rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 25

Találatok szűrése
/3
<< >>
  • VF_36_032

    Zugligeti villamos vasút végállomás

    Zugligeti villamos végállomás.

  • Lead_695684

    Valvata piscinalis

    Gerinctelen ősmaradvány

  • Lead_695683

    Melanopsis esperi

    Gerinctelen ősmaradvány

  • Lead_695682

    Neritodonta

    Gerinctelen ősmaradvány

  • Lead_695016

    Isocardia cor

    Gerinctelen ősmaradvány

  • VF_27302

    Sipos Halászkert

    Az alapító, Sipos Ferenc kiskocsmája a Martinovics téren volt, ahol öccse, Sipos Károly mellette tanulta a mesterséget. Amikor a népszerűségük miatt kinőtték a kiskocsmát, Sipos Károly 1925-ben megnyitotta a Kőbányai Halászkertet a Belső Jászberényi út 43-ban. Károly a közeli Kispest vendéglősétől, a Gödör tulajdonosától tanulta meg, hogy a városok belsejében is kedvelt lehet egy hal-vendéglő. Egy hajdani hirdetés szerint „ózondús levegőjű kerthelyisége árnyas fáival az úri társaságok kedvenc szórakozó helye” volt. Minden nap friss halászlét és túrós csuszát is hirdettek, csütörtökönként pedig nyársonsült készült a kertben – a vendégek előtt, biztosan jócskán ingerelve az arra járók szagló-szerveit. Sipos úr a szálkanélküli halászlé készítését is a kispesti vendéglősöktől tanulta és vitte át Óbudára. A Sipos kert ugyanis 1930-ban megszűnt Kőbányán, mert elköltözött Óbudára. A Lajos utca 46. szám alatt nagyon régóta működött kocsma. Első tulajdonosa Milacher Imre volt, aki üzletét 1883-ban nyitotta meg. Milacher Rozália 1885-től kezdődően vezette tovább a kocsmát. Ő feltehetően az előző tulajdonos leánya volt. Valószínűleg nemsokára férjhez ment és a kocsmát ettől kezdve özv. Milacher Imréné vezette. Milacherék további sorsáról nem tudunk, de üzletüket a következő tulajdonos, Sipos Károly szinte világhírűvé avatta. Sipos Károly 1880-ban született Nagykárolyban. Tanulmányait 1896-ban fejezte be és először vidéki városokban dolgozott, majd 1910-ben Budapestre költözött. Feleségül vette Hess Annát, aki régi vendéglős családból, az ismert Maloschik famíliából származott. Óbudán a 30-as évek rengeteg vendéglője és kiskocsmája mellett, nehezen indult be az üzlet, de a remek ételek, a jó hangulat és a sramli zene hamarosan egész Budapestről csábította a vendégeket. Sipos úr felújította az épületet, a kocsi-beállásra szolgáló nagykaput is megnyitotta a vendégek előtt, így rögtön a kerthelyiségbe jöhettek az emberek. Ahol a legszembetűnőbb a kert közepén álló szokatlanul nagy akvárium volt, tele élő halakkal. Amit a vendégek kiszemeltek, az hamarosan a tányérjukra került, miközben egy-két liter jó balatoni és Eger vidéki borral vészelték át a várakozási időt. A legközelebbi Duna-partnál egy kis uszályban várakoztatták a friss halakat. A közeli Duna parton hamarosan nyitottak egy kerthelyiséget, amely nagyjából a mai Dereglye utca végénél, a vízparton lehetett, kilátással a Margit szigetre. Itt volt a kikötőstég is, ahol megálltak a Dunán közlekedő hajók, és hétvégeken ontották a halászlére éhes városlakókat. Sipos úr az érkező kirándulókat azonnal becsábította (a remek halászlé-illatokkal) a vendéglőbe, mielőtt még „szétszélednének” a sok egyéb vendéglő felé. Nagyon sokat költöttek hirdetésekre, így az üzlet egyre jobban ment. Sípos Károly felkérést kapott egy hegyvidéki étterem vezetésére is. A Zugligetben bérelt vendéglő közel volt a villamos végállomáshoz, és 1939-ben már híressé is vált – akkoriban a hétvégeken még zengett a Buda környéki hegyvidék a kirándulók tömegétől. A háború kitörése miatt azonban a forgalom gyengébb lett, így Sipos úr már nem tudta folytatni a saját autójával a napi ingázást Óbuda és Zugliget között – a hegyi éttermét továbbadta. Óbudán azonban nem csökkent a forgalom, folyamatosan bővítették az üzletet (a házban lévő kis lakások megszüntetésével), sőt egyre több külföldi vendég is látni akarta Óbuda gyöngyszemét és kóstolni a híres halászlét, túrós csuszával. Megjelentek tehát a vendéglőről olyan képeslapok is, amelyeken a magyar mellett német felirat is volt. Sipos Károly 1942-ben sajnos 62 évesen meghalt. Az éttermet ezután felesége vezette egy évig, amikor férjhez ment Kugler Ferenchez, akinek nevére került az üzlet. Néhány képeslap hátoldalán is szerepel, hogy Tul: Kugler Ferenc. Egy év múlva a halászkert továbbra is Sipos néven üzemelt. Óbuda rekonstrukciója során tervbe vették a Lajos utca egy részének lebontását a Bécsi útig, hogy ide is házgyári lakótelepet építsenek. Egyetlen helyen akarták megőrizni a régi hangulatot - a Fő-téren és környékén -, mint egy rezervátumot. Csak a Sipost akarták megtartani, ezért Új Sipos néven a vendéglőt a Fő térre mentették át. Az Óbuda-Újlak revitalizáció 1981-ben, majd 1987-ben keletkezett rendezési tervei még az épület lebontásával számoltak, így az akkori tulajdonos – a név megmentése érdekében – az óbudai Fő téren lévő földszintes épületbe tette át a Halászkertet. Hosszas viták után azonban az 1992-es rendezési terv már a megmaradást engedte. Óbudán ekkor két Sipos lett: a Lajos utcai „Régi”, a Fő-téri az „Új”. A Régi Sipos viszont 2014-ben bezárt. (www.melyenszanto.blog.hu/2016/12/14/obuda_kifogyhatatlan_vendeglos_emlekei és www.egykor.hu)

  • VF_27_301

    Normafa és Disznófő-forrás képeslap-másolat, Budapest, Zugliget, 1900

    A két mozaikkép egyikén tájkép a Normafánál, a másikon Disznófő-forrás kiépített kútháza látható, előtte a Disznófő vendéglő kerthelyiségével a képes levelezőlap-másolaton.

  • VF_41_478

    Disznófő étterem terített asztalai, fénykép

    Disznófő étterem terített asztalai, fénykép

  • VF_1224

    Disznófő étterem kerthelyiség, fénykép

    Disznófő étterem kerthelyiség, fénykép.

  • VF_1542

    Disznófő étterem terített asztalai, fénykép

    Disznófő étterem terített asztalai, fénykép.

/3
<< >>