rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 58

Találatok szűrése
/6
<< >>
  • Sarah 10

    John Murrel: Az Isteni Sarah

    kép

    John Murrel: Az Isteni Sarah színmű Író: John Murrell Fordító: Zöldi Gergely Rendező: Hargitai Iván Színész: Vári Éva Gálffi László Díszlet: Csík György Jelmez: Csík György Producer: Orlai Tibor Rendezőasszisztens: Jánoska Zsuzsa Az Orlai Produkció előadásában a tizenkilencedik század egyik egészen kivételes színészegyéniségének élete elevenedik meg a színpadon. Sarah Bernhardt igazi szent szörnyeteg volt. Zseniális színésznő, a lapok számára mindig pletykákkal szolgáló híresség, szenvedélyesen gátlástalan életimádó asszony. Halálos ellensége volt Bernard Shaw, jó barátja Oscar Wilde, plakátjait maga Alphonse Mucha tervezte, miközben társulatával bejárta az egész világot, és a nagy női szerepeken kívül még Hamlet herceget is alakította a színpadon - nem kis botrányt kavarva a korabeli Franciaországban. Hogy személyisége mennyire hatotta át a tizenkilencedik század második felét, azt jól jelzi, hogy nevét még Dosztojevszkij is megemlíti Bűn és bűnhődés című regényében. "Sarah Bernhardt korának kimagasló művésze volt, fényévekkel járt kortársai előtt. Rendkívül különc ember volt. A ma embere egyre kevésbé találkozik korszakos művészek életével, ezért is fontos, hogy az ő sorsukon keresztül felhívjuk a figyelmet a művészet rangjára, a nagy alkotók társadalmi szerepére" - mondja Orlai Tibor producer, akinek régóta tervei között szerepelt, hogy az 1983-as várszínházi bemutató után ismét láthassa a közönség hazánkban Sarah történetét. "Psota Irén és Sinkovits Imre elementáris játéka rendkívül nagy hatással volt rám, az előadás ma is élénken él bennem. Célunk, hogy ennek a rendkívüli dívának a sorsa korszerű, mai, élő színházi eszközökkel találjon utat a ma emberéhez is. Ezért is éreztük szükségesnek, hogy Zöldi Gergely az író által 1998.-ban átdolgozott legfrissebb változatot fordítsa le nekünk." Sarah Bernhardt élete vége felé titkára, a hűséges Pitou tollába diktálja eseményekben gazdag életének történetét, amiből pillanatokon belül vérre menő szerepjáték kezdődik, sziporkázóan humoros, máskor szívszorító jelenetekkel. Az Orlai Produkció előadásában a tizenkilencedik század egyik egészen kivételes színészegyéniségének élete elevenedik meg a színpadon. Sarah Bernhardt igazi szent szörnyeteg volt. Zseniális színésznő, a lapok számára mindig pletykákkal szolgáló híresség, szenvedélyesen gátlástalan életimádó asszony. Halálos ellensége volt Bernard Shaw, jó barátja Oscar Wilde, plakátjait maga Alphonse Mucha tervezte, miközben társulatával bejárta az egész világot, és a nagy női szerepeken kívül még Hamlet herceget is alakította a színpadon - nem kis botrányt kavarva a korabeli Franciaországban. Hogy személyisége mennyire hatotta át a tizenkilencedik század második felét, azt jól jelzi, hogy nevét még Dosztojevszkij is megemlíti Bűn és bűnhődés című regényében. "Sarah Bernhardt korának kimagasló művésze volt, fényévekkel járt kortársai előtt. Rendkívül különc ember volt. A ma embere egyre kevésbé találkozik korszakos művészek életével, ezért is fontos, hogy az ő sorsukon keresztül felhívjuk a figyelmet a művészet rangjára, a nagy alkotók társadalmi szerepére" - mondja Orlai Tibor producer, akinek régóta tervei között szerepelt, hogy az 1983-as várszínházi bemutató után ismét láthassa a közönség hazánkban Sarah történetét. "Psota Irén és Sinkovits Imre elementáris játéka rendkívül nagy hatással volt rám, az előadás ma is élénken él bennem. Célunk, hogy ennek a rendkívüli dívának a sorsa korszerű, mai, élő színházi eszközökkel találjon utat a ma emberéhez is. Ezért is éreztük szükségesnek, hogy Zöldi Gergely az író által 1998.-ban átdolgozott legfrissebb változatot fordítsa le nekünk." Sarah Bernhardt élete vége felé titkára, a hűséges Pitou tollába diktálja eseményekben gazdag életének történetét, amiből pillanatokon belül vérre menő szerepjáték kezdődik, sziporkázóan humoros, máskor szívszorító jelenetekkel. Bemutató időpontja: 2012. március 24. Orlai Produkciós Iroda

  • Sarah 4

    John Murrel: Az Isteni Sarah

    kép

    John Murrel: Az Isteni Sarah színmű Író: John Murrell Fordító: Zöldi Gergely Rendező: Hargitai Iván Színész: Vári Éva Gálffi László Díszlet: Csík György Jelmez: Csík György Producer: Orlai Tibor Rendezőasszisztens: Jánoska Zsuzsa Az Orlai Produkció előadásában a tizenkilencedik század egyik egészen kivételes színészegyéniségének élete elevenedik meg a színpadon. Sarah Bernhardt igazi szent szörnyeteg volt. Zseniális színésznő, a lapok számára mindig pletykákkal szolgáló híresség, szenvedélyesen gátlástalan életimádó asszony. Halálos ellensége volt Bernard Shaw, jó barátja Oscar Wilde, plakátjait maga Alphonse Mucha tervezte, miközben társulatával bejárta az egész világot, és a nagy női szerepeken kívül még Hamlet herceget is alakította a színpadon - nem kis botrányt kavarva a korabeli Franciaországban. Hogy személyisége mennyire hatotta át a tizenkilencedik század második felét, azt jól jelzi, hogy nevét még Dosztojevszkij is megemlíti Bűn és bűnhődés című regényében. "Sarah Bernhardt korának kimagasló művésze volt, fényévekkel járt kortársai előtt. Rendkívül különc ember volt. A ma embere egyre kevésbé találkozik korszakos művészek életével, ezért is fontos, hogy az ő sorsukon keresztül felhívjuk a figyelmet a művészet rangjára, a nagy alkotók társadalmi szerepére" - mondja Orlai Tibor producer, akinek régóta tervei között szerepelt, hogy az 1983-as várszínházi bemutató után ismét láthassa a közönség hazánkban Sarah történetét. "Psota Irén és Sinkovits Imre elementáris játéka rendkívül nagy hatással volt rám, az előadás ma is élénken él bennem. Célunk, hogy ennek a rendkívüli dívának a sorsa korszerű, mai, élő színházi eszközökkel találjon utat a ma emberéhez is. Ezért is éreztük szükségesnek, hogy Zöldi Gergely az író által 1998.-ban átdolgozott legfrissebb változatot fordítsa le nekünk." Sarah Bernhardt élete vége felé titkára, a hűséges Pitou tollába diktálja eseményekben gazdag életének történetét, amiből pillanatokon belül vérre menő szerepjáték kezdődik, sziporkázóan humoros, máskor szívszorító jelenetekkel. Az Orlai Produkció előadásában a tizenkilencedik század egyik egészen kivételes színészegyéniségének élete elevenedik meg a színpadon. Sarah Bernhardt igazi szent szörnyeteg volt. Zseniális színésznő, a lapok számára mindig pletykákkal szolgáló híresség, szenvedélyesen gátlástalan életimádó asszony. Halálos ellensége volt Bernard Shaw, jó barátja Oscar Wilde, plakátjait maga Alphonse Mucha tervezte, miközben társulatával bejárta az egész világot, és a nagy női szerepeken kívül még Hamlet herceget is alakította a színpadon - nem kis botrányt kavarva a korabeli Franciaországban. Hogy személyisége mennyire hatotta át a tizenkilencedik század második felét, azt jól jelzi, hogy nevét még Dosztojevszkij is megemlíti Bűn és bűnhődés című regényében. "Sarah Bernhardt korának kimagasló művésze volt, fényévekkel járt kortársai előtt. Rendkívül különc ember volt. A ma embere egyre kevésbé találkozik korszakos művészek életével, ezért is fontos, hogy az ő sorsukon keresztül felhívjuk a figyelmet a művészet rangjára, a nagy alkotók társadalmi szerepére" - mondja Orlai Tibor producer, akinek régóta tervei között szerepelt, hogy az 1983-as várszínházi bemutató után ismét láthassa a közönség hazánkban Sarah történetét. "Psota Irén és Sinkovits Imre elementáris játéka rendkívül nagy hatással volt rám, az előadás ma is élénken él bennem. Célunk, hogy ennek a rendkívüli dívának a sorsa korszerű, mai, élő színházi eszközökkel találjon utat a ma emberéhez is. Ezért is éreztük szükségesnek, hogy Zöldi Gergely az író által 1998.-ban átdolgozott legfrissebb változatot fordítsa le nekünk." Sarah Bernhardt élete vége felé titkára, a hűséges Pitou tollába diktálja eseményekben gazdag életének történetét, amiből pillanatokon belül vérre menő szerepjáték kezdődik, sziporkázóan humoros, máskor szívszorító jelenetekkel. Bemutató időpontja: 2012. március 24. Orlai Produkciós Iroda

  • dfe 24

    Dúl-fúl, és elnémul

    kép

    Az Örkény István Színház előadása

    Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá: Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába. Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét. Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz. A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

  • dfe 23

    Dúl-fúl, és elnémul

    kép

    Az Örkény István Színház előadása

    Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá: Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába. Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét. Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz. A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

  • dfe 22

    Dúl-fúl, és elnémul

    kép

    Az Örkény István Színház előadása

    Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá: Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába. Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét. Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz. A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

  • dfe 21

    Dúl-fúl, és elnémul

    kép

    Az Örkény István Színház előadása

    Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá: Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába. Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét. Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz. A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

  • dfe 17

    Dúl-fúl, és elnémul

    kép

    Az Örkény István Színház előadása

    Bergman e művének főszereplőjét saját nagybátyjáról, Carl bácsiról mintázta. Önéletrajzi írásában, a Laterna Magicá-ban így emlékszik vissza rá: Nagyanyám volt a gyámja: a bácsi ugyanis kissé ütődött volt, "nem volt ki mind a négy kereke". Néha bevitték a bolondokházába. Carl bácsi igazából feltaláló volt. Rajzokkal és leírásokkal ostromolta a Királyi Szabadalmi Hivatalt, de kevés sikerrel. Mintegy száz beadványa közül kettőt fogadtak el: egy gépet, amelyik egyforma nagyságúra vágta a krumplit, és egy automatikus WC-kefét. Csodáltam Carl bácsit, mert elmés szerkezeteket fabrikált a laterna magicámhoz és a filmvetítőmhöz. A családi legendához tartozik Carl bácsi eljegyzésének története egy nála harminc évvel fiatalabb tornatanárnővel. Bergman ezt az epizódot emeli ki a bácsi életéből: hol szeretetteljes iróniával, hol metsző humorral meséli el az önnön kisszerűségétől rettegő, a zsenialitás és őrület határán élő ember utolsó szerelmi és művészi fellángolását.

  • vb25

    Csehov: Ványa bácsi

    kép

    Vígszínház

    Ványa bácsi színmű A VÍGSZÍNHÁZ előadása Író: Anton Pavlovics Csehov Fordító: Morcsányi Géza Rendező: Marton László Színész: Szerebrjakov Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár - Benedek Miklós Jelena Andrejevna, a felesége - Hámori Gabriella Szofja Alekszandrovna, Szerebrjakov lánya - Bata Éva Vojnyickaja Maria Vaszilijevna, Szerebrjakov első feleségének anyja - Margitai Ági Vojnyickij Ivan Petrovics (VÁNYA BÁCSI), a fia - Gálffi László Asztrov Mihail Lvovics, orvos - Hegedűs D. Géza Tyelegin Ilja Iljjics, elszegényedett földbirtokos - Fesztbaum Béla Marina, öreg dajka - Kútvölgyi Erzsébet Jefim - Dengyel Iván Jelmez: Victoria Wallace Díszlet: Michael Levine Világítás: Kevine Lamotte Szcenika: Krisztiáni István Dramaturg: Radnóti Zsuzsa Ügyelő: Kuti László Rendező munkatársa: Várnai Ildikó Bemutató időpontja: 2010. október 1., Vígszínház

  • vb12

    Csehov: Ványa bácsi

    kép

    Vígszínház

    Ványa bácsi színmű A VÍGSZÍNHÁZ előadása Író: Anton Pavlovics Csehov Fordító: Morcsányi Géza Rendező: Marton László Színész: Szerebrjakov Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár - Benedek Miklós Jelena Andrejevna, a felesége - Hámori Gabriella Szofja Alekszandrovna, Szerebrjakov lánya - Bata Éva Vojnyickaja Maria Vaszilijevna, Szerebrjakov első feleségének anyja - Margitai Ági Vojnyickij Ivan Petrovics (VÁNYA BÁCSI), a fia - Gálffi László Asztrov Mihail Lvovics, orvos - Hegedűs D. Géza Tyelegin Ilja Iljjics, elszegényedett földbirtokos - Fesztbaum Béla Marina, öreg dajka - Kútvölgyi Erzsébet Jefim - Dengyel Iván Jelmez: Victoria Wallace Díszlet: Michael Levine Világítás: Kevine Lamotte Szcenika: Krisztiáni István Dramaturg: Radnóti Zsuzsa Ügyelő: Kuti László Rendező munkatársa: Várnai Ildikó Bemutató időpontja: 2010. október 1., Vígszínház

  • Jógyerekek 27

    Julian Crouch, Phelim McDermott: Jógyerekek képeskönyve

    kép

    rémvarieté FELNŐTTEKNEK

    Julian Crouch, Phelim McDermott: Jógyerekek képeskönyve Örkény István Színház és a Művészetek Palotája közös előadása Ismertető: 1845 karácsonyán egy frankfurti orvos, Dr. Heinrich Hoffmann, saját kezűleg készített képeskönyvet ajándékozott a kisfiának. Az engedetlen gyerekekről szóló Struwwelpeter hű képet fest az akkori morálról, a gyereknevelési szokásokról: a gyerekek "rosszak", a szülők "megnevelik" őket. Most, másfél évszázaddal később sincs ez másképp. A bizarr látásmódjáról ismert Tiger Lillies kultuszzenekar fekete humorú sokk-operát (junk-opera) írt a mesekönyvből. Előadásunk szövegkönyvét Parti Nagy Lajos készítette, a magyarországi ősbemutatót Ascher Tamás rendezi, a zenei vezető Darvas Ferenc. "Egy kisgyermek akkor jó, Hogyha nem rossz sőt, mi több, Hogyha kel és feküszik, Fűben ül, mint a nyuszik. Úgy várja a Jézuskát, Ki hoz néki fapuskát. Ámde aki rossz, az rossz, Ruhácskája csupa kosz... A játéka okádék, S nem jár neki ajándék. Viszont éppen neki szól Ez a jó kis képeskönyv..." Bemutató időpontja: 2009. január 17., Örkény István Színház

/6
<< >>