A film készítői először 1973-ban találkoztak a kecskeméti Óvónőképző Intézet végzős növendékeivel, kik jövőbeni terveiket és elképzeléseiket vázolták fel. A második találkozásra öt évvel később került sor: ez alkalommal a meginterjúvolt három lelkes és hivatását szerető fiatal nő már több évi munka és tapasztalat birtokában szembesítheti egykori vágyait jelenlegi helyzetével, sorsa alakulásával.

A film az ipari üzemek okozta levegőszennyezés problémájának megoldhatóságát, vagy éppen rövid időn belüli megoldhatatlanságát, illetve ennek okait vizsgálja egyetlen gyár, az ELZETT példáját alapul véve. Megszólalnak a füsttől szenvedő környékbeli lakók, a kazánfűtők, valamint a gyár azon illetékesei, akiknek hatáskörébe tartozna e probléma megoldása.

Houng egy vietnami lány, aki 17 éves korában került Budapestre, hogy a Műszaki Egyetemen tanuljon. 1972-ben villamosmérnöki diplomát szerzett jeles eredménnyel. Ékkor visszatért Vietnamba, majd megérkezése után néhány nappal bombatámadás áldozata lett. Az ő életével és halálával kapcsolatos néhány eseményt tár fel a film.

Derűs hangvétellel szól a film az ideális szülő-gyermek viszonyról, elsősorban a fiatal apák feladatait kiemelve.

Karádra látogattak el a film készítői, hogy riportok segítségével érzékeltessék azt a változást, amit a helyi munkalehetőség (Május 1. Ruhagyár) hozott a falu és a lakói mindennapi életébe.

A film egy csepeli munkáscsalád beszélgetését rögzíti. A beszélgetésből - melyen több generáció együtt vesz részt - tükröződik egy munkáscsalád háború előtti élete és helyzetének alakulása 1945 után. Érezhető az idős és a fiatal generáció közötti életmód- és szemléletbeli különbség, és felmerül számos aktuális, általános probléma is (lakáskérdés, tanulási igény és lehetőség, munkahelyi vezetés stb.).