A különlenyomat megegyezik az eredeti mű 321-383. oldalig terjedő részletével.
"És mondá József halála előtt:
Én meghalok, de I-ten megemlék-
szik rólatok és felvisz arra a Föld-
re, amelyet esküvel ígért Ábrahám-
nak, Izsáknak és Jákobnak..."

Idézet az Előszóból: "Apánk utolsó áldása és nemes intelme adott erőt a szenvedést elviselni és adott értelmet, járni azt a zsidó utat, melyet nevelése kijelölt számunkra. Mikor az auschwitzi rámpánál elszakítottak minket egymástól, megölelt minket és így szót: „Bármerre vezet sorsotok, sohse feledjétek származástokat!"
Ajánlás: "Ajánlom e kis munkámat szeretett férjemnek, Gassner Ben Cionnak (Benyu), akivel ugyanazon transzporttal hurcoltak el engem is a kassai téglagyárból. Egy évvel később ugyanazon a napon, 1945 március 26-án érkeztünk vissza Kassára. És nem ismertük egymást. Egy és ugyanazon a napon alijáztunk. Mindkettőnket Kassáról, de két különböző szervezet alijáztatott Erec Jiszráelbe. Mégis — mily kifürkészhetetlenek a Gondviselés útjai! — az uton, Erec Jiszráel felé ismerkedtünk meg, együtt vészeltük át a keserves tengeri utat a „Feda" hajón. A ciprusi lágerből kiszabadulva Benyu bevonult katonának. A háború még javában tombolt, de kapott pár napi szabadságot, hogy chüpe alá vezessen. 1949 április 5-én esküdtünk örök hűséget."