Szolnok 900 éves jubileuma: múlt, ünnep és örökség
Jelen virtuális kiállításunkban az olvasók Szolnok város 900 éves jubileumának eseményeibe pillanthatnak be a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény jóvoltából. A kiállítás célja, hogy felidézze a múlt ünnepi pillanatait, és megmutassa, hogyan kapcsolódott össze a város története, kulturális öröksége és közösségi ereje az 1975-ös jubileumi esztendőben.
Szolnok múltja és fejlődése
Szolnok városának története több mint kilenc évszázadra nyúlik vissza, és mindig is szorosan összefonódott a Tisza és a Zagyva folyók találkozásánál kialakult stratégiai fekvéssel. A város névadója Zounok ispán volt, aki a 11. század elején szolgált ispánként a földvárban. Nevét először 1018-ban említik írott forrásban: a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében „Zounuk” formában szerepel, s az ispán személyére utal. A hagyomány szerint ő volt az, aki Szent Gellértet és társait megkeresztelte, mielőtt a püspök a később róla elnevezett hegyen mártírhalált halt.
A város a 14–15. századra fokozatosan ipari és kereskedelmi központtá vált, vásárai és piaca révén messze földről vonzotta a kereskedőket. A török hódoltság idején súlyos veszteségeket szenvedett, de a közösség összefogása révén mindig újra tudta kezdeni az építkezést. A 18–19. században Szolnok fontos katonai, majd vasúti központ lett, ami gyors iparosodáshoz és gazdasági fejlődéshez vezetett. A 20. század közepére a Tiszamenti Vegyiművek és más üzemek révén a város a régió meghatározó ipari központjává nőtte ki magát.
Ünnepi Könyvhét és országos rendezvények Szolnokon
Az évforduló kétségkívül legnagyobb eseménye az 1975. május 31-én Szolnokon megrendezett 30. Ünnepi Könyvhét országos vidéki megnyitója volt.. A jubileum alkalmat teremtett arra, hogy a város neve országos szinten is összekapcsolódjon az irodalommal és a könyvkultúrával. A megnyitónak a Szigligeti Színház adott otthont, ahol rangos vendégek gyűltek össze: országos kulturális vezetők, írók és művészek. A nyitóbeszédet Illés Endre író, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója tartotta. Szavaiban a második világháború utáni magyar könyvkultúra újjászületéséről beszélt, és hangsúlyozta, hogy a könyvhét immár több évtizede fontos szerepet játszik az olvasó és az író találkozásában.
A könyvhét központi helyszíne a színházi díszünnepség mellett, a város szívében felállított könyvudvar volt, ahol könyvsátrak, dedikálások és irodalmi estek várták a látogatókat. Nemcsak a helyiek, hanem az országos közönség is figyelemmel kísérte az eseményeket: a Magyar Rádió „Könyvről könyvre” című irodalmi vetélkedője is élőben kapcsolta Szolnokot, ezzel országos figyelmet irányítva a városra. A hét során író–olvasó találkozók, felolvasások, könyvbemutatók és színházi előadások követték egymást. A rendezvénysorozat nemcsak a könyveket, hanem Szolnok pezsgő kulturális életét is a középpontba állította.
A program csúcspontjaként került sor a könyvhét zárónapjára, amelyet a „Nők napja” tematikus esemény fémjelzett. Délelőtt a Verseghy Ferenc Könyvtárban a Nők Lapja szerkesztősége tartott olvasóankétot, ahol Fenákel Judit és Szemes Piroska írók beszélgettek az olvasókkal. Délután a Ságvári Endre Művelődési Központban budapesti művészek léptek színpadra könyvheti újdonságokat bemutatva, este pedig Rapcsányi László vezetésével zajlott az „Üdvözlet az olvasónak” című irodalmi rejtvényműsor, amelyet a Kossuth Rádió élőben közvetített. E programsorozat méltó módon zárta a jubileumi év egyik legkiemelkedőbb rendezvényét, és a közönség számára felejthetetlen élményt nyújtott.
A Tiszamenti Vegyiművek fotószakkörének kiállítása
Az 1975-ös jubileumi év egyik különleges kísérőprogramja volt a Tiszamenti Vegyiművek fotószakkörének kiállítása, amelyet a város 900 éves évfordulójának tiszteletére rendeztünk. A gyár dolgozói közül szerveződött fotószakkör tagjai nem hivatásos fényképészek voltak, de érzékeny szemmel, művészi érzékkel örökítették meg a hétköznapokat és az ünnep pillanatait.
Felvételeiken nemcsak a hivatalos rendezvények és ünnepi pillanatok jelennek meg, hanem a mindennapok apró részletei is: a munkából hazatérő emberek, a belváros utcái, a frissen épült lakótelepek, a Tisza-parti sétány és a közösségi terek hangulata. Ezek a fotók ma már különösen értékesek, hiszen egyszerre mutatják be az 1970-es évek Szolnokjának arculatát és a város közösségének ünnepi összefogásá
A jubileumi emlékmű és a Tanúhegy
A 900 éves jubileum egyik legmaradandóbb emléke a Tanúhegy emlékmű, amelyet a Jubileum téren avattak fel. Az alkotást Gyurcsek Ferenc szobrászművész és Kampis Miklós építész tervezték, és céljuk az volt, hogy a város történelmének és fejlődésének szimbolikus lenyomatát hozzák létre. A Tanúhegy kőből és fémből épített, lépcsőzetesen emelkedő formái egyszerre idézik a természet és az ember alkotóerejét. A kompozíció utal a honfoglalás kori kezdetekre, a középkori vár múltjára, a török idők pusztítására és a modern kor újjászületésére.
Az emlékmű elnevezése is sokatmondó: „tanúként” őrzi és hirdeti a város ezeréves kitartását. Formavilága a felemelkedést sugallja: a lépcsőzetesen emelkedő tömbök a korszakok egymásra épülését jelképezik, míg a csúcs felé törő vonalak a jövőbe vetett hitet fejezik ki. A Tanúhegy hamar Szolnok egyik legjelentősebb közösségi helyszínévé vált. Az avatóünnepség óta nemcsak a jubileumi év jelképe maradt, hanem mindmáig része a város arculatának. A Jubileum térre érkező helyiek és látogatók számára a Tanúhegy ma is találkozási pont, ahol az ünnepi alkalmak, a városi rendezvények és a hétköznapi séták során egyaránt meg lehet állni tisztelegni a múlt előtt.
Örökség és jelen
A 900 éves jubileum eseményei és emlékei ma is élő részét alkotják Szolnok kulturális örökségének. A könyvhét országos rangú programjai, a városi könyvudvar hangulata, az emléklapok és kiadványok, valamint a Tanúhegy emlékmű egyaránt azt üzenik, hogy a város közössége nemcsak emlékezni akart a múltra, hanem új alapokat is kívánt rakni a jövőhöz.
Most, 2025-ben, amikor Szolnok már 950 éves, ismét alkalom nyílik arra, hogy felidézzük a fél évszázaddal korábbi jubileum szellemiségét. A jelen ünnepei a múlt tanúságaira épülnek: arra, hogy a város mindig képes volt újra talpra állni, és közösen alakítani jövőjét. Az 1975-ös év emlékei ma is arra hívnak bennünket, hogy őrizzük meg és gazdagítsuk Szolnok örökségét – mert a város története nem lezárt fejezet, hanem élő, folyamatosan íródó krónika, amelynek részesei vagyunk.
G L
Forrás:
Szolnok Megyei Néplap, 1975. május–június lapszámok
Szolnok várostörténeti oldal (1975 jubileumi események)