rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 3

Találatok szűrése
  • A IX. Alföldi Tárlatról

    A IX. Alföldi Tárlatról

    =Alföld(1966.)p. 77-78

  • Medgyessy

    Medgyessy Ferenc és Debrecen

    A könyv szerzője nem vállalkozott Medgyessy egész életművének ismertetésére, értékelésére. A vállalt téma szűkebb: a művész és szülővárosa kapcsolatának vizsgálata.

  • Holló László kiállítása 2007.03.06.

    vendégkönyv 2007.03.06.

    A kiállított anyag „gyűjteményessége” egyben az ízlésvilág differenciáltságát jelentette, s a feltárulkozó sokféleségben történő eligazodást egyszerű, de szakszerű szavakkal segítette Bakay Erzsébet iparművész, az Iparművészeti Egyetem ny. professzorának megnyitó előadása. A textíliák varázsa egy életre szóló elkötelezettséget jelent számomra – vallja Tóth Pálné. Munkáimmal az egyszerűségre törekszem, mely igazodik környezet-átalakításunk igényéhez. Mindez az arányok, színek és ritmusok révén jut kifejezésre. A textil műfaján belül a szövés áll hozzám legközelebb. Így az erdélyi szőttesek tervezésével és kivitelezésével foglalkozom. Alkotói munkám során figyelek a népi hagyományokra, amelyek karakterjegyeit továbbviszem, de kiegészítem azokat saját elképzeléseimmel. Munkáimmal közvetíteni szeretném a formálódó, élő népművészetet. A debreceni képzőművészeti kör (szabadiskola) létrehozásának gondolata a Magyar Művészek Szabadszervezete debreceni csoportjának egyik gyűlésén vetődött fel 1946-ban. A debreceni képzőművészek 1946 március 31-én alakították meg csoportjukat, az országos szervezet Képzőművészeti szakosztályának egyik vidéki egységeként. Dr. Asztalos Sándor művészettörténész megállapította, hogy a képzőművészeti kulturáltság területén súlyos hiányok mutatkoznak, melyeket a szabadművelődés igyekszik a lehetőségekhez mérten megszüntetni. A szabadiskola 1947 tavaszán kezdte meg működését. László Ákos grafikusművész 1940-ben született, budapesten. 1965-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola képgrafikusi szakán végzett, mesterei: Kádár Tibor és Feszt László. 1982-ben települt át Magyarországra, jelenleg Debrecenben él. háromszor a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíját nyerte el, megyei szakszervezeti díjas, SZOT-ösztöndíjas, többszörös díjazottja, nívódíjasa a debreceni országos nyári és tavaszi, a megyei őszi tárlatoknak. 1963-tól vesz részt csoportos és egyéni, hazai és nemzetközi kiállításokon. Művei a XX. sz. végének karizmatikus üzenetei - megrendültségről, fájdalomról, reményről, szenvedésről, hiányérzetről tudósítanak. Grafikáiban a japán kalligráfia és a gesztusfestészet hatása érzékelhető. Sajátos sokszorosító technikája a linotípia. Lapjai expresszív, szürealista asszociációkat sugallanak sok konkrét figuratív utalással. A művész utolsó öt évében alkotott, akvarell technikával készült képeinek 55 darabját mutatja be. Nem kétséges, szerves részei ezek az életműnek, aki látta Bényi gyűjteményes kiállítását a Kölcseyben, igazolhatja: ugyanazok a sárgák, vörösek izzanak itt is, ugyanaz a lobogás, ugyanaz a nyugtalan, de teremteni kész lélek mozgatta a művész kezét ezeknek a műveknek alkotásakor is, mint a nagy olajképeknél. És ezek mégis mások. Mássá teszi őket, hogy pecsétet üt rájuk egy lezárt élet hitelessége, és a technika szabadabb, nyitottabb szépsége. Bényi Árpád élete is olyan volt, mint ezek a képek: lendületes, dinamikus, szárnyaló. Aki ilyen címeket ad munkáinak, mint: Tűz, Ragyogás, Szikrázás, Földindulás, abban nagy indulatok és érzelmek lobognak és a mi szerencsékre , ezeket alkotásaiban is kivetíti. A művész 60. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás megnyitója: 2008. 03.11-én volt a DMK Belvárosi Galériában. Pikó Sándor, akit többek közt képzőművészeti alkotásairól ismernek Debrecenben. Pikó Sándor elmondta, hogy mit tanult a képtől, miközben festette és együtt örülünk a műnek, ha összeérnek a gondolatok, mert ilyenkor már ő is műélvező. Talán nem is kell kifejteni a gondolatot, hogy mi történik, amikor zenélek, akkor valóban együtt olvadunk föl abban a létben, amit sem lefesteni sem leírni nem lehet. Ilyenkor a lélek elhagyja a testet és a Teremtő Isten ölelésében feltöltődik és erőt gyűjt, hogy visszatérvén a test börtönébe, viselje sorsát, hogy legyen ereje alászállni, majd fölemelkedni egy új műben és magával hozni a mélyben botorkáló lelkeket, kik maguktól nem tudtak volna följönni a fényre, hogy éljenek. Debrecen testvérvárosában Paderborban működik az ott élő női művészek" Arbeitskreis Frauenkultur" elnevezésű csoportja, melynek többféle művészeti ág képviselői, elsősorban festők, szobrászok és írók a tagjai. A csoport céljául tűzte ki az együttműködést és kapcsolatépítést a hazai és külföldi női művészekkel. Ez a gondolat indította el a Bumeráng projektet, ami egy " utazó kiállítás", mely -menet közben alakuló sorrendben- áthalad az alábbi városokon.A művészeti túra 2008. februárjában Paderbornból indult. Az ottani női művészek 30 rajzot, festményt, költeményt és fotográfiát készítettek kimondottan erre az alkalomra. Az alkotások egy úgynevezett " művészeti dobozba" kerültek, amelyet tovább küldtek márciusban Boltonba. Innen egy újabb kiállítás után kerültek a művek Przemyslbe, ahonnan júniusban érkezett Debrecenbe a közel 100 alkotásra bővült művészeti csomag. Avantgárd újító törekvések és értékmentés, az alapvető emberi értékeké – emberségé, barátságé. A Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület ügyei ezek a kezdetektől, 1990-től. A társaság az elmúlt idők legnagyobb és legkomplexebb anyagát mutatta be 2008. július 4. és 30. között a DMK Belvárosi Galériájában. A tárlat címe Jelenlét: az egyesület ugyanis e témában kért műveket 40 tagjától. A tét: miként tud a művész ma – amikor a kultúra háttérbe szorul – alkotni, újítani, megmaradni, és kitartani az értékek mellett. Negyvenkét művész mutatkozott be az ország minden részéből, festők, grafikusok, szobrászok, fotó-, textil-, zománcművészek - köztük Csete György, az organikus építészet egyik hazai megteremtője –, Földi Péter és Makoldi Sándor festőművészek.