Würtz Ádám és a magyar grafika aranykora
„Rajzolok, tehát vagyok” szól Würtz Ádám mottója. Így folytatja: „mondhatom, mert mióta emlékezni tudok, mindig rajzoltam”. Neve és munkássága mindenkinek ismerős lehet: megjelenik előttünk a Lóci óriás lesz Szabó Lőrinc-kötet lila alapú borítója, de J. F. Cooper Nagy indiánkönyve is fekete alapozású portréval, emellett felidézhetjük a művész Shakespeare drámáihoz, Babits Jónás könyvéhez, József Attila születésének 75. évfordulójára készített illusztrációit is.
A művész születése
Würtz Ádám 1927. június 2-án született Tamásiban, amelyhez egész életében nosztalgikusan kötődött; rusztikus, folklorisztikus hagyományait műveiben is megőrizte. Nagyapja Temes megyéből kivándorolva a New York-i Metropolitan Operában dolgozott, az első világháború után tért haza.
A család szerény körülmények között, földművelésből élt. Würtz Ádám anyagi okokból nem tanulhatott tovább, így egy helyi nyomdában dolgozott, miközben rajzolt és ólommetszeteket készített. 1946-ban titokban beadott munkáival felvételt nyert a budapesti Derkovits Kollégiumba. Würtz a Munkácsy utcai esti iskolában nyomdász-szakérettségit tett, majd 1948 és 1953 között a Képzőművészeti Főiskolára járt festészeti és sokszorosító grafikai szakokra; tanárai Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly voltak. Diplomamunkái – Rézkarc-illusztráció József Attila életéből című, valamint Hazánk tájai tárgyú rézkarc-sorozata – jelezték érdeklődésének fő irányait.
Pályája az 1950-es években indult: az Ifjúsági Könyvkiadó számára készített illusztrációkat, többek között Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója és Mark Twain Huckleberry Finn kalandjai című műveihez. Kiemelkedő alkotója volt a linómetszésnek és a rézkarcnak, 
munkáiban a magyar folklór motívumait szürreális elemekkel ötvözte. Gazdag képzeletvilága részletgazdag illusztrációiban és önálló grafikáiban is kibontakozott. Műveiben a népmesei és balladisztikus elemek a klasszikus grafika hagyományaival találkoznak, egyéni, motívumgazdag, szürreális világot teremtve.
1955-ben házasságot kötött Szentirmai Klára textilművésszel, akivel három közös gyermekük született.
A magyar grafika nagy nemzedékének tagja 67 évesen, 1994. május 13-án hunyt el Budapesten. Szülővárosában temették el, és az iskolát, ahová gyermekként járt, Würtz Ádám Általános Iskolának hívják.
A magyar grafika és könyvillusztráció "aranykora"
A magyar könyvkiadás történetében az 1950-es években indult az igényes rajzi világ megjelenése, igénye, akárcsak a magyar grafika fellendülése. A könyvkiadásnak is számos hiányt kellett pótolnia, és ehhez megtalálta a maga kitűnő mestereit.
A művészek új tradíciót teremtettek a grafika újraértelmezésével. Würtz ennek a grafikusgenerációnak egyik kiemelkedő tagja. Mindannyiuk jellemzője, hogy illusztrációik szinte elválaszthatatlanul összeforrtak az általuk megjelenített művekkel: a képi világ nem pusztán kísérte, hanem alakította is az olvasói élményt. Munkásságuk megkerülhetetlen a gyermekkönyv-kiadás történetében.
A könyvillusztrációkról
Életművük rétegei – többek között – a kortárs könyvillusztráció-felfogás változása mentén tárulnak fel. Az illusztrációt ma már nem pusztán a szöveg alárendelt kiegészítőjeként, hanem azzal egyenrangú jelentéshordozóként értelmezhetjük.
A kép és a szöveg viszonya többféle lehet: működhetnek párhuzamosan, kiegészíthetik egymást, vagy akár ellentmondásba is kerülhetnek.
Előfordul, hogy a kép a szöveg egy részletét emeli ki, máskor új jelentésréteget hoz létre, sőt akár ironikus viszonyba is léphet a leírtakkal. A könyvillusztráció nem pusztán díszítőelem, hanem a befogadás egyik kulcstényezője. A képek elsődlegesen a megértést támogatják, hiszen vizuális formában konkretizálják a szövegben megjelenő helyzeteket, szereplőket és cselekvéseket.
Az olvasás jövője?
Ez különösen fontos a 21. században, a többfókuszú figyelem és a multimedialitás korában. A képeknek fontos szerepük van a figyelem fenntartásában és az érzelmek közvetítésében. Nem ritka az sem, hogy az illusztráció önálló „mesélővé” válik: a képek olyan információkat is hordoznak, amelyek nincsenek explicit módon jelen a szövegben. Az illusztráció kaput nyit az olvasás felé.
Würtz Ádám rendkívül termékeny művész volt, több száz könyvet illusztrált, és rajzai máig meghatározóak a magyar könyvillusztráció történetében. Nem csupán gyerekeknek szóló könyveket illusztrált; a Shakespeare-műveken kívül legismertebb munkái közé tartoznak Dante Isteni színjátékának és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének drámai képei, vagy Gogol az Egy őrült naplójához készített víziószerű rajzai. Ide tartoznak Würtz a Bartók-trilógia darabjaihoz, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin című művekhez készített rézkarcai is.
Egyéni kiállításokon mutatkozott be a Magyar Nemzeti Galériában, számos vidéki városban, Berlinben, Bécsben, Tokióban, Brüsszelben, Montréalban, New Yorkban, San Franciscóban. Számos szakmai elismerése közül talán a legjelentősebbek: Würtz Ádám megkapta a pozsonyi Nemzetközi Könyvillusztrációs Biennálé díját, IBBY-díjjal tüntették ki, és az ő tervei alapján készítették a várossá fejlődött Tamási címerét is.
Munkái megtalálhatók a Fővárosi Képtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a frankfurti Klingspor Múzeumban, a szentpétervári Ermitázsban és a moszkvai Puskin Múzeumban.
V.Zs.
Források
- Bozóky Mária: Würtz Ádám. (Mai magyar művészet). Képzőművészeti Alap, 1980.
- Illyés Gyula Könyvtár (Szekszárd) Helytörténeti Szemle – Würtz Ádám
- ART LIMES A gyermekkönyv-illusztráció I. rész (1–3. fejezet) 2004.3., Tatabánya
- Bárdos József: Illusztráció, giccs, gyermekkönyv-kritika
