Ill., színes fekvő képeslap. A képeslapon a Kossuth téren lévő Járásbíróság, Bárány fogadó, Gyógyszertár és Gimnázium épülete látható. Kossuth tér: Karcag központjában egyesültek az öt irányból idevezető egykori jelentős országutak: az egykori postaút Debrecen felől, a püspökladányi, a füzesgyarmati, a kisújszállási és a kunmadarasi út. Mivel a város közelében volt a Hortobágy, a mocsaras árterén átvezető egyetlen átkelőhely a Zádor-híd volt. A mocsárvilág lecsapolása, a tervszerű vízrendezés előtti időszakban az ezen a tájon utazók, kereskedők részére Karcag szinte kikerülhetetlen volt. Természetes, hogy az utak ilyen koncentrációja, egy helyen történő találkozási pontja, a közeli és távoli tájak kereskedőinek, iparosainak, gazdáinak találkozóhelyévé, fórumává vált és igen nagy területet igénylő kereskedelmi központtá, piaccá alakult. A természetföldrajzi adottságok, a 17-18. századi közlekedési, gazdasági, társadalmi viszonyok együttesen hozták létre azt a hatalmas piacteret, amelyből a mai Kossuth tér kialakult. 1892-ben Kossuth Lajos születésének 90. évfordulóján változtatták meg a tér nevét, az addigi Piac tér felvette a ma is használatos Kossuth tér nevet.; Járásbíróság: Madarász Imre református lelkész, országgyűlési képviselő kezdeményezésére épült fel a város főterén a Járásbíróság épülete 1891-ben a piactéren, a városi mészárszék helyén. Az egyemeletes, közép- és két sarokrizalitos épület architektúrája hasonlít a mellette álló, 1825-ben épült Bárány fogadó épületéhez. Napjainkban a városi bíróság és ügyészség működik az épület falai között. Földszintjén cukrászda és különböző üzletek találhatóak.; Bárány vendéglő és szálloda: A Kossuth tér 4. szám alatt álló épület volt az egykori Bárány vendéglő és szálloda. A karcagiak által Nagyvendéglőnek vagy nagykocsmának hívott épület 1825-ben épült eklektikus stílusban. Szabadon álló, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Főhomlokzat 3-3-3 ablaktengelyű, középrizalittal. A teljes egészében kváderezett felületű közbülső rizalit füzérdíszes, képszékes párkánya pedig jóval magasabb, felette volutákkal díszített lépcsős attika. A földszint és a rizalit ablakai félkörívesek, a többi egyenes záródású. A középrizalit ablakai armírozott keretezésűek. Az emelet ablakainak tagozatos záróköves kerete van. Az emeleti ablakok könyöklőpárkánya gyámos, a földszinti könyöklők gyám nélküliek. A két szint között egy övpárkány fut körbe az épületen. A vendéglő és a szálló bejárata az utcáról nyílt a középrizalit két oldalán, ahol most ablak található és az eredeti homlokzati elemek módosultak. Karcag módos embereinek egykori szórakozó helye napjainkban a Karcagi Általános Iskolai Központ székhelye, mely 2011. szeptember 01-én kezdte meg működését három általános iskola összevonásával (Györffy István Általános Iskola, Kiskulcsosi Általános Iskola, Kováts Mihály Általános Iskola).; Gyógyszertár: A gimnázium rövidebb oldalával szemben lévő, egyemeletes saroképület eredetileg valószínűleg lakóháznak épült 1910 körül. Nyeregtetővel fedett, héjazata pala. Az épület a sarkokon ill. a széleken rizalitos, oromzatos kialakítású. A hosszabbik szár közepén háromtengelyes, oromzatos rizalit van, felette és a mögötte lévő tetőn huszártoronyszerű felépítménnyel. A homlokzatot igen változatos, nagyon gazdag, nyers tégladekoráció díszíti. A földszintjén ma gyógyszertár és különböző üzletek találhatók.; Állami Gimnázium (ma Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium): A gimnázium eklektikus épületét Walsh Viktor budapesti műépítész tervezte. 1894-ben adták át a gimnázium főbejáratától a sarki épületszárnyig tartó részt. 1906-ban megkezdett iskolabővítéskor épült a jelenlegi bejárat és az attól balra lévő épületrész, ekkor kapta meg az épület a végleges mai formáját. 1676-ban kért rektort a karcagi református gyülekezet a debreceni kollégiumtól. Kezdetben az oktatás a latin ismeretanyagra épült. A 19. század közepén Karcagon is a nemzeti nevelés vált hangsúlyossá. A század vége felé megkezdődött az oktatás az algimnáziumi osztályokban. A Nagykunság meghatározó oktatási intézményévé a 20. század elején vált, amikor is nyolcosztályos gimnázium lett, és az érettségiztetés jogát is elnyerte. 1948-ban államosították, majd 1950-ben vette fel Gábor Áron nevét. 1968-ban indult meg az egészségügyi oktatás. A képzési szerkezet 1998-ban változott, amikor világbanki modell alapján működő humán szakközépiskolai oktatás indult meg. A 2009. esztendő elhozta a Református Egyház számára a gimnázium újraindításának lehetőségét.; 2 példány postai futás nélkül.; Gyártási szám: XVI.-4/724

Ill., fekete-fehér álló képeslap. A Kossuth téren lévő református templom és Petőfi szobor látható a képeslapon. Kossuth tér: Karcag központjában egyesültek az öt irányból idevezető egykori jelentős országutak: az egykori postaút Debrecen felől, a püspökladányi, a füzesgyarmati, a kisújszállási és a kunmadarasi út. Mivel a város közelében volt a Hortobágy, a mocsaras árterén átvezető egyetlen átkelőhely a Zádor-híd volt. A mocsárvilág lecsapolása, a tervszerű vízrendezés előtti időszakban az ezen a tájon utazók, kereskedők részére Karcag szinte kikerülhetetlen volt. Természetes, hogy az utak ilyen koncentrációja, egy helyen történő találkozási pontja, a közeli és távoli tájak kereskedőinek, iparosainak, gazdáinak találkozóhelyévé, fórumává vált és igen nagy területet igénylő kereskedelmi központtá, piaccá alakult. A természetföldrajzi adottságok, a 17-18. századi közlekedési, gazdasági, társadalmi viszonyok együttesen hozták létre azt a hatalmas piacteret, amelyből a mai Kossuth tér kialakult. 1892-ben Kossuth Lajos születésének 90. évfordulóján változtatták meg a tér nevét, az addigi Piac tér felvette a ma is használatos Kossuth tér nevet.; Petőfi szobor: A szobor György Dezső szobrászművész alkotása, 1948. március 15-én avatták fel. Különlegessége, hogy talapzatát abból a márványobeliszkből faragták, melyet 1805-ben József nádor emlékére emeltek, és amelyet, mint Habsburg jelképet 1849. áprilisában a karcagiak ledöntöttek.; Református templom: A város egyik jelentős épülete. A református egyház adatai szerint ezen a helyen 1633-ban már egy korábban épült, itt álló templomhoz építettek tornyot. A templom hamarosan szűknek bizonyult, így 1743-ban emellé a torony mellé egy új, nagyobb templom alapjait rakták le. Már az utolsó simításoknál tartottak, amikor a helytartótanács felfüggesztette az építkezést. Ekkor Varró István jegyző és Sütő András főbíró Bécsbe ment 112 mocsári teknősbékával, mely akkoriban ínyencségnek számított, valamint pénzzel vesztegetve az ügyintézőket elérték, hogy elkészülhessen végre a templom 1756-ban, melyet azután 1793-97 között teljesen újjáépítettek a régi tornyával együtt, mert szerkezetében gyengének bizonyult. Az újjáépítéssel a gyöngyösi építőmestert, Rábel Károlyt bízták meg. Ekkor az eredetileg keletelt templom tengelyét is 90 fokkal elforgatták. Az új Nagytemplomot 1797. november 7-én szentelték fel. A torony körbefutó, klasszicista mellvédrácsokkal ellátott konzolos galériáját csak 1820-ban építették hozzá. A galéria tűzfigyelés és jelzés céljára készült, az ugyanezen a szinten lévő toronyszoba pedig a tűzőr lakása volt. E fölött a tornyot pártázat zárja le. A galéria alatt órát is elhelyeztek. A tornyot három osztópárkány tagolja, ablakai kerekek, szegmensíves és félköríves záródásúak. Rendkívül szép a háromhajós templom későbarokk-copf belső tere. A faltükrökkel tagolt, különleges fejezetű pillérek közötti kosárívek tartják az oldalhajók galériájának mellvédjét, melyet fűzésdíszítés gazdagít. A galéria feletti kosárívek a templom csehsüveg boltozatát tartják. A hossztengely végében lévő orgonakarzatot két kosáríves boltmező támasztja alá. A templombelső hat boltmezős, a hevederíveket is faltükrök díszítik. A templom 1560 síppal készült orgonája 1866-ból való, melyet 1906-ban korszerűsítettek.; 4 példány postai futás nélkül.; Gyártási szám: FF. XVI. 30-674