1. világháborús orosz hadifoglyok emlékműve a Kőrösi úti temető területén található hősi temetőben (1. és 2. világháborús katonatemető). Kósa Károly felvétele

Hősi emlékmű az 1. és 2. világháború magyar, német, olasz, orosz és román elesett katonáinak és hadifoglyainak emlékezetére a szolnoki római katolikus temetőben. A 2. világháború befejezése után a hősi temető rendezését és a bombázások által lerombolt 1. világháborús Martinelli-féle emlékművek darabjaiból, valamennyi itt eltemetett hősi halott tiszteletére emlékoszlopot kívánt a város állítani 1948-ban. Az emlékmű felállítását a szolnoki 16. Honvédkiegészítő Parancsnokság anyagilag támogatta. Az emlékmű tervrajzát Kurucz Tibor műszaki tiszt készítette el. A rendelkezésére álló anyagból hét műkőkockát faragtatott ki és helyeztetett egymásra. A gúla tetejére egy épségben maradt turulmadarat állítottak. A beton obeliszk talapzatán az emlékműhöz koszorút elhelyező szűrös parasztember, aki az elesett fiait gyászoló népet szimbolizálja. 1949 augusztusában Bagi Mátyás kőfaragó véste le a Kossuth téren csonkán álló Horthy István-szobor mellékalakját és szállította a temetőbe. Ünnepélyes felavatásra nem került sor. A vesztesek oldalán elesettek nem számítottak hősi halottaknak. Az emlékműre feliratot sem helyeztek el, az áldozatok neve sem szerepelt az obeliszken. Kósa Károly felvétele

Feszület a Kőrösi úti temető hősi temetőjében, ahova 1914 és 1919 között 760 magyar hősi halottat temettek. Itt már 1915-ben felállítottak egy emlékművet. Ennek helyén áll ma az az 1831-ben készült kő feszület is, melynek hátoldalára vésték: „feltámadunk”! Az 1924-es áthelyezéskor írták: „A Szolnokon állomásozó katonai zászlóalj parancsnoksága a város tanácsával egyetértésben elhatározta, hogy a szolnoki katonai temetőben ideiglenesen elhelyezett főemlék helyére egy kőkeresztet állítanak. A régi római katolikus temető egyik kőkeresztjét a katonai parancsnokság már át is szállította, s azt a hősök temetőjében fel is állíttatta. A halottak estéjén tartani szokott katonai gyászünnepség már a feszület előtt fog megtartatni.” (A feszület eredetileg a mai ravatalozó környékén állt.) A hősi temetőt 2006-ban felújították. Kósa Károly felvétele

A Szapáry utca 19. szám alatt található szecessziós polgárházat 1908-ban építették Lechner Ödön tanítványai Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. A ház valamikor Lengyel Gyula földbirtokos tulajdona volt, majd a Hazafias Népfront működött benne, ma pedig a Társadalmi Egyesületek Szövetségének székháza. Kósa Károly felvétele

1977-ben állították fel Nagy István szobrászművész állatfiguráját a Szapáry úti óvoda udvarán. Kb. 1.5 m nagyságú, mészkő szobor. Kósa Károly felvétele

A SZMT Ságvári Endre Művelődési Központ (ma Ifjúsági Ház és Szolgáltató Iroda) Óvoda utcai homlokzatán az 1957 és 1959 között készült domborművet láthatjuk, amely Andrássy Kurta János (1911-2008) szobrászművész alkotása. A relief 250x350 cm mészkőből készült. Kósa Károly felvétele

A szolnoki MÁV Járműjavító Kőrösi úti telephelyén álló víztorony 1895-ben épült, mely Otto Intze német mérnök víztartály-szabadalma alapján készült eklektikus stílusban. Számos hasonló víztorony épült akkor az országban, de ezek közül ma már csak kettő áll. A víztorony 27 méteres idomtéglákból készült törzsén nyugszik a díszes fa felső rész, amely egy 120 köbméteres acéltartályt vesz körbe. Az 1893-ban szerveződött üzemi tűzőrség szolgálatára készült. 1910-ben a műhelyt vízvezeték-hálózattal is ellátták. 1912-ben a toronyban nyomásfokozó szivattyút is beüzemeltek. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével, a MÁV-Gépészeti Zrt. költségén 2011-ben került sor az ipari műemlék helyreállítására. Ekkor kapott díszvilágítást is. Kósa Károly felvétele

1960-ban állították fel Bencsik István szobrászművész sellőt ábrázoló alkotását a Táncsics úton. A kút és a bronz szobor a Kossuth tér 10. sz. álló társasház előtt kapott helyett. Az 1990-es évek végén a fémtolvajok áldozatává vált a szobor. A kút medencéjének maradványa emlékeztet csak arra, hogy valaha köztéri alkotás állhatott ott. Kósa Károly felvétele

Szolnok Városi Tanács és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1973 őszén írt ki pályázatot a város 900 éves történetét megörökítő emlékműre. A beérkezett pályamunkák közül hat, köztük Simon Ferenc (1922-2015) szobrászművész és Pintér Béla építész terve is kapott díjat. A pályázat második fordulóban a zsűri a "Tanúhegy" tervét fogadta el. 1975 nyarán avatták fel Gyurcsek Ferenc szobrász és Kampis Miklós építész alkotását a Jubileum téren. Az alkotás 1974 és 1975 között, egy év alatt készült el. A Lektorátus az emlékmű alkotója és a műszaki szervezéssel megbízott építész mellé egy konzultáns bizottságot rendelt. Rideg Gábor művészettörténész, Kiss István és Szabó István szobrászok segítették megoldani a felmerülő szakmai problémákat. Az emlékmű tömege betonból készült. Az eredetileg pirogránitból tervezett domborművek anyaga is beton lett egy újonnan kikísérletezett eljárásnak köszönhetően. Gyurcsek Ferenc fiatal művészeket vett maga mellé a több tonna anyag feldolgozásához. Az egykori váci zsinagógában készültek el a domborművek gipsz negatívjai. A Szolnok megyei ÁÉV egy házgyárat bocsátott a szobrász rendelkezésére, hogy a domborművek betonja víz-és fagyálló legyen, valamint - megfelelve a megrendelő kívánságának - fehér cementet használjanak fel. Kósa Károly felvétele