Geometrikus absztrakció és a MADI
A geometrikus absztrakció a 20. századi modern művészet egyik legjelentősebb irányzata, amely a formák, színek és szerkezetek önálló vizuális nyelvét állította középpontba. A MADI mozgalom a hagyományos festői kereteket elhagyva a szabálytalan, térbe kiterjedő, mozgatható geometrikus formákat és játékszerű kompozíciókat helyezte előtérbe. E heti virtuális kiállításunk a geometrikus absztrakció fejlődését követi a korai törekvésektől a MADI megszületéséig, amelyben a geometria a rend, a szabadság és a játékosság kifejezőeszközévé válik.
Martyn Ferenc és az absztrakt geometria világa
A magyar nonfiguratív festészet egyik úttörője, Martyn Ferenc (1899–1986) Rippl-Rónai József közvetlen környezetéből indult: kezdetben Rippl-Rónai festőinasa volt a kaposvári Róma-villában, majd a Képzőművészeti Szabadiskolájában is tanítványa volt. 1926 és 1940 között Párizsban dolgozott, ahol az 1930-as évektől az absztrakt irányzat felé fordult, és kapcsolatba került az Abstraction-Création (absztrakció-alkotás) mozgalommal, a geometrikus és nonfiguratív törekvések legfontosabb nemzetközi fórumával. Az évtized végére műveinek képi világa letisztult: az elvont, dinamikus ritmusban lendülő formák, a szín és a rend finom játéka jelent meg alkotásaiban. A háború után az Európai Iskola tagjaként a hazai nonfiguratív művészet egyik első képviselőjeként az 1960-as évektől egyre következetesebben alkalmazta a síkgeometrikus ábrázolásmódot.
A Don Quijote és Sancho Panza stilizált táji keretben, szálkás vonalakból álló lovas figurákat jelenít meg: az alakok szinte fekete vonalkötegekké és szögletes síkokká szálazódnak szét, amelyek a zöld mező és a sárga napkorong előtt már-már önálló geometrikus konstrukcióként lebegnek. A mű jól mutatja Martyn művészetének kettősségét: a figura és a történet még jelen van, de a kép igazi tartalma már a vonal, a sík és a szín szigorú, mégis játékos harmóniája. Mintha a formák maguk is szabadulni készülnének a történet fogságából – s ha végképp elengedik az ábrázolás utolsó szálait is, egy új, saját törvényei szerint működő világba lépnek át. Ugyanekkor, az óceán túlpartján, új néven hasonló kezdeményezés valósult meg: ez volt a MADI.
A geometrikus absztrakció magyar mestere: Victor Vasarely
A magyar mesterek közül senki sem áll olyan közel a MADI szelleméhez, mint a pécsi születésű Victor Vasarely (1906–1997), az optikai művészet világhírű atyja. Már 1937-es, híres Zebra című művével elindította azt a vizuális forradalmat, amely később egész életművének védjegyévé vált: a fekete-fehér vonalritmusok a néző szemében mozgó, lüktető felületté elevenednek. Pályája során korszakról korszakra kutatta a látás határait, geometrikus szemlélete már a MADI filozófiájával rokon.
A mozgalom Párizsban teljesedett ki igazán, elszakadva a hagyományos négyszögletű képkerettől és a statikus formáktól – és Vasarely is itt vált világhírű művésszé. Az általa képviselt op-art és a MADI egy tőről fakadt: a konstruktív hagyományból és a Bauhaus szellemiségéből, a geometrikus absztrakció és a művészet társadalmi integrációja iránti elkötelezettségből. Vasarely művészeti elképzelései több későbbi képalkotási eljárást is megelőlegeztek.
Ezt a szellemi rokonságot ünnepelte az óbudai Esernyős Galéria VASARELY120 – A modern labirintus nyelve című kiállítása, amely Vasarely születésének 120. továbbá a MADI mozgalom 80. évfordulója előtt tisztelgett a Mobil MADI Múzeum, a Magyar Elektrográfiai Társaság és a Korszakváltó Művészek Egyesülete összefogásával. A tárlaton a MADI-gyűjtemény magyar és francia műtárgyai mellett a kortárs követők – köztük Saxon Szász János egymásba ágyazott négyzetekből épülő, a Poliuniverzum skálázhatóságát szemléltető műve – bizonyították, hogy a művész öröksége a jövő képalkotóiban él tovább.
De mi is az a MADI?
A MADI története Dél-Amerikában kezdődött, de gyökerei Párizsig nyúlnak. Az uruguayi Joaquín Torres-García, aki a francia fővárosban a Cercle et Carré csoportban Kandinszkij és Mondrian társaságában dolgozott, hazatérve megismertette a dél-amerikai tanítványaival az európai avantgárd eredményeit. E tanítványi körből – Carmelo Arden Quin, Rhod Rothfuss, Martín Blaszko és a magyar származású Gyula Kosice – nőtt ki az a csoport, amely 1946-ban Buenos Airesben közreadta a Movimiento MADI kiáltványát, és útjára indította a máig élő nemzetközi mozgalmat.
A mozaikszó minden betűje programot hirdet: a Mozgás a műtárgyak mobilitását és a mozgalom dinamizmusát, az Absztrakció a geometria alapelemeire épülő, önálló geometrikus formanyelvet, a Dimenzió az alkotások térbeli kiterjedését és a környezethez fűződő viszonyát, az Invenció pedig a találékonyságot, a kreativitást és a játékosságot jelenti. A MADI legradikálisabb gondolata mégis a keret kérdése volt. Arden Quin azt firtatta, miért ragaszkodtak a konstruktív művészek évszázadok óta a derékszöghöz, a négyzethez és a téglalaphoz, amikor a háromszög, az ötszög vagy a hétszög a végtelen felé nyithatná meg a képet – a MADI éppen azért született, hogy a festészet felületét kiszabadítsa a keret fogságából.
Így a MADI-művek poligonális, a hagyományos képformától eltérő objektekként jelennek meg a falakon: kilépnek a síkból, mozgó, forgatható, átfordítható elemekből épülnek, s a színek erejére, valamint az új anyagok – üveg, plexi, műanyag, fém – felületjátékára építenek. A manifesztum ráadásul összművészeti programot hirdetett: a többszögű festészet és a mobil szobrászat mellett a MADI kiterjedt az építészetre, a zenére, a költészetre, a színházra és a táncra is. Amikor Arden Quin 1948-ban Párizsba költözött, a mozgalom két kontinensen fejlődött tovább: az európai csoportot ő, a dél-amerikait Kosice vezette tovább – a MADI pedig Európa-szerte jelentős áramlattá nőtt.
A MADI Magyarországon
A MADI magyarországi története egy párizsi találkozással kezdődött: 1991-ben Dárdai Zsuzsa művészeti író és Saxon-Szász János képzőművész a francia fővárosban ismerkedett meg Carmelo Arden Quinnel, aki arra biztatta a házaspárt, hogy keressék meg azokat a hazai alkotókat, akik azonosulni tudnak a MADI szellemiségével. Dárdai ekkor már csaknem egy évtizede dolgozott Fajó János, a magyar geometrikus absztrakció meghatározó alakja mellett a Józsefvárosi Galériában, így jól ismerték a Kassák, Moholy-Nagy, Vasarely vagy Schöffer hagyományát követő művészeket.
A kezdeményezéshez rövid idő alatt számos alkotó csatlakozott: az 1993-as győri, majd az 1994 februárjában a budapesti Kassák Múzeumban bemutatott Formázott című kiállításokon már a hazai geometrikus művészet képviselőinek legjava sorakozott fel, többek között Bak Imre, Fajó János, Konok Tamás és Maurer Dóra. A magyar művészek 1994-ben meghívást kaptak Franciaországba, hogy közreműködjenek az első Nemzetközi MADI Múzeum megalapításában, ezzel pedig kezdetét vette a nemzetközi együttműködés. A magyarországi MADI történetének következő fontos állomása az 1995 júniusában, Moholy-Nagy László születésének századik évfordulója alkalmából megrendezett Nemzetközi MADI Fesztivál volt, amelynek a győri Vár-Art Galéria és több további helyszín adott otthont. A MADI sokoldalú szellemiségét tükröző rendezvényen a képzőművészeti kiállítás mellett a Győri Ütőegyüttes előadásában elhangzott Reményi Attila MADI-kompozíciójának ősbemutatója, továbbá csoportos MADI-poetika, sárkánykészítés, tűzijáték, hajóról útnak indított palackposta, dokumentációs tárlat és MADI-konferencia is szerepelt a programban. A nagyszabású eseményen számos külföldi művész mellett Carmelo Arden Quin is részt vett. A fesztivált követően a világ különböző országaiból érkezett alkotók műveket ajánlottak fel egy magyarországi székhelyű nemzetközi MADI múzeum létrehozására. 1995-ben Dárdai és Saxon megalapította a MADI múzeumot, és létrejött a magyar MADI csoport is; a gyűjtemény törzsanyagát a győri Nemzetközi MADI Fesztiválon a világ minden tájáról érkezett művészek felajánlásai adták. A mozgalom szellemi műhelyeként 1998-tól jelent meg a többnyelvű MADI art periodical folyóirat.
A mintegy ötszáz alkotást – grafikákat, festményeket, objekteket, szobrokat és installációkat – számláló Nemzetközi Mobil MADI Múzeum 2014-ben a váci Városháza barokk épületében nyitotta meg kapuit, ahol a nemzetközi MADI-anyag mellett a mozgalom konstruktivista gyökereit – Tatlin, Rodcsenko, Malevics, Kandinszkij, Kassák és Moholy-Nagy műveit – bemutató egység is helyet kapott. A gyűjteményt 2024-ben a budapesti Deák17 Galéria MADI UNIVERZUM – POLIUNIVERZUM címen mutatta be. Közel húsz ország művészeinek százharminc alkotása, valamint Saxon Szász János matematikát és művészetet ötvöző Poliuniverzum játéka érzékeltette a csaknem nyolc évtizedes mozgalom elevenségét. A keretből kiszabadult festészet tehát Magyarországon is otthonra talált.
Összegzés
A geometrikus absztrakció magyar története így rajzol ki egyetlen nagy gondolatívet. Martyn Ferenc szitanyomatain a figurák már-már önálló vonal- és színgeometriává lényegülnek át; a MADI 1946-os kiáltványa – amelynek bölcsőjénél ott állt Gyula Kosice – ki is szabadította a festészetet a keret évszázados fogságából; Vasarely pedig a szemünk előtt tanította meg mozogni a mozdulatlan formákat. S hogy a történet nem zárult le, azt a váci Mobil MADI Múzeum, a nemzetközi tárlatok és Vasarely jubileumi kiállításainak sora bizonyítja: a mozgás, az absztrakció, a dimenzió és az invenció művészete ma is köztünk él – a tiszta forma és a szín pedig, ahogy e mesterek egész életükben vallották, nem hideg számítás, hanem az emberi képzelet egyik legszabadabb játéka.
G. L.
Forrás:
