Kulturális örökségünk digitális megőrzése terén hosszú ideig hiányzott a közművelődési és közgyűjteményi intézmények feladatait kijelölő átfogó terv. A közgyűjteményekben korábban végzett digitalizálási munkák jellemzően széttagolt, eltérő felbontású digitális tartalmakat eredményeztek, az egymást kiegészítő, összehangolt használat még megoldásra vár. A könyvtárak elsődleges digitalizálási feladatuknak az állományvédelmi digitalizálást tartották, kevésbé figyeltek a használat-orientált digitalizálási igényekre. Európa szerte a könyvtári és múzeumi gyűjtemények digitalizálása mellett már megkezdődtek a műemlékek, történelmi épületek, régészeti lelelek digitális megőrzésével kapcsolatos munkálatok is. A szerző a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ 1997-es létrehozásától napjainkig mutatja be kulturális örökségünk digitális megőrzésére létrehozott intézményeket és azok kezdeményezéseit (Nemzeti Digitális Adattár, Magyar Nemzeti Digitális Archívum). A külföldi projektek közül az Europeana szerepét, ill. a korábbi Minerva, Michael, DC-Net programokat villantja fel. A tanulmány áttekintést ad a Digitális Nemzeti Fejlesztési Program részeként 2017-ben elkészült a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégiáról (KDS) és a benne definiált meghatározó két online szolgáltatásról, a Nemzeti Adattár Projektről (NAP) és a Magyar Internet Archívumról (MIA). Ez előbbi célja, hogy integrált keresőrendszerként szabványos felületen tegye lehetővé a digitális archívumokban való keresést. Az utóbbi a nemzeti könyvtárban (OSZK) az Országos Könyvtári Platform (OKP) keretében 2017-től teszt jelleggel archiválja tömegesen a nyilvános, magyar vonatkozású weblapokat.

Tíz évvel ezelőtt mutatták be Brüsszelben az Európai Unió digitális könyvtárát, az Europeanat. Indításakor akkora volt az érdeklődés a kulturális portál iránt, hogy a webhely túlterhelés miatt le is állt. Az elmúlt évtized során Európa-szerte sok aggregátor jött létre, hogy adatot szolgáltasson az Europeananak, de ma már nem mind működik. Ezért az Europeana munkatársai kidolgoztak egy akkreditációs tervezetet, amely segít majd beazo-nosítani a jelenleg is aktív aggregátorokat és elismerni a szerepüket megbízható partner-ként,azoknaka kulturális örökségi intézményeknek, amelyek szeretnék az adataikat az Europeanan publikálni.