték tovább a Hősök terére.
Május 31-én újabb történelmi mérföldkő következett: a Szent Jobb először indult útnak hajón Esztergomba, ezzel kezdetét vette egy több éves országjárás. 1938 és 1942 között az ereklye az úgynevezett "aranyvonaton" járta be a történelmi Magyarország jelentősebb városait, ezzel erősítve a nemzeti identitást és a keresztény hagyományokat. 1944-ben a világháborús légiveszély miatt a körmenetet már nem tudták megtartani.
A második világháború végén azonban a Szent Jobbot – a koronázási jelvényekkel együtt – Ausztriába menekítették, 1945-ben tért csak vissza Magyarországra. A háború után rövid ideig újra megrendezték a körmeneteket, az egyik legnagyobbat 1947-ben, amikor Mindszenty József bíboros vezetésével közel félmillió ember vett részt a szertartáson.
1947. december 26-án letartóztatták Mindszenty József bíborost, majd koncepciós per indult ellene. Ezzel végleg ellehetetlenítették, hogy magyar földön valaha is részt vegyen a Szent István-napi ünnepségeken.
Eltávolításával a politikai vezetés – úgy tűnik – egy időre nem tartott az augusztus 20-ai vallási események esetleges társadalmi hatásától, hiszen 1949-ben még megrendezésre került a Szent István-napi körmenet, ezúttal a budai Várban. Az esemény ugyanakkor már egy romos városrész utcáin, egyházi vezető nélkül zajlott, és teljes mértékben a hatalom felügyelete alatt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Szent Jobb-körmenetet Budán megtarthatták.
1950-től kezdve a kommunista államhatalom már a minimális nyilvános vallásgyakorlást sem tűrte meg. A körmeneteket betiltották, és az augusztus 20-i ünnepi szentmiséket hosszú évtizedeken át csupán zárt térben, a romló állapotú Szent István-bazilikában tarthatták meg, a Szent Jobb jelenlétében, de nyilvános részvétel nélkül.
A hagyomány újjáéledése – A rendszerváltás utáni
1989. augusztus 20-án – a rendszerváltás küszöbén – újra megrendezték a Szent Jobb-körmenetet, amely azóta a nemzeti ünnep egyik legkiemelkedőbb eseményévé vált. Bár volt néhány év, amikor elmaradt, (például 2007-ben, 2020-ban és 2022-ben) az augusztus 20-i ünnepi szentmise szinte minden esztendőben a Szent Jobb ünnepélyes körmenetével zárul, a Szent István-bazilika környékén.
1991-ben újabb történelmi jelentőségű pillanatra került sor: Magyarországra látogatott II. János Pál pápa, aki részt vett a körmeneten. Az esemény különleges módon zajlott: Szent István ereklyéjét az úgynevezett "pápamobil" szállította a bazilikától egészen a Hősök teréig – méltó szimbólumaként a magyar egyház és a Vatikán közötti megerősödő kapcsolatnak.
2023. április 28-án Ferenc pápa is különleges módon tisztelgett a Szent Jobb előtt. Budapesti látogatása során a Szent István-bazilikában találkozott a magyar püspöki karral, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal. A találkozó végén a pápa saját kezébe vette és megcsókolta az ereklyét, kifejezve ezzel tiszteletét Szent István és a magyar kereszténység iránt.
G. L.
Forrás:
