Kálvin tér
Budapesten szinte megkerülhetetlen a Kálvin tér. Egyrészt mert három kerület határán, két metróvonal, villamos-, busz- és trolijáratok metszéspontjában helyezkedik el. Története a középkorig nyúlik vissza, híven mutatja a történelem alakulását neve, funkciója és akár építészeti struktúrájának változásaiban. A kiállítás a tér múltjából és jelenéből idéz fel eseményeket, képeket, a válogatásban felvillantva, hogyan változott és formálódott a Kálvin tér az évszázadok során, miközben végig fontos találkozási pontja maradt a városnak és lakóinak.
A Kálvin tér három kerület határán helyezkedik el, több jelentős közlekedési útvonal találkozásánál: itt fut össze a Múzeum körút, a Vámház körút, az Üllői út, valamint a Baross, a Ráday és a Kecskeméti utca.
Története egészen a középkorig nyúlik vissza. A terület a 11–12. században révátkelőhelyként működött, ami elősegítette a kereskedelmi központok és a városmag kialakulását. Valószínűleg már az Árpád-korban is védőfal állt itt, ám nem tudta feltartóztatni az 1241-es tatárjárást. A 15. századra fellendült a kereskedelem, a város területe és lakossága folyamatosan gyarapodott. A török veszély elleni védekezésként Mátyás király rendeletére, olasz mesterek közreműködésével új, a korábbinál jóval tágasabb területet védő városfal építésébe kezdtek. Bár a török seregek ezt a védelmi rendszert is megrongálták,
helyreállítva és megerősítve a következő két évszázad városfejlődését is meghatározta. A 16. században kiépített, több bástyával ellátott falon három fő kapun lehetett bejutni: északon a Váci kapun, keleten a Hatvani kapun, délkeleten pedig a Kecskeméti kapun keresztül. A tér neve az évszázadok során többször változott, tükrözve szerepének és jellegének átalakulását. Kezdetben az innen induló útról Ketschkemeterplatznak (Kecskeméti tér) nevezték. Később Heu- und Borstenviehhändler Platzként (Széna- és disznókereskedők tere) említették, mivel tűzvédelmi okokból a városfalon belül nem lehetett szénát tárolni, így a kapu közelében jelöltek ki erre helyet.
Innen ered a Heumarkt (Széna piac), majd 1866-tól a Heuplatz (Széna tér) elnevezés. 1808-ban lebontották a pesti városfal maradványait, ekkor alakult ki a mai tér alaprajza is. A jellemzően földszintes és egyemeletes házakkal övezett környéken jelentős építkezések kezdődtek; a református egyház ekkor kapott engedélyt templom építésére, amely 1830-ra készült el. A későbbiekben az egyház további telkeken is építkezett, éppen abban az időszakban, amikor az addigi Széna teret 1874-ben Kálvin János emlékére átnevezték (1874-től Calvin tér, 1953-tól a mai írásmóddal: Kálvin tér).
Pisztolyok és oroszlánok
A Kálvin tér sokáig Pest külterületi részéhez tartozott, környéke tele volt híres szállókkal, hírhedt kocsmákkal és nevezetes vendéglőkkel. Itt működött a 17. század során épült, és a későbbiekben igen rossz hírre szert tett Két Pisztoly fogadó és szálló. Forgalmának nagy részét a téren megtartott pesti vásároknak köszönhette (a József-, Medárd-, János- és a novemberi Lipót-vásároknak). A 19. század közepére kétes hírű hellyé vált, nevét a rossz nyelvek szerint a betérő vendégeknek tanácsolt pisztolyok számáról kapta.
1874-ben lebontották a Két Pisztolyt, helyére építették a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl tervezte épületét.
A hajdani „négylovas fogaton járó” nemes urak méltánytalanul elfeledett pesti fogadója, a híres Két Oroszlán fogadó a mai Kálvin tér 9. szám alatt található. A Két Oroszlán már a 18. századtól fogadta az Alföld felől a pesti vásárra érkező kereskedőket. Ez a mai Kálvin tér egyik legrégebbi épülete: funkcionált karanténként a pestis idején, szolgált istállóként, sőt, 1921-től kávéházként is működött. Az udvaron rejtőzködik Száva, a Danubius kút egyik szobra, a bejárata felett pedig ott gubbasztanak a kőoroszlánok. Az épület a református egyház tulajdona, többek között pedig a Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatala működik benne.
A 20. század
A Kecskeméti utca sarkán lévő Geist-ház földszintjén egykor a Báthory (pesti köznyelvben Bátorkának hívott) kávéház működött. Alapítója, Bátori Mihály harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, a börtönbüntetés letöltése után Pesten telepedett le. Kávéházában nyugodtan lehetett kártyázni, biliárdozni, újságot olvasni, társalogni, politizálni egy pirítós mellett. A ház specialitása volt ugyanis a jókora szelet pirítós kakastaréj-formájúra sütött szalonnával, rátűzdelt fokhagymagerezdekkel. Érdekesség, hogy a kávéház utolsó tulajdonosa Bajor Gizi (sz. Beyer Gizella) édesapja, Beyer Marcell volt, így a kávéház és a tér volt Bajor Gizi gyermekkorának színhelye. A századfordulóra a tér elnyerte mai formáját és méreteit. Kiépült a Kiskörút, és itt indult el a város egyik legkorábbi tömegközlekedési hálózata: a síneken futó, lóvontatású kocsik a modernizálódó város meghatározó elemei lettek. A tér ekkorra már a városi élet egyik központi helyszínévé vált.Itt állt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár négyemeletes székháza, amely Ybl Miklós tervei alapján épült, valamint a Magyar–Hollandi Biztosító Rt. palotája, amelynek helyén ma is biztosítótársaság működik.
A környező, impozáns bérpalotákkal szegélyezett téren ekkorra már időszakosan sem tartottak piacot, a szénavásár Budára költözött A teret gránitkockákkal burkolták, közepére pedig a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképező alakokkal díszített Danubius-kút került (szintén Ybl Miklós alkotása). A Monarchia időszaka után évtizedekig nem történt változás a tér elrendezésében. Megjelent a téren egy jótékony úr, Feinsilber Róbert, "Róbert bácsi" vagy "Apostol", ahogy a szegények nevezték. Mivel 1925 elején a főváros megszüntette az ingyen ételosztást, a kalandor-jótevő 1930-ig Budapest három helyszínén is. "Népkonyhái" mellett az adományok egy részét saját vagyonának gyarapításra használta fel. Következő kezdeményezése, Az Öngyilkosokat Az Életnek Megmentő Iroda”, ingyenes lelkisegély-szolgálatként működött, foglalkozott a Turul-madárról lehozott öngyilkosjelöltekkel. A hálás családok bőkezű adományokkal mutatták ki hálájukat.
A második világháború azonban rányomta bélyegét az épületekre is. A légi bombázások miatt számos épület megsérült, vagy teljesen el is pusztult: 1945. január 14-17. között zajló Kálvin téri csatákban is több épület gyújtogatás martaléka lett. A Kecskeméti utca torkolatánál álló szecessziós Pintér-bérpalota, valamint az Ybl tervezte Geist-ház egyaránt 1945-ben, a világháború pusztítása során sérült meg. A szintén Ybl-mű, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár eklektikus épülete szintén a második világháború alatt égett ki, 1947-ben bontásra ítélték. A romok eltakarítása, illetve a sérült házak helyreállítása, a tér rehabilitációja évtizedekig tartott, nem úgy, mint Örkény egypercesében. Budapest című írásában ugyan felrobbant egy atombomba, „A Kálvin téren egy autóbusz nekirohant egy fának.” A pusztulás közepén, „De már másnap (…) egy romház kövein megjelent egy cédula: »Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné.«” A Kálvin teret, a századfordulós Budapest egyik legszebb közterét a 20. század második felében csak „tűzfalak tereként” emlegették.
Ezek mintái, megjelenésük és eltűnésük történelemkönyvek illusztrációi is lehetnének: az egyik tűzfalon 1956-ig vörös csillag volt látható, majd 1956-ban „Ruszkik haza" felirat jelent meg. 1956. október 23-án zajlott a szomszédos Bródy Sándor utcában a Magyar Rádió ostroma, másnap délután a téren ágyúharc alakult ki. A környéken több szovjet tank állomásozott, a forradalmárok barikádokat emeltek. Ezekbe a fedezékekbe mindent beépítettek, amit csak lehetett, így villamoskocsikat, autóroncsokat, felsővezetékeket, oszlopokat, illetve mindenféle törmeléket is felhasználtak. A tér emlékezete a forradalom után még sokáig őrizte a harcok nyomait, a tűzfalon egy ideig látható volt a felirat.

A Kádár-korszakban autóparkoló, felvonulási terület, kerthelyiség és butikos pavilonok tagolták a tér egykor elegáns területeit, az 1980-as években pedig többé-kevésbé látványos, festett hirdetések jelentek meg.Többek között itt helyezték el a mozaikhirdetést Pataki Ágnes arcképével a Fabulon kozmetikai termékek számára. A téren olvasható volt az EDDA üzenete is: „Engem ne várjatok”. 1976-ban elkészült az észak–déli metró állomása, a metróaluljáró adott helyet két, ma már bezárt szórakozóhely számára is: itt nyílt meg a Mónika presszó, ugyanitt működött később, 2000-2007-ig a legendás Cha-cha-ca zenei .klub, mely a 4-es metró előkészítő munkálatai miatt bezárt.
A szellemi „szentháromság” és a 95 emlékkő
A Nemzeti Múzeum (és a Palotanegyed) közelsége meghatározza a tér kulturális-történelmi jelentőségét.
A Kálvin téri református templom a református egyház legismertebb fővárosi temploma, 1816-tól 1830-ig épült Hild Vince tervei alapján. A klasszicista templom kriptája a reformkor nagyjainak nyughelye lett, történelmi emlékhellyé avatták 2014-ben, az itt nyugvó Fáy András halálának 150. évfordulójához időzítve. Kálvin Jánost ábrázoló szobra. A téren a lábunk elé nézve pedig különleges gondolatokat olvashatunk: 2017-ben, a reformáció születésének 500. évfordulójára emlékkövek (hasonlóan a réz botlatókövekhez) kerültek elhelyezésre a téren. A 95 kő célja, hogy emlékeztessen Luther Márton Wittenbergben kihirdetett 95 pontjára: minden kövön a reformáció alapítóinak 1-1 gondolata mellett a magyar irodalom nagyjainak idézetei állnak.
A Baross utca legelején, a tér közvetlen szomszédságában áll a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete. A palotát Wenckheim Frigyes gróf építtetette1889-ben családja számára. 1927-ben megvásárolta a főváros palotát, itt nyitotta meg a könyvtár a kapuit 1931-ben. Műemléki rekonstrukciója és bővítése 2001-ben készült el.
A jelen
2014-ben adták át a 4-es metró Kálvin téri állomását, a hely azóta is él: találkozási pont a munkába sietőknek és az esti programra indulóknak, átszállóhely a külvárosból érkezőknek, pihenő a környék irodáiból kilépőknek, és kiindulópont azoknak, akik a Belváros pezsgését keresik. A tér egyszerre szolgál közlekedési kapuként, közösségi térként és kulturális metszéspontként – olyan hely, ahol generációk, élethelyzetek és mindennapi történetek találkoznak.A mindig megújuló, sokszínű tér bizonyítja, hogy – amint Csáth Géza A Kálvin téren című munkájában írta - „Ha (...) de könnyű fejjel beérkeztünk a Kálvin térre, akkor megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és színváltozásában, s a siető emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő, bátortalan szívdobbanásait.A városoknak t.i. nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több, mint a hüllőknek és némely halaknak.”
V.Zs.
Források
- Bán Dávid: A Belváros sokat látott városkapuja: a Kálvin tér története
- Csontó Sándor: A Kálvin tér szerepe Pest város fejlődéstörténetében
- Szabó Benedek: Budapest emlékei – Helytörténeti cikksorozat Budapest tereiről I.: A Kálvin tér története
- Wágner Gábor: Így változott a Kálvin tér több mint 100 év alatt – Képgaléria
- Lézó Nóra A Kálvin tér épületei az 1910-es években