A Digital Equipment Corporation (DEC), melynek jogutódja a ma ismert Hewlett-Packard és Compaq, a PDP 11/45-ös nagyszámítógépet a PDP-11-es család második tagjaként fejlesztette ki, és dobta piacra 1972. júniusában. A /20-as modell továbbfejlesztett változata, de számtalan újítást tartalmaz.

A Digital Equipment Corporation (DEC) PDP 11/34-es számítógép atyjának a köztudat Bob Amstrongot tekinti, aki a gépet 1976-ra fejezte be. A gép a PDP 11-es család legsikeresebb tagjának tekinthető, ugyanis ebből értékesítették a legtöbb darabot.

Az első számítógép, melyet a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézete (MSZKI) gyártott. A szervezet addig főleg analizátorok és egyéb laboratóriumi berendezések gyártásával foglalkozott (mérőműszerek, többcsatornás csöves analizátorok), a hatvanas évek közepén fogant az ötlet, hogy egy programozható berendezést építsenek. Az 1960-ban a Központi Fizikai Kutatóintézethez került Ural I. számítógép mellett a később érkezett ICT 1905 megfigyelésével kezdődött el a gyakorlati munka. A számítógépek építésének technológiája nem volt elterjedve az országban, a kezdeti próbálkozások (M3) után egyszerre több helyen is elkezdtek kísérletezni (pl. EMG, Telefongyár), ezért fontos volt a már meglevő szerkezetek működésének megfigyelése.

A Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) fejlesztett, magyar miniszámítógép. A TPA 70 a magyar informatikai ipar büszkesége, korszerűsége és megbízhatósága alapján is. Először (1970-72) öt laborpéldányt készítettek el TPA 70 néven azzal a céllal, hogy egy korszerű, 16 bites szóhosszúságú miniszámítógépet hozzanak létre. A prototípusok továbbfejlesztése után elkészült, véglegesnek tekinthető TPA-70/25 számítógépből (fejlesztés: 1972-75) a maga idejében mintegy 70-80 darab készült, melyet Magyarország mellett a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában és Lengyelországban is használtak.

A BRG és a svéd Luxor cég együttműködése révén a szerencsésebb oktatási intézményekben már az 1980-as évek legelején megjelent a százas szériában gyártott ABC 80 iskola-számítógép. A Luxor cégnek megérte átadni gépe központi egységeit, cserébe a magyar BRG szállította a számítógéphez a Jánosi Marcell-tervezte kitűnő minőségű adatmagnókat. A 16 KB RAM főtárral épült ABC 80 számítógépen egy nemzedéknyi ifjú műszaki értelmiségi ismerkedett meg a BASIC nyelvvel. A géphez Hack Frigyes munkája révén adtak ki oktatói, programozói füzetsorozatot.

A HP9100 modell (1968) a világ első olyan asztali programozható számológépe, amely megelőlegezi a PC-k, azaz a személyi számítógépek megjelenését. Beépített katódsugárcsöves képernyője, billentyűzete van, mágneskártyás háttértároló tartozik hozzá. A kiállításunkon látható HP9100B a bővített változat. Ferritgyűrűs memóriája 32 tárolóregiszterrel rendelkezik, 392 programlépést tárol, azaz dupla kapacitású, mint a 9100A

1968-ban az Elektromos Mérőműszerek Gyára elkészítette az EMG 830 nevű, második generációs gép tervét, amely 24 bit szóhosszúságú számokkal, másodpercenként 25 000 műveletre volt képes. 1969-ben Klatsmányi Árpád vezetésével megépült a szilícium alapú félvezető elemeket alkalmazó ügyviteli, középkategóriájú, belső programozású digitális gép. Az EMG 830 moduláris számítógép az első, teljes mértékben hazai fejlesztésű tranzisztoros, elektronikus számítógép volt.

A Mikromat kibernetikai építőkészletet Kovács Mihály (1916-2006) piarista szerzetes, a budapesti Piarista Gimnázium tanára vezetésével fejlesztették. Az építőkészlet prototípusát Woynarovich Ferenc gimnáziumi tanuló készítette 1966-ban. A prototípust Tücsöknek nevezte el.

Kalmár professzor, munkatársaival az 1950-es évek közepén fogott elektronikus számológép építésébe, ám ehelyett, végül a Ferranti-féle logikai gép mintáját továbbgondolva, teljes egészében saját fejlesztésű logikai gépet alkotott.

A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban hozta létre a Kibernetikai Kutatócsoportját, melynek feladata a hazai számítástechnika terjesztése és fejlesztése. Az első hazai elektroncsöves számítógép, az M-3, szovjet tervek alapján épült meg. A munkát 1957-ben kezdte meg az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja (MTA KKCs) egy sor fiatal mérnök és matematikus munkatárssal, akik közül többen a hazai számítástechnika kultúra elismert személyiségeivé lettek. Az eredeti szovjet terveket jelentősen átdolgozták, illetve hozzáigazították a hazai alkatrész-beszerzési lehetőségekhez.