rendezés: relevancia szerint ABC sorrend

találatok száma: 1798

Találatok szűrése
/180
<< >>
  • 722947_lead

    Virág csendélet

    olajfestmény

    Móric Gábor festő "Virág csendélet" című alkotása. A képen kék vázában hatalmas, színes virágokból komponált csokor áll, az ablakban. Technika: olaj. Eredeti, szignózott. Móric Gábor (Kisújszállás 1889-1987 Budapest) festő,grafikus. 1906-tól két évig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál tanítványaként. 1907 és 1908 között a párizsi École de Beaux-Arts-on, Fernand Cormon osztályában tanult. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, dolgozott az USA-ban és Hollandiában. Hazatérése után tagja lett a Cennini Társaságnak, a Munkácsy Céhnek és a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1906-07: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Székely Bertalan, Balló Ede, Szinyei Merse Pál; 1907-08: párizsi École de Beaux-Arts, mestere: Fernand Cormon. 1979: Munka Érdemrend arany fokozata; 1981: SZOT-díj. Tagja volt a Cennini Társaságnak, a Céhbelieknek, a Magyar Arcképfestők Társaságának, a Munkácsy Céhnek. Párizsi tartózkodása után az USA-ban és Hollandiában dolgozott portréfestőként. Járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban. 1913-ban tért haza, haláláig a Százados úti művésztelepen élt. 1945-48 között a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1916-tól szerepeltek művei kiállításokon. Klasszikus iskolázottságú, visszafogott színvilágú, realista arcképeket – köztük magyar és külföldi közéleti személyeket -, virágcsendéleteket, tájképeket, enteriőröket, egyházi témájú képeket festett, üvegfestményeket készített. Élete utolsó éveiben érmeket is alkotott.(artportal.hu)

  • 693971_lead

    Vázlat

    Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 693970_lead

    Tájkép vázlat

    fekete szénrajz

    Kajári Gyula grafikusművész "Tájkép vázlat" című munkája. Folyó jobb és bal partjának ábrázolása, háttérben lombos fák, előtérben kopár vastag törzsű és ágú fák. Kajári aláírásával és dátummal (1974). Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 693962_lead

    Tanulmány

    fekete krétarajz

    Kajári Gyula grafikusművész tanulmánya. Ülő középkorú asszony féloldalról, könyökére támaszkodik. Kajári aláírásával és dátummal (1963). Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 693512_lead

    Portré változat (alvó nő)

    fekete krétarajz

    Kajári Gyula grafikusművész "Portré változat (alvó nő)" című munkája. A képen fejét egy szék támlájára hajtó alvó középkorú nő portréja. A művész aláírásával és dátummal (1983). Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 692203_lead

    Vázlat

    fekete krétarajz

    Kajári Gyula grafikusművész vázlata. A képen pusztai naplemente, előtérben egy ketté ágazó kopár fa rajzával. Kajári aláírása és a dátum jól olvasható (1989). Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 691244_lead

    Tanulmány

    Öregasszony

    Kajári Gyula grafikusművész grafittal készített tanulmánya. A képen egy fejkendős idős asszony. A vázlat a Sümegen töltött időszakában készült. Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 691127_lead

    Sümegi hangulat

    barna krétarajz

    Kajári Gyula grafikus művész "Sümegi hangulat" című barna krétarajza. A művész 1979-1995 között sok időt töltött Sümegen, és számos alkotásán örökíti meg a kisváros hangulatát, jeles, épített történelmi, kulturális emlékeit. Ezen a grafikán, a Sümegi vár előterében egy falusias hangulatú városrészlet kap helyet. Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

  • 665534_lead

    Lámpabúra

    Horváth Márton (Csabrendek, 1941. április 27. – 2013. március 8.)[1] Munkácsy Mihály-díjas üvegtervező iparművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1993). Felsőfokú tanulmányokat 1968-1973 közt a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott a szilikátipari tanszék üveg szakán, ahol Pogány Frigyes, Jánossy György, Szabó Lajos, Gibela József, Z. Gács György voltak a mesterei. 1976-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított tervezéselméletet, üvegfúvást egyetemi docensi, 1993-tól egyetemi tanári beosztásban. A MOME Doktori Iskola témavezetője. "Horváth Márton üvegei nagyon egyszerűen is jellemezhetőek. Szeretetre méltóak és szépek, a szó klasszikus értelmében. Örömtárgyak, amelyeket leginkább ajándékozunk, vagy ajándékba kapunk. Olyan tárgyak, amelyekhez ragaszkodunk, mert érezzük, hogy kincshez jutottunk a maguk jelen- és jövőbeli misztikumával. Könnyed eleganciájuk mellett azonban szimbolikus gondolati tartalmuk, esztétikai kérdésfeltevéseik az anyagot, a formát, a színt, a fényt, a struktúrát olyan helyzetbe hozzák, amely elbeszélő tanulságokat hordozó költeményekké alakítja tárgyait... Szavakban elmondhatatlan vizuális ellentétpárok egymást gerjesztő sűrítménye minden tárgy. A felületi struktúrákban a vad viharok zöldesszürkébe oldódó mélykékjeit keveri a remény hajnalbíborával. Olvadó hópárnák szélein villantja meg a víz, a jég szivárványt rejtő könnycseppjeit. Kagylók halnak meg, hogy láthassuk a gyöngyház fényüket, szentjánosbogarak építenek fényfészkeket lila akácon, és adják lelküket egy szóra, az üvegnek." (Hefter László, üvegművész, 2002. Horváth Márton Láz-ul-ások kiállítására, előszó helyett ).

  • 663238_lead

    Nyaklánc

    egyedi divatékszer

    Magra forgatott üveggyöngyökből fűzött egyedi nyaklánc, Horváth Márton tervezésében. Piros zsinórra fűzött, piros pettyes gyöngyökkel. A sümegi Püspöki Palota különgyűjteményének anyagából. Horváth Márton (Csabrendek, 1941. április 27. – 2013. március 8.) Munkácsy Mihály-díjas üvegtervező iparművész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja (1993).Felsőfokú tanulmányokat 1968-1973 közt a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott a szilikátipari tanszék üveg szakán, ahol Pogány Frigyes, Jánossy György, Szabó Lajos, Gibela József, Z. Gács György voltak a mesterei. 1976-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított tervezéselméletet, üvegfúvást egyetemi docensi, 1993-tól egyetemi tanári beosztásban. A MOME Doktori Iskola témavezetője. "Horváth Márton üvegei nagyon egyszerűen is jellemezhetőek.Szeretetre méltóak és szépek,a szó klasszikus értelmében.Örömtárgyak,amelyeket leginkább ajándékozunk,vagy ajándékba kapunk.Olyan tárgyak,amelyekhez ragaszkodunk,mert érezzük,hogy kincshez jutottunk a maguk jelen- és jövőbeli misztikumával.Könnyed eleganciájuk mellett azonban szimbolikus gondolati tartalmuk,esztétikai kérdésfeltevéseik az anyagot,a formát,a színt,a fényt,a struktúrát olyan helyzetbe hozzák,amely elbeszélő tanulságokat hordozó költeményekké alkítja tárgyait...Szavakban elmondhatatlan vizuális ellentétpárok egymást gerjesztő sűrítménye minden tárgy.A felületi struktúrákban a vad viharok zöldesszürkébe oldódó mélykékjeit keveri a remény hajnalbíborával.Olvadó hópárnák szélein villantja meg a víz ,a jég szivárványt rejtő könnycseppjeit..Kagylók halnak meg,hogy láthassuk a gyöngyházfényüket,szentjánosbogarak építenek fényfészkeket lila akácon,és adják lelküket egy szóra,az üvegnek." (Hefter László,üvegművész,2002.Horváth Márton Láz-ul-ások kiállítására,előszó helyett ).

/180
<< >>