Az utószóból: Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) az orosz irodalom kiemelkedő egyénisége, az elbeszélés és dráma mestere. (…) A múlt század nyolcvanas éveiben jelentkezik először szatirikus ihletésű novellákkal, majd néhány évvel később egymás után adja közre a vidéki kisváros sivár életét megelevenítő elbeszéléseit, és kíméletlen igazmondással leplezi le a cári önkény lélektipró gonoszságát, az elmaradottságot, képmutatást és kisszerűséget. Csehov novelláinak különös értéke a kifinomult jellemábrázolás: az író e rövid lélegzetű művekben rendkívül tömören, egyszerű eszközökkel ábrázol emberi sorsokat. típusokat, és a tettek belső indítékait. (A 6-os számú kórterem, A kutyás hölgy, A párbaj, Bánat stb.) Még kifinomultabb, még mélyebb lélekelemzés jellemzi Csehov színműveit, melyek méltán tartoznak a világ drámairodalmának örökbecsű alkotásai közé. E színművek az elbeszéléseknél sokoldalúbb, egyetemesebb korképet adnak a század második felének orosz társadalmáról, s a tisztultabb, nemesebb életre vágyó és tehetetlen kisemberek, intellektuelek tragédiáiról...