Sajó Elemér (1875-1934) vízügyi mérnök, szakpolitikus szobra 1988-ban készült. A bronz portrészobor Mészáros Mihály (1930-2008) szobrászművész alkotása, amely a Vízügyi Székház előtti kapott helyet Szolnokon. Kósa Károly felvétele

A folyami átkelőhely miatt a Rákóczi-szabadságharc idején a szolnoki vár ismét fontos szerephez jutott. A török kiűzése után német zsoldosok védték az erődítményt, melyet 1703. szeptember 21-én, pár napi ostrom után, II. Rákóczi Ferenc seregei foglaltak el Borbély Balázs, Szűcs János és Szikszai János deák vezetésével. A várban tizennégy ágyút, sok lőfegyvert és puskaport zsákmányoltak. A vár hadműveleti és utánpótlási bázisként szolgált az erődítésekben szegény Alföldön, amely a rác határőrök elleni küzdelemben is fontos szerepet töltött be. 1706-ban ez egyik kuruc kerületi főkapitányság központja lett. Az év augusztusában Rabutin császári tábornagy indult meg Szolnok ellen. A fejedelem parancsára Károlyi Sándor a várat és a várost is felégetve vonult el. A Habsburg kézbe került várat Visconti hadmérnök tervei alapján rövid idő alatt megerősítették. 1707 elején azonban Rabutin kivonta szolnokról a jelentős fenyegetést jelentő császári helyőrséget, mert ellátási nehézségekbe ütközött. 1710 tavaszán II. Rákóczi Ferenc egy tervezett várvonallal kívánta volna megállítani a császári csapatokat, amely erődítmények közül csak Szolnok került megerősítésre. Így a korábban lakatlan várban nagy építkezés kezdődött, amelynek előbb Szentmikkósi János, utóbb Csajághy János brigadéros lett a vezetője. Cusani tábornok két napig ostromolták és bombázták várat. A 400 fős helyőrség és a városba vezényelt kuruc lovasezred harci szellemét kikezdte a császári csapatok sikerei. Csajághy 1710. október 17-én kénytelen volt feladni a várat. A Rákóczi-szabadságharc 250. évfordulója alkalmából állítottak emléktáblát a szolnoki vár egykori helyén, a mai Gutenberg téren álló egyik lakóház homlokzatán. Kósa Károly felvétele

A Városháza falán emelt márványtáblát 1950-ben állíttatta a Szolnok Városi Tanács annak emlékére, hogy alföldi toborzó útján, 1848 őszén e helyen tartott beszédet Kossuth Lajos. Kósa Károly felvétele

Tabu II.

A tiszai hajósok emlékére készített, a híd feljárójánál elhelyezett dombormű Lajos József szobrászművész alkotása. Kósa Károly felvétele

Formába fúvott, szabadon, melegen alakított, fehér és zöld opalinüveg. Kagyló alakú, formák.

Fúvott, melegen alakított fehér opalinüveg. Szabálytalanul ovális forma, szélén melegen ráragasztott "gyönggyel".

Részben homokba öntött és pipán melegen tovább alakított zöldeskék és fehér opalin üvegplasztika, alján lábakkal körbezárt fehér üveggolyó.

Színtelen, fúvott, szabadon alakított hutakész, kagyló alkú plasztika.

Kajári Gyula grafikusművész "Napozó lányok " című alkotása.A képen két fiatal meztelen nő látható.Az egyik széken illetve napozóágyon félig ülő testhelyzetben,a másik vele félig szemben,kezével hosszú haját igazítva.A művész aláírásával és dátummal.(1994) Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.