Ez a könyv önálló része a Mandragóra című műnek, ami a varázslás, kuruzslás és orvoslás kapcsolatát kutatja az emberiség történetében, főként a közelmúltban, a 19. század fordulópontja körüli évtizedekben, amikor még lehetett találni olyan népeket, amelyeket nem, vagy csak alig érintett meg az európai-amerikai civilizáció. Tibetnek kitüntetett helye van ebben a kutatásban, mert ezer éve még jelentős birodalom volt, fejlett kultúrával, ezen belül magas rendű orvosi ismeretekkel. Hatalma azonban megtört, szellemi fejlődőképessége elhagyta, merev vallási dogmatizmusba süllyedt. Orvostudománya vajákossággá alakult, orvosai vagy kuruzslók lettek, vagy „csodadoktorok”, akiknek hírneve messzire elhatolt, tudása mégis kétessé vált. A legendás tibeti „ősi gyógymód” pályafutását kíséri nyomon ez a könyv, beleágyazva az ország történelmébe és kultúrtörténetébe. (Benedek István)