rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 60

Találatok szűrése
/6
<< >>
  • hl14

    Radnóti Színház - Holt lelkek

    kép

    színmű

    A Gogol által elénk rajzolt világ egyszerre elkeserítő és mulatságos. Az emberi természet legsötétebb bugyraiba pillantunk bele Csicsikov, a jelentéktelen külsejű és kétes erkölcsi elveket valló főhős "lélekszerző" útja során. A nagy szatirikus azonban olyan elevenünkbe vágó fekete humorral ábrázolja korának kicsinyes, önző, hazug, korrupt, szűklátókörű figurái, hogy kénytelen vagyunk röhögni rajtuk. Azaz magunkon. "A mai nemzedék nevet az elődök ostobaságán, de nem veszi észre, hogy ez a történet mennyei lánggal van írva, hogy minden betűje hangosan kiált, hogy minden oldalról egy szigorú ujj mutat éppen őrá, rá, a mai nemzedékre; de a mai nemzedék elbizakodottan nevet, büszkén kezdi az új tévelygések és hibák sorát, amelyeket ugyanúgy nevetnek majd ki az utódok." - figyelmeztet Gogol. A Holt lelkek a Csehov, Osztrovszkij, és Babel bemutatók után a Radnóti Színház orosz-sorozatának legújabb darabja, Valló Péter rendezésében.

  • mozgófénykép23

    Mozgófénykép

    kép

    Mozgófénykép - Radnóti Színház

    Mozgófénykép Régi, magyar, zenés filmvégjáték Író: Nényei Pál Zeneszerző: Dinyés Dániel Dalszöveg szerző: Hajós András Rendező: Göttinger Pál Színész: Törzs Jenő, gazdag tulajdonos - Szervét Tibor Perczel Zita, Törzs ugribugri leánya - Petrik Andrea Ráday Imre, inkognitóban, nagy bajusszal - Rétfalvi Tamás Karády Katalin, színésznő, a lelke csupa finomság - Kováts Adél Jávor Pál, mindenkinél csinosabb - Adorjáni Bálint Kabos Gyula, humoros komornyik - Gazsó György Barkay Micike, orfeumi nő - Szávai Viktória Charmant Doux, komoly komornyik - Formán Bálint Turay Ida, bájos komorna - Andrusko Marcella Horthy Miklós, A Kormányzó - Bálint András Szorgos komornák, sorbanálló komornyikok, orfeumi táncoslányok, csónakázó hölgyek, jelentékeny vendégek - Drága Diána, Jakus Szilvia, Takács Tímea, Kecskés Mihály, Kovács János, Matusz Gergely Zenész: Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Ducsai Szabolcs, Koos-Hutás Áron, Udvarhelyi Gábor, Makó Béla, Gazda Bence, Rácz József Díszlettervező: Horgas Péter Jelmeztervező: Bujdosó Nóra Zenei vezető: Dinyés Dániel Dramaturg: Hárs Anna Koreográfus: Katona Gábor Bábok: Hoffer Károly Rendező munkatársa: Őri Rózsa A két világháború között egy ország adta át magát önfeledten a gombamód szaporodó mozikban játszott andalító szerelmi történeteknek. Pillanatok alatt sztárok születtek: az újonnan feltűnt filmcsillagok milliós rajongótáborral dicsekedhettek. A Mozgófénykép hősei a kor moziszínészeinek nevét viselik, ki-ki azt, aki egy korabeli filmben játszotta volna. A fordulatok is ismerősek: ifjú, ám sértődékeny szerelmesek, rosszlány jó szívvel, egy régi de soha nem múló szerelmi háromszög a sármőr, a díva és a gazdag gyáros között. Nényei Pál darabjában a harmincas-negyvenes évek édes-bús filmjeinek atmoszférája jelenik meg: a nyúlszőrkalapok, vikszoló szobalányok, dinsztelt őzgerincek, az egymást csaló sármőrök és dizőzök világa. A békés-boldog zsivajban alig hallatszanak a Horthy-korszak nyomasztó akkordjai. Egy filmvégjáték korabelinek tűnő slágerekkel, melyek zenéjét Dinyés Dániel, szövegét Hajós András írta. Bemutató időpontja: 2013. április 21. Radnóti Miklós Színház

  • mozgófénykép17

    Mozgófénykép

    kép

    Mozgófénykép - Radnóti Színház

    Mozgófénykép Régi, magyar, zenés filmvégjáték Író: Nényei Pál Zeneszerző: Dinyés Dániel Dalszöveg szerző: Hajós András Rendező: Göttinger Pál Színész: Törzs Jenő, gazdag tulajdonos - Szervét Tibor Perczel Zita, Törzs ugribugri leánya - Petrik Andrea Ráday Imre, inkognitóban, nagy bajusszal - Rétfalvi Tamás Karády Katalin, színésznő, a lelke csupa finomság - Kováts Adél Jávor Pál, mindenkinél csinosabb - Adorjáni Bálint Kabos Gyula, humoros komornyik - Gazsó György Barkay Micike, orfeumi nő - Szávai Viktória Charmant Doux, komoly komornyik - Formán Bálint Turay Ida, bájos komorna - Andrusko Marcella Horthy Miklós, A Kormányzó - Bálint András Szorgos komornák, sorbanálló komornyikok, orfeumi táncoslányok, csónakázó hölgyek, jelentékeny vendégek - Drága Diána, Jakus Szilvia, Takács Tímea, Kecskés Mihály, Kovács János, Matusz Gergely Zenész: Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Ducsai Szabolcs, Koos-Hutás Áron, Udvarhelyi Gábor, Makó Béla, Gazda Bence, Rácz József Díszlettervező: Horgas Péter Jelmeztervező: Bujdosó Nóra Zenei vezető: Dinyés Dániel Dramaturg: Hárs Anna Koreográfus: Katona Gábor Bábok: Hoffer Károly Rendező munkatársa: Őri Rózsa A két világháború között egy ország adta át magát önfeledten a gombamód szaporodó mozikban játszott andalító szerelmi történeteknek. Pillanatok alatt sztárok születtek: az újonnan feltűnt filmcsillagok milliós rajongótáborral dicsekedhettek. A Mozgófénykép hősei a kor moziszínészeinek nevét viselik, ki-ki azt, aki egy korabeli filmben játszotta volna. A fordulatok is ismerősek: ifjú, ám sértődékeny szerelmesek, rosszlány jó szívvel, egy régi de soha nem múló szerelmi háromszög a sármőr, a díva és a gazdag gyáros között. Nényei Pál darabjában a harmincas-negyvenes évek édes-bús filmjeinek atmoszférája jelenik meg: a nyúlszőrkalapok, vikszoló szobalányok, dinsztelt őzgerincek, az egymást csaló sármőrök és dizőzök világa. A békés-boldog zsivajban alig hallatszanak a Horthy-korszak nyomasztó akkordjai. Egy filmvégjáték korabelinek tűnő slágerekkel, melyek zenéjét Dinyés Dániel, szövegét Hajós András írta. Bemutató időpontja: 2013. április 21. Radnóti Miklós Színház

  • pyg 20

    Bernard Shaw: Pygmalion

    kép

    Pygmalion A RADNÓTI MIKLÓS SZÍNHÁZ előadása Romantikus történet Író: George Bernard Shaw Fordító: Nádasdy Ádám Rendező: Valló Péter Színész: Henry Higgins, nyelvész - Szervét Tibor Eliza, virágáruslány - Petrik Andrea Alfred Doolittle, kukás - Szombathy Gyula Higginsné - Csomós Mari Pickering, ezredes - Bálint András Pearcené, házvezetőnő - Kováts Adél Freddy Eynsford-Hill - Klem Viktor Eynsfordné, az anyja - Martin Márta Clara, a húga - Sárközi-Nagy Ilona Nagykövet - Horesnyi László Gúnyos járókelő, Nepommuck - Horváth Virgil Első járókelő, Lakáj - Simon Zoltán Taxisofőr - Kecskés Mihály Szobalány - Drága Diána Dramaturg: Kovács Krisztina Díszlet: Szlávik István Jelmez: Szakács Györgyi Rendező munkatársa: Őri Rózsa Ismertető: A darab 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány "filmszerű" részletet átvett a darab 1941-es kiadásába. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady című musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik, s amelyből zenés film is készült. A Pygmalion eddigi magyar fordításai: Hevesi Sándor (1914), Mészöly Dezső (1953), Spiró György (1990 Radnóti Színház) Liza beszéde Az angolban igen erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtést illetően: másképpen beszélnek városról-városra (sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre), de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is különbözik a nyelv. Shaw tudta, hogy miről beszél: ír volt, s bár az angol volt az anyanyelve, élete végéig felismerhető íres akcentussal beszélt. Amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a "csúnya" kiejtésűeket sújtó kirekesztést, lenézést. Aztán a századfordulón kifejlődő fonetika lehetővé tette a kiejtés tanítását, átformálást (így a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta. A londoni proletár beszédmódot Cockney-nak nevezik; ennek egyik fő jellemzője, hogy a "h" hangot sehol sem ejtik ki. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Doolittle 'Enry 'Iggins-nek szólítja. Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve sokkal kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlag-kiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza (és az apja) nem vidékről fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza "hibás" beszédét, főleg nyelvtani és szóválasztási helytelenségekkel érzékeltetem, azaz a "tananyagot" a kiejtésről a nyelvhelyességre helyeztem át; a többit a rendezőre és a színésznőre bízom (így tett Shaw is). (Nádasdy Ádám) Bemutató időpontja: 2011. február 27. Radnóti Miklós Színház

  • pyg 9

    Bernard Shaw: Pygmalion

    kép

    Pygmalion A RADNÓTI MIKLÓS SZÍNHÁZ előadása Romantikus történet Író: George Bernard Shaw Fordító: Nádasdy Ádám Rendező: Valló Péter Színész: Henry Higgins, nyelvész - Szervét Tibor Eliza, virágáruslány - Petrik Andrea Alfred Doolittle, kukás - Szombathy Gyula Higginsné - Csomós Mari Pickering, ezredes - Bálint András Pearcené, házvezetőnő - Kováts Adél Freddy Eynsford-Hill - Klem Viktor Eynsfordné, az anyja - Martin Márta Clara, a húga - Sárközi-Nagy Ilona Nagykövet - Horesnyi László Gúnyos járókelő, Nepommuck - Horváth Virgil Első járókelő, Lakáj - Simon Zoltán Taxisofőr - Kecskés Mihály Szobalány - Drága Diána Dramaturg: Kovács Krisztina Díszlet: Szlávik István Jelmez: Szakács Györgyi Rendező munkatársa: Őri Rózsa Ismertető: A darab 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány "filmszerű" részletet átvett a darab 1941-es kiadásába. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady című musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik, s amelyből zenés film is készült. A Pygmalion eddigi magyar fordításai: Hevesi Sándor (1914), Mészöly Dezső (1953), Spiró György (1990 Radnóti Színház) Liza beszéde Az angolban igen erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtést illetően: másképpen beszélnek városról-városra (sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre), de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is különbözik a nyelv. Shaw tudta, hogy miről beszél: ír volt, s bár az angol volt az anyanyelve, élete végéig felismerhető íres akcentussal beszélt. Amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a "csúnya" kiejtésűeket sújtó kirekesztést, lenézést. Aztán a századfordulón kifejlődő fonetika lehetővé tette a kiejtés tanítását, átformálást (így a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta. A londoni proletár beszédmódot Cockney-nak nevezik; ennek egyik fő jellemzője, hogy a "h" hangot sehol sem ejtik ki. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Doolittle 'Enry 'Iggins-nek szólítja. Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve sokkal kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlag-kiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza (és az apja) nem vidékről fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza "hibás" beszédét, főleg nyelvtani és szóválasztási helytelenségekkel érzékeltetem, azaz a "tananyagot" a kiejtésről a nyelvhelyességre helyeztem át; a többit a rendezőre és a színésznőre bízom (így tett Shaw is). (Nádasdy Ádám) Bemutató időpontja: 2011. február 27. Radnóti Miklós Színház

  • pyg 3

    Bernard Shaw: Pygmalion

    kép

    Pygmalion A RADNÓTI MIKLÓS SZÍNHÁZ előadása Romantikus történet Író: George Bernard Shaw Fordító: Nádasdy Ádám Rendező: Valló Péter Színész: Henry Higgins, nyelvész - Szervét Tibor Eliza, virágáruslány - Petrik Andrea Alfred Doolittle, kukás - Szombathy Gyula Higginsné - Csomós Mari Pickering, ezredes - Bálint András Pearcené, házvezetőnő - Kováts Adél Freddy Eynsford-Hill - Klem Viktor Eynsfordné, az anyja - Martin Márta Clara, a húga - Sárközi-Nagy Ilona Nagykövet - Horesnyi László Gúnyos járókelő, Nepommuck - Horváth Virgil Első járókelő, Lakáj - Simon Zoltán Taxisofőr - Kecskés Mihály Szobalány - Drága Diána Dramaturg: Kovács Krisztina Díszlet: Szlávik István Jelmez: Szakács Györgyi Rendező munkatársa: Őri Rózsa Ismertető: A darab 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány "filmszerű" részletet átvett a darab 1941-es kiadásába. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady című musical szövegét, mely Higgins és Liza közti happy enddel végződik, s amelyből zenés film is készült. A Pygmalion eddigi magyar fordításai: Hevesi Sándor (1914), Mészöly Dezső (1953), Spiró György (1990 Radnóti Színház) Liza beszéde Az angolban igen erős a nyelvi tagolódás, főleg a kiejtést illetően: másképpen beszélnek városról-városra (sőt, Higgins túlzásával: háztömbről-háztömbre), de ennél fontosabb, hogy társadalmi osztályonként is különbözik a nyelv. Shaw tudta, hogy miről beszél: ír volt, s bár az angol volt az anyanyelve, élete végéig felismerhető íres akcentussal beszélt. Amikor 20 évesen Londonba jött, megtapasztalhatta a "csúnya" kiejtésűeket sújtó kirekesztést, lenézést. Aztán a századfordulón kifejlődő fonetika lehetővé tette a kiejtés tanítását, átformálást (így a logopédiát is), ennek egyik élharcosa Henry Sweet professzor volt, Shaw ismerőse, akiről Higginst mintázta. A londoni proletár beszédmódot Cockney-nak nevezik; ennek egyik fő jellemzője, hogy a "h" hangot sehol sem ejtik ki. Nem véletlen, hogy a professzort éppen H. H.-nak hívják, s Liza és Doolittle 'Enry 'Iggins-nek szólítja. Mindezt a mai magyar színpadon lehetetlen visszaadni, mert a magyarban a kiejtési különbségek eleve sokkal kisebbek, s nem is hordoznak ekkora jelentőséget. Az átlag-kiejtéstől hatásosan eltérni csak két irányban lehetne: a parasztos-falusias, illetve a cigányos-városias felé. Az első út azért nem járható, mert Liza (és az apja) nem vidékről fölkerült parasztok, hanem öntudatos nagyvárosi proletárok; a második azért nem, mert a darabban az etnikai kérdés föl sem merül, Liza csakis a beszéde és a modora miatt nem tagozódhat be az úri világba. Ezért fordításomban Liza "hibás" beszédét, főleg nyelvtani és szóválasztási helytelenségekkel érzékeltetem, azaz a "tananyagot" a kiejtésről a nyelvhelyességre helyeztem át; a többit a rendezőre és a színésznőre bízom (így tett Shaw is). (Nádasdy Ádám) Bemutató időpontja: 2011. február 27. Radnóti Miklós Színház

  • csetepate 20

    Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté

    kép

    Komédia a javából

    Chioggiai csetepaté Leírás: Goldoni életművének egyik igazi gyöngyszeme a Chioggiai csetepaté. Nemcsak azért, mert hús-vér emberekről szól, nemcsak azért, mert a szívünk mélyén mi is vágyódunk erre a szenvedélyes, mediterrán lüktetésű életre, nemcsak azért, mert a párkeresés gyötrelmeit ritka őszinteséggel és humorral ábrázolja, nemcsak azért, mert a szerző egyik legeredetibb darabja; hanem azért is, mert van benne egy különös alak, egy megmagyarázhatatlanul jóságos ember, akinek nincs más célja, csak hogy segítsen. Már-már gutaütést kap a szinte lehetetlennek tűnő vállalkozástól, infarktust az emberek értetlenségétől, mégis tűzön-vízen át akarja a jót, a boldogságot másoknak. Nélküle talán nem is sikerülne. Ez az ember egy velencei - tehát idegen Chioggiában - aki arra vágyik, hogy befogadják. Mert bár velenceinek lenni jó, chioggiainak lenni még jobb. Pesti Színház Rendezte: Forgács Péter Bemutató: 2009. március 5.

  • csetepate 15

    Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté

    kép

    Komédia a javából

    Chioggiai csetepaté Leírás: Goldoni életművének egyik igazi gyöngyszeme a Chioggiai csetepaté. Nemcsak azért, mert hús-vér emberekről szól, nemcsak azért, mert a szívünk mélyén mi is vágyódunk erre a szenvedélyes, mediterrán lüktetésű életre, nemcsak azért, mert a párkeresés gyötrelmeit ritka őszinteséggel és humorral ábrázolja, nemcsak azért, mert a szerző egyik legeredetibb darabja; hanem azért is, mert van benne egy különös alak, egy megmagyarázhatatlanul jóságos ember, akinek nincs más célja, csak hogy segítsen. Már-már gutaütést kap a szinte lehetetlennek tűnő vállalkozástól, infarktust az emberek értetlenségétől, mégis tűzön-vízen át akarja a jót, a boldogságot másoknak. Nélküle talán nem is sikerülne. Ez az ember egy velencei - tehát idegen Chioggiában - aki arra vágyik, hogy befogadják. Mert bár velenceinek lenni jó, chioggiainak lenni még jobb. Pesti Színház Rendezte: Forgács Péter Bemutató: 2009. március 5.

  • rsz 2

    Szőcs Artur és Mátrai Diána: Rakott szesz

    kép

    A Színház- és Filmművészeti Egyetem (Ódry Színpad) előadása

    Mi más lehetnék Elnézést kérek Mi mást mondhatnék Mindenki rekcumol Mi mást írhatnék Nincs hozzá jogom Mi más lehetnék Elnézést kérek

  • hl17

    Radnóti Színház - Holt lelkek

    kép

    színmű

    A Gogol által elénk rajzolt világ egyszerre elkeserítő és mulatságos. Az emberi természet legsötétebb bugyraiba pillantunk bele Csicsikov, a jelentéktelen külsejű és kétes erkölcsi elveket valló főhős "lélekszerző" útja során. A nagy szatirikus azonban olyan elevenünkbe vágó fekete humorral ábrázolja korának kicsinyes, önző, hazug, korrupt, szűklátókörű figurái, hogy kénytelen vagyunk röhögni rajtuk. Azaz magunkon. "A mai nemzedék nevet az elődök ostobaságán, de nem veszi észre, hogy ez a történet mennyei lánggal van írva, hogy minden betűje hangosan kiált, hogy minden oldalról egy szigorú ujj mutat éppen őrá, rá, a mai nemzedékre; de a mai nemzedék elbizakodottan nevet, büszkén kezdi az új tévelygések és hibák sorát, amelyeket ugyanúgy nevetnek majd ki az utódok." - figyelmeztet Gogol. A Holt lelkek a Csehov, Osztrovszkij, és Babel bemutatók után a Radnóti Színház orosz-sorozatának legújabb darabja, Valló Péter rendezésében.

/6
<< >>