Az ősrepülő, a léghajó

Szinte az első sikeres ballonrepülések után igény volt egy olyan légi járműre, amely nem a szelek kénye kedvére halad a levegőben, hanem ember által irányítható, bár az irányítás a léghajóra szerelt erőforrás és légcsavar feltalálásáig megoldatlan maradt, a léghajó feltalálása nagy lépés volt a repülés történetében.
A Schwarz által tervezett gép első tényleges felszállása 1897. november 3-án történt meg, melynek szemtanúja volt Ferdinand von Zeppelin gróf is. Bár a repülés során 460 méteres magasságban az egyik légcsavar leállt, és a léghajó a földet érésnél komolyan megsérült, Schwarz léghajójáról a szakértők megállapították, „elgondolása bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját”. Schwarz Dávid halála után, 1898-ban Ferdinand von Zeppelin szerezte meg a szabadalmat, és két év múlva beindította az alumíniumból, merev belső vázzal készült első kísérleti utasszállító léghajógyártását.

A szervezett repülőélet kezdetei

1902-ben Magyarországon elsőként, a léggömbsport művelői határozták el, hogy egyesület hoznak létre. A szervezet a Magyar Aero Club-ként vált ismertté és egy Turul nevű léggömbjük volt. Azonban az egyesület nevével ellentétben nem volt hajlandó kiterjeszteni működését a levegőnél nehezebb szerkezetekkel történő repülés ügyeire, ezért a Magyar Automobil Club külön aviatikai bizottságot hozott létre. A klub magára vállalta a repülés ügyét, és Wright gépek megvételével valamint bemutatók rendezésével kívánták fellendíteni a magyar repülőéletet.

I. világháború és az azt követő évek

Az első világháború rohamos fejlődést hozott a repülőgépiparban, bár a fejlődés főleg hadi alkalmazhatóság tekintetében mutatkozott. Az első világháború után tervezett egyik első polgári repülőgép a Junkers F-13-as volt. Ez a típus, mely hírnevét nemcsak előremutató, fémépítésű elrendezésével vívta ki, a korabeli Magyarország történelmében is kalandos szerep jutott neki. Ezt a típust használta IV. Károly király a második visszatérési kísérleténél, 1921. október 20-án, amikor Zürich-Dübendorfból Dénesfára repült. A sikertelen hatalomátvétel után a gépet lefoglalták, mivel a trianoni békeszerződés értelmében repülési tilalom volt érvényben, kizárólag múzeumi célokra lehetett megőrizni, így került a Közlekedési Múzeumba, ahol ma is őrzik. (Egy 1930-as filmhíradó felvételen láthatjuk is a német Junkers gyártmányú „légióriást”.)

Ha Budapesten a korábbi Ferencz József, ma Szabadság híd budai hídfőjének jobb oldalát szemügyre vesszük, egy emléktáblát találhatunk, ami a következő szöveggel emlékezik: „1923 és 1926 között ezen a helyen állt az AEROEXPRESS Rt. légiforgalmi társaság hidroplán állomása”. A korábban említett repülési tilalmat végül 1922-ben enyhítették, így újra megindulhatott a légi forgalom. Többek között innen indultak a Bécsbe és a Balatonra közlekedő járatok is. A vállalat leghíresebb pilótája Endresz György, a későbbi óceánátrepülő (1931) pilóta volt, aki 1931. júliusában, társával, rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt.

A második világháborúban, Almásy László felderítőként szolgált Rommel seregében, mivel az afrikai hadszíntéren a németeknek olyan szakemberre volt szükségük, aki kiválóan ismeri a sivatagot. Az ő nevéhez fűződik az egyik legizgalmasabb titkos akció is, a Salaam-művelet.
A világháború után elsősorban szovjet gyártmányú repülőgépekkel volt biztosított a magyarországi légi forgalom. Az Iljusin Il-18-as típusokok az 1950-es években a Szovjetunióban kifejlesztett, négy légcsavaros gázturbinával felszerelt utasszállító repülőgép. Később szállító repülőgépként és egyéb speciális feladatkörben is alkalmazták, katonai változatai is készültek, melyek több országban a mai napig repülnek.

Ami a hazai repülőéletet illeti, a Malév 1960–1989 között üzemeltette a típust. Mérföldkövet jelentett a vállalat történetében az Il-18-as túlnyomásos kabinja, a korábbi lehetőségeket meghaladó sebessége, ezekkel a gépekkel a Malév már Európán kívüli célállomásokat is elért. Az 1970-es évektől a légitársaság új Tupoljev, sugárhajtású utasszállító repülőgépei fokozatosan kiszorították az utasforgalomból a típust, a nyolcvanas években pedig már csak teherszállító gépként üzemeltek. 1989 előtt kizárólag szovjet repülőgépeket működtettek, sokáig csak a szomszéd országokba. A Malév később megkezdte a szovjet géppark cseréjét bérelt Boeing gépekre.
Az AEA 2007-es felmérése szerint a Malév Európában a harmadik legpontosabb légitársasága volt. A vállalat a 2011-es nyári menetrendi időszakban 32 ország 52 városába közlekedtetett menetrend szerinti járatokat.

Bár a 2000-es években már érzékelhető volt, hogy a vállalat gazdasági háttere nem a legbiztosabb, egészen 2012-ig, úgy tűnt, minden rendben van. 2012. február 3-án reggel hat órakor, a Malév hivatalosan is felfüggesztette a repülési tevékenységét, amivel lezárult a magyar repüléstörténet egyik legfontosabb időszaka.

A szöveg áttekintését Szabó Attilának, a Közlekedési Múzeum közlekedés muzeológiai osztályvezető-helyettesének, ezúton is köszönjük.

TÉ