A visszaemlékezést 2001-ben, nyolcvanadik életévében jegyezte le. B. Miklós, aki 1943-44-ben Budapesten az antifasiszta ellenállási mozgalomban aktívan részt vett. Saját, felesége és barátai, ismerősei életének megmentésén dolgozott, hamis iratokat állítottak elő, illetve illegális sajtótermék-terjesztésben, röplap-sokszorosításban vettek részt ügyes együttműködésben. Sokaknak tudtak ezáltal segíteni. B. Miklós emlékezetből írta le a történteket, jegyzetei ebből az időszakból nem készültek. Felesége Judit, akivel az első perctől kezdve közösen vettek részt az ellenállás folyamatában. B. Miklós jogot végzett, textiltechnikusi végzettséget szerzett, angolul és franciául tanult, munkaszolgálatra hívták be. Legnagyobb példaképeként S. Gézát nevezi meg, tanárát és barátját. Foglalkozott egyik barátjuk által először lefordított külföldi mű terjesztésével is, melynek témája a német megszállással szembeni ellenállás. Munkája során kapcsolatba került Pesti Barnabással (G. József), B. Ivánnal, R. Lászlóval és feleségével. Testvére, B. Tamás Toulouse-ban volt németellenes aktivista, egy napon a francia milícia lőtte agyon. Álnéven publikálta az ellenálláshoz kapcsolódó írásait. Miklósék gyűléseket szerveztek lakásokra, melyről tudomást szerzett a politikai rendőrség, és rendszeressé váltak a házkutatások. Lehetőség nyílt egy házi nyomda létrehozására, mely által üres, de pecséttel ellátott bejelentő lapok készülhettek. 1943-tól B. elkezdte a hektográf-módszerrel történő okirat-hamisítást, mellyel tökéletes papír, pecsétforma- és tintamásolatokat készített. Hamis papírokat szülei részére is kiállított, felesége édesanyja Auschwitzba került. 1944-ben S. Géza megismertette B. Miklóst az Ellenállás csoporttal. Ekkoriban kerültek kapcsolatba jugoszláv partizánokkal is. A visszaemlékezés 1945. január 20-ig tart, B. Miklós 24. születésnapjáig.

Miklós B. wrote his memoirs in his eightieth year. He was an active member of an anti fascist resistance movement in Budapest in 1943-44. He worked for rescue of himself, his wife, his friends, he and his co-workers created fake documents, dissemination of illegal journals and leaflets. They could help others as well. B. wrote his text by memory, he did not have any notes from the earlier period. Judit, his wife was his partner in movement’s actions. B. studied law, he was a textile technician, too, he spoke French and English. He also was called to forced labor. Mr. Géza S. was his best friend and teacher. He disseminated the translation of a book with theme of resistence against German occupation. He came into contact with Mr. József G. (Mr. Barnabás Pesti), Mr. Iván B. and Mr. László R.. His brother, Mr. Tamás B. was anti-German activist, he was shot down by the French militia. He published his writings under pseudonym about resistance. Miklós and fellows organized meetings at flats, but the political police learned this, and the perquisitions became more frequent. Later on, there was an opportunity to make a home printing for empty but stamped application forms. From 1943, Miklós started the method of hectography for perfect papers, forms of stamps and ink copies. He made fake documents for his parents. His wife’s mother got to Auschwitz. Géza S. introduced Miklós to Resistance group in1944, and to Yugoslav partisans later on. The memoir ends on 20th of January of 1945, when Miklós was 24 years old.