Egy, a 17. században, a török hódítás idején játszódó három szálon futó nagy részben valós történelmi regény, mely egyrészről bemutatja a keresztény nyugat, másrészről a császáriakhoz pártolt kuruc hadsereg, és a török hódoltság világát.

A szerző posztumusz műve hazánk egyik legérdekesebb néprajzi tájával ismertet meg bennünket. Minden etnikumnak megvan a maga fő jellegzetessége, így ha azt halljuk: palóc - a legtöbben a gazdag, színes viselettel társítjuk a fogalmat, de azt már kevesen tudjuk, hogy honnan ered és mit takar a szó, és hogy milyen történeti, gazdasági és kulturális fejlődésen ment át a palócság.

Ez a könyv a magyar folklorisztika egyik tradicionális képviselője, Darmo István idős gömöri pásztor által elmesélt mondákat, anekdotákat, meséket, igaz történeteket és néphiedelmeket mutatja be.

Herman Ottó több tudományággal foglalkozott: rovartannal, madártannal, embertannal, régészettel, történelemmel, nyelvészettel. Az utókor elsősorban néprajzkutatóként tartja számon, de néprajzi munkái sok szállal kapcsolódnak a fenti területekhez. Kötetünk szemelvényei csak a néprajzkutató Hermant mutatják be, aki szepesi német szülőktől szlovák környezetben született, az iskolában tanult meg magyarul, mégis oly tiszta, veretes, ízes magyarsággal írta le gondolatait, hogy az máig is példája lehet az ismeretterjesztő irodalomnak. Tanulmányait mindig maga illusztrálta. Kötetünk szemelvényeinek a megértését is 135 Herman-rajz segíti.