Kántor Kata ezúttal egy „csoportos szólót" készített. A zenészek nem mindennapi hangszereikkel (Gettómarimbula, Kormánytilinkó, Teknőkoto, Óriáscajon) aktív jelenlétükkel részt vesznek a színpadi történésekben. Képzelt játszótársak, az emberben rejlő legkülönfélébb, olykor végletes hangok, erők hordozói. A szikár világú darab - fém, fa, víz és test - egy tapasztalástörténet, meghatározó életélmények képeinek sorozata, minek következtében az ember egyszer szomorú, aztán meg örül -ki-ki más és más okokból -, aztán még szomorúbb, de továbbmegy, feláll, majd boldog megint. Leegyszerűsítve, öröm és bánat: nagyjából ezek váltakoznak, míg véget nem érünk. Kinek-kinek megvan a maga mikrokozmosza, de mindannyian egy makrokozmosz részeiként éljük meg azt, amit.