A párduc kirobbanó sikerében, ha csak részben is, de szerepet játszott az író ismeretlensége, fantáziát mozgató sorsa, valamint azok a romantikus körülmények, amelyek között ez a sajátos hangvételű, izgalmas mondanivalójú mű megjelent. Giuseppe Tomasi di Lampedusa herceg, a régi és nagynevű szicíliai arisztokrata család leszármazottja atyai dédapja, Giulius Lampedusa herceg életregényét írta meg élete utolsó, halálos betegség gyötörte, szűk másfél esztendejében. A cselekmény 1860. májusában kezdődik és 1910. májusában ér véget. A regény ily módon a legújabb kori olasz történelem talán legjelentősebb félszázadához kapcsolódik, mely Garibaldi vörösingesei partraszállásától az új – lényegében szinte a mai – Olaszország polgári rendjének kialakulásáig, az első világháború előestéjéig ível. E kritikus tabló arisztokrata mesterének,Tomasi di Lampedusának az esetében voltaképp a balzaci „csoda” ismétlődik meg a XX. század közepén. Kötetünkben szerepel még az író hagyatékából előkerült Lighea, mely a háborút követő két évtizednek alighanem egyik legszebb olasz elbeszélése.