rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 23

Találatok szűrése
/3
<< >>
  • 2222_lead

    Kastély (XVIII-XIX. sz.)

    A Festetics-kastély (Helikon) egyik terme; épület, múzeum

  • 2219_lead

    Kastély (XVIII-XIX. sz)

    Festetics-kastély (Helikon), épület, múzeum, könyvtár

  • 2217_lead

    Kastély (XVIII-XIX. sz.)

    Keszthely, Festetics-kastély (Helikon) Kék Szalon, épület, múzeum

  • VF_2008_234_1

    Balatonfüred Baricska Csárda

    Balatonfüred város Veszprém megyében, a Balatonfüredi járás székhelye. A település eredetileg Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott. „A Balaton északi partjának fővárosa”, a Balaton-part legrégebbi üdülőhelye. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország hatodik legnépszerűbb települése. Ismertségét a Balaton közelsége mellett elsősorban szénsavas forrásainak és mediterrán jellegű klímájának köszönheti. Jelentős vitorláskikötő. Az egykori Balatonarács községet 1954-ben csatolták hozzá. A város az 1800-as években, a reformkor idején indult fejlődésnek. 1831-ben megépült a Balatonfüredi Színház, a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínháza, melyet Kisfaludy Sándor alapított adományokból, apátsági és népi segítséggel. Szentgyörgyi Horváth János rendezte 1825. július 26-án a füredi Horváth-házban az első Anna-bált lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Az Anna-bál hagyománnyá vált, azóta minden évben megrendezik. Széchenyi István kezdeményezésére innen indult el 1846-ban az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy. Füreden hajógyár is létesült. A XIX. század első felében előbb találkozóhelye volt a Dunántúl nagy családjainak. Az 1867-es kiegyezés után a politikusok, arisztokraták és művészek látogatták. Ekkor kezdődött a település nagyobb fellendülése, feltöltötték a tó partját, kialakították a sétányt, magánvillák épültek, megépült a kórház déli szárnya. Jókai Mór itteni villájában írta Az arany ember című híres regényét, melynek egy része a Balatonnál játszódik. Az épület ma múzeum. Láthatjuk az író bútorait, személyes tárgyait. 1884-ben itt alakult meg az első magyar vitorlásegyesület, a Stefánia Yacht Club. A városban működő Állami Szívkórházban sok beteg nyerte vissza egészségét. Korábban a város legnagyobb munkáltatója a balatonfüredi hajógyár volt. Napjainkban a szállodák és a szívkórház a jelentősebb foglalkoztatók. Balatonfüred legkedveltebb és leghangulatosabb része, a part menti árnyas Tagore sétány. A majdnem egy kilométer hosszú útszakasz a híres hindu költőről, Rabindranath Tagore-ról kapta a nevét, aki 1926-ban a füredi szanatóriumban gyógyult meg, és ennek örömére a parkban egy hársfát ültetett. Azóta számtalan híresség ültetett fát a sétányon. A Baricska Csárda 2013-ban nyitott újra, páratlan környezetben, ősszőlők között, Balatonfüred szívében. Híven ötvözi a csárda hagyományait az új konyhatechnológiákkal. A gulyás marhalábszárból és csipetkével készül. Van füstölt kacsamell lilakáposzta-krémmel. A harcsapaprikás szürkeharcsából van, a cigánypecsenye mangalicatarjából készül. Ez utóbbi és az almás pite vaníliafagylalttal az étterem slágere.

  • VF_22938

    Sopron Cézár borozó

    Sopron (németül: Ödenburg, horvátul Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia) mintegy hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron megyében, a soproni borvidék központja. „A leghűségesebb város” (latinul Civitas Fidelissima). A Soproni járás székhelye. Műemlékekben második leggazdagabb település Magyarországon. Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és Fertő tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében épült. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa”. gróf Széchenyi István ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze. Az első világháború után a felvidéki Selmecbányáról ide telepítették a Selmecbányai Bányászati Akadémiát. Azóta egyetemi város. A második világháborúban Sopron nagyon sokat szenvedett. Szovjet légitámadás érte. A város zsidó lakosságát 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították. Utána az élelmiszerhiány, járványok, értelmetlen pusztítás és terror mindennapossá vált. A második világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki. A bányát 1951-ben a bányaművelés ellehetetlenülése (vízbetörések) miatt bezárták. Az 1950-es években a főiskola bányamérnöki karát Miskolcra helyezték át (az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része). A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A jelentős műemlékvédelmi munkálatok már az 1970-es években látványos eredményeket hoztak. Sopron történelmi városmagjának kiemelkedő értékű emléke a Caesar-ház, mely a Várkerületre kivezető Hátsókapu és Szent György utca sarkán áll. Az épület és környezete ezerhétszáz év városépítő tevékenységének, nyolc évszázad városi kultúrájának nyomait őrzi. A Caesar-ház mai nevezetessége az 1964-ben nyitott Cézár Borozó. Berendezése, hangulata a régi soproni “Buschenschank”-ok emlékét idézi. A borászat kellékei- több száz éves prés, különleges faragott hordók, a működő kemence és a pince attraktív térhatása idegenforgalmi látványosság. A soproni Cézár Borozó szeretettel várja kedves régi és új vendégeit a már jól ismert és méltón híres hidegtálaival és finom soproni boraival. A Caesar-Ház építéstörténete Az épület műemlék, története elválaszthatatlanul összefügg a vele szomszédos városfalak keletkezésével és átalakulásával. A terület az egykori római belváros része, ahol a III. század végi városfal építésekor megszüntetett lakóházak és egy római faltorony nyomait tárták fel. A középkorban, amikor a mai városszerkezet kialakult, a város déli kijárata a római városkaputól mintegy 140 méterre nyitott “Hátsókapu”-hoz került át. Az ekkor (1280-1340 között) kiépített hármas városfalhoz és ennek kaputornyához támaszkodott a mai Caesar-ház helyén, saroktelken álló épületcsoport, amely két, egyes kutatók szerint három épületből állt. A műemléki helyreállításakor feltárták a gótikus állapot sok szép, ma is látható részletét, s az északnyugati oromfalat, az emelet egy-egy gótikus ablakát, a kapualj kőhevederét és a pincébe vezető kökeretes ajtókat, továbbá az épületnek a várfalszorossal való kapcsolatát. A feltárás igazolta, hogy az épület a XV-XVI. században emeletes volt, mindkét szárnyában nagyméretű borospincével. (A beépítés magasságát jelzi egy, a padlástérben fennmaradt felirat: “1549. D. A.”) A XV. századra keltezik azt az építési periódust, amikor a hármas várfalgyűrű legbelső övéhez tapadó lakóház a városfallal összeépült, a városfal épülethomlokzattá lett.Ekkor alakult ki – a Xi. századi földsánc szintjének lesüllyesztésével – a várfalszorosnak a mai utcaszintnél 2,5 méterrel magasabb késő középkori járószintje. A Caesar-ház udvaráról a bástyakertre kilépve jól megfigyelhető a városfalból lett épülethomlokzat és a falszoros másik oldalán a XIV. századi, római kori alapokra épült középkori városfal, lőréses, pártázatos védőműveivel. A reformáció térhódítását követően a XVII. században, a polgárság anyagi és szellemi megerősödése és a Sopronban betelepülő gazdag nemesek új lendületet adtak az építési tevékenységének. A folyamat a gótikus Sopront elemésztő 1676. évi tűzvész után lépett döntő szakaszába. A középkori épületrészek összeépítése után ekkor nyeri el mai, egyemeletes, reneszánsz-ízű kora barokk alakját a Caesar-ház. Utcai homlokzatát köténydíszes ablakok, egy hengeres, zárt sarokerkély dísziti. Kapuja toszkán pilléres, kapupárkány felett fekvő volutákkal. A homlokzat emeleti szakaszának józan, lizénás tagolása már XVIII. századi. Belső udvara a polgári reprezentáció igényei szerint, toszkán oszlopos, árkádos kiképzésű. A stukkómunkát P. A. Conti szobrász készítette 1700 körül. Az ekkor már “Zöld ház” nevet viselő épület ebben az állapotban érte meg a Hátsókapu 1821 évi lebontását. Ez után a városfal szabadon maradt utcai szakaszát üzlettel építették be, felette teraszt készítettek. Végül, 1822.ben elkészült a várfaldarab helyét kitöltő, barokk homlokzathoz igazodó háromtengelyes, emelete3s toldalékszárny is. A műemléki helyreállítás (1959-1964) az elavult, háborúban megrongálódott lakóház felújításával elérte célját: a középkori és barokk kori értékek megőrzésével az épületben öt, a bástyakert felőli szárnya helyén egy további kétszintes , korszerű igényeket kielégítő lakás született. A Caesar-ház tulajdonosai ( a telljeség igénye nélkül) és kultúrtörténeti adatai: A ház 1379. évi, telekkönyvben szereplő tulajdonosai: Biberauer Márton városi kamarás (első ház), Keresztély mődlingi kereskedő (második ház). Később mindkét épület a Schadendorfer kereskedőcsalád tulajdona (1404, 1459). A XV. századtól kezdve városi tisztségviselők, patríciuscsaládok neve szerepel a tulajdonosok sorában. A városi tanács ekkor még nem rendelkezik állandó városházával, így a mindenkori városbíró háza a városi főhivatal. Így volt ez Schadendorfer Mátyás városbíró hivatali működése idején is: 1420. március 12-én a Caesar-ház helyén álló épületben tárgyalta a tanács Nicky Benedek, környékbeli nemesember – rablólovag – ügyét. A hozott halálos ítéletet a ház udvarán hajtották végre. (Az örökös pénzzavarral küzdő Zsigmond király 3000 forint pénzbírsággal büntette a várost az önkényes ítélkezésért. Az iparos- és kereskedőcsaládok után 1628-tól az Artner család birtoklását őrzi a krónika. A kor jelentős belpolitikai eseménye, az 1681. évi főrendházi nádorválasztó országgyűlés e falak között zajlott. Feljegyezték, hogy a választást követően a kor népszerű költője, Gyöngyösi IStván verssel hódolva üdvözölte az új nádort, gróf Esterházy Pált, de köszöntőjét később nyilvánssan visszavonta. Ettől az időtől fogva az épület neve- pozsonyi mintára – “Zöld ház” A Zöld házban született többek között a gázálarc feltalálója Mártonyi Károly. A Caesar házban nyílt meg az első soproni leányközépiskola 1871-ben, “Sopron városi hitfelekezeti különbség nélküli, kétosztályú, magyar-német tannyelvű felső leánytanoda” néven. A Caesar leszármazottak 1952-ig tulajdonosai a nevüket viselő háznak. (Forrás: www.cezarpince.hu/pincenkrol/a-cezar-hazrol-bovebben/)

  • VF_26428

    Vidróczki Csárda

    Mátraszentimre község Heves megyében, a Gyöngyösi járásban. 1944-ben jött létre, majd 1948-ban nyerte el mai határait. Tulajdonképpen hat, a Felső-Mátra hegyeiben szétszórtan elhelyezkedő lakotthelyből áll, ezek Mátraszentimre, Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Bagolyirtás, Fallóskút és Galyatető. Mátraszentistván település közigazgatásilag Mátraszentimre településhez tartozik. A Mátra hegység Felső-Mátra részén fekszik. Magyarország legmagasabban fekvő települése (750-835 m) (A legmagasabban fekvő településrésze Galyatető). Vidróczki csárda jellegzetes portája már a múlt század közepén is csárdaként üzemelt. Az étterem része a kockás abrosszal, a kandalló melletti nyereggel, alacsony gerendázatával, apró ablakaival olyan, mintha egy történelmi film díszlete. A csárda elülső része már inkább a mai kor szellemiségének felel meg. Falán időszaki kiállítás mutatja be a híres-hírhedt betyár életét. A szöveges ismertetőhöz jól illeszkednek a faragott életképek, melyek a betyár kalandos életének egy-egy állomása. A „betyáros” hangulathoz, a betérőket életnagyságú, faragott Vidróczki szobor fogadja. Az étterem bejáratát is parasztházaspár faragott alakja ékesíti, hamisítatlan hangulatot kölcsönözve a csárdának.

  • VF_27400

    Csopak Víg Molnár Csárda

    Csopak község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A Balaton keleti medencéjének északi partján fekszik. A mai Csopak területéről hat egykori malom létezése ismert, a legfiatalabb, 1910-ben épült, ma is működőképes vízimalomban malomtörténeti kiállítás mutatja be a mesterség múltját. A Víg Molnár Csárda Csopak gyönyörű üdülőövezetében található a 71-es főút mellett Balatonfüredtől 3 Km-re, Veszprémtől 12 Km-re. Az épület 1950-60-as években a vízimalomhoz, mint lakás tartozott. A malmok bezárása után 1971-ben kezdtek benne vendéglátással foglalkozni. Hosszú éveken át jól működő, híres vendéglője volt a gyorsan fejlődő falunak, amely a növekvő turizmusnak volt köszönhető. Később az épület teljesen lepusztult, elhanyagolttá vált. Pár éve felújították.

  • 2245_lead

    Keszthely, Kastély (XVIII-XIX. sz.), Helikon Könyvtár

    Keszthely, Festetics-kastély (Helikon), könyvtár, épület, múzeum IX. 210/802. sz.

  • 2243_lead

    Keszthely, Kastély (XVIII-XIX. sz.)

    Keszthely, Festetics-kastély (Helikon), Kék Szalon; épület, múzeum

  • 2241_lead

    Keszthely, Kastély (XVIII-XIX. sz.)

    Keszthely, Festetics-kastély (Helikon), faburkolatú lépcsőház; épület, múzeum

/3
<< >>