Színtelen és sárga rétegű, fúvott és köszörült, karéjos urnaalakú üvegpohár. Nyaktőben fazettált kerek talppal. Felületét stilizált virágok és levelek díszítik. Valószínűsíthetően a 19. sz. második feléből származik. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka.

Színtelen, rubin felületekkel, fúvott üvegpohár. Hengeres testen a színes felületek aszimmetrikusan váltják egymást. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka.

Közepén ívesen összeszűkülő testű csiszolt üvegpohár, lapos köszörült talppal. Felületén 7 nagy kiköszörült kör, alatta 3-3 kisebb kiköszörült kör. Pereme aranyozott. Alul 7 félkör alakú kettős ív, 2-2 függőleges csíkkal. Színtelen és lila, fúvott és köszörült pohár. 19 sz. második felében készült. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka.

Kétrétegű (színtelen és piros), fúvott és visszaköszörült üvegpohár. Fordított harangalak, széles nóduszán összeszűkült, rövid talpszáron, korongos talpon. Négy lapra fazettált, köztük négy ovális visszametszés, szájperemén félkörökből visszametszés sor. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka.

Rubin üvegpohár, tölcsérszerű talpon gyűrűs nodusz, kúposan szélesedő majd összeszűkülő pohártest. Felületét kiköszörült roccaille-ok, stilizált állatok, növények, épületek díszítik. 19. sz. végéről származik. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka, "Lilike" külön gyűjtemény anyaga.

Színtelen, bordó, fúvott, csiszolt üvegváza. Széles kerek talpon, hosszú hengeralak, szája kissé szélesedik. Oldalán függőleges elrendezésben margaréta és levelek. Dr. Szondy Istvánné hagyatéka.

Aranyozott templomi stukkó részlet. Barokkos díszítésű indás, gazdagon díszített keretes agyalfej ábrázolás. Valószínűsíthetően a Sümegi Sarlós Boldogasszony kegytemplom mellékoltárának egy részlete.

Kajári Gyula grafikusművész "Virágok" című szénrajza.A képen két szál kardvirág rajza látható.Kajári aláírásával és dátummal.(1973) Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

Kajári Gyula grafikusművész "Virág" című krétarajza.A képen egy szál tölcséralakú virág,két szimmetrikus kehellyel.(liliom)A művész névjegyével és dátummal.(1973) Kajári Gyula (1926-1995) grafikusművész 1948-1949 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 1950-1955 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul. Mesterei Miháltz Pál, Ék Sándor és Konecsni György. 1955-1959 között a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője. 1971-1979 között Dunaújvárosban telepszik le. 1972-ben megrendezi a majolikagyár történeti kiállítását a Tornyai János Múzeumban, amelynek katalógusához megírja a gyár történetét. 1975-ben Munkácsy-díjjal tüntetik ki. 1979-1995 között felváltva Sümegen és Hódmezővásárhelyen dolgozik. Drámai hatású szén- és krétarajzai indulatos egyéniségről tanúskodnak, aki minden vonást társadalomformáló cselekedetnek tart. Szociológiai és pszichikai felismerések öltenek formát tanyasi jeleneteiben és a paraszti közegből kinőtt ipari munkásság helyzetével foglalkozó lapjain. Művészeket, írókat és politikusokat (Dante, Nietzsche, Kodály Zoltán) idéző arcképsorozata egy személyes művelődéstörténeti panteon élményét adja: keretében azon öntörvényű, önmagukhoz következetes személyiségek előtt tiszteleg, akik szembe mertek szállni koruk avítt nézeteivel.Balatonakaliban helyezték végső nyugalomra. Hagyatékának gondozására 1996-ban létrejött a Kajári Emlékalapítvány. Szülőhelye, Ősi 2009-ben (posztumusz) díszpolgárává választotta. Emlékét emléktáblák őrzik Ősiben (1996), Sümegen (1997), Mártélyon (1997) és Hódmezővásárhelyen (2001.) Díjak, ösztöndíjak1959 • MEDOSZ-díj1962, 1966, 1968, 1974 • a Szegedi Nyári Tárlat grafikai díja1971 • a XIV. Alföldi Tárlat nívódíja, Békéscsaba1975 • Munkácsy-díj1976 • a Balatoni Nyári Tárlat grafikai díja, Keszthely1979 • a Veszprém Megyei Tanács művészeti díja. Mesterei: Miháltz Pál, Ék Sándor, Konecsni György.

Barokk aranyozott fakeretben Szent Simon és Szent Fülöp apostolok. Orosz ikon, olaj és fa kompozíció. Fülöp ruhája zöld, piros lepel, kezében kereszt. Simon egyszerű barna reverendában. Az ikon tetején cirill, aranyozott betűkkel az apostolok nevei jól olvashatók. A Kisfaludy Sándor Emlékház Egyházművészeti termében található. Valószínűleg orosz eredetű alkotás, a XVIII. századból.