Szerves Kémia (részlet)

Tanárképző Főiskolák

A "szerves kémia" elnevezés és meghatározás Berzelius svéd vegyésztől származik, aki 1827-ben megjelent tankönyvében külön fejezetként "Szerves Kémiai kézikönyv" címen azokat az anyagokat tárgyalta, amelyeket növényi és állati szervezetekből különítettek el. A tárgyalt vegyületeket szerves (organikus) vegyületeknek nevezte. E vegyületeknek az ásványi anyagoktól történő elkülönített tárgyalása a szerves kémia elkülönülésének, önálló tudományággá válásának kezdetét tükrözi.

Cím(ek), nyelv
nyelv	magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy	papír alapú könyv
tárgy	szerves vegyületek
tárgy	molekulaszerkezet
tárgy	kéntartalmú szerves vegyületek
tárgy	nitrogéntartalmú szerves vegyületek
tartalomjegyzék	1. Bevezetés 2. A szerves vegyületek molekulaszerkezetének vizsgálata 3. A szerves vegyületek átalakulásának főbb típusai 4. A szerves vegyületek rendszerezésének elvei 5. Szénhidrogének 6. A szénhidrogének halogénszármazékai 7. A szénhidrogének hidroxil származékai 8. Kéntartalmú szerves vegyületek 9. Nitrogéntartalmú szerves vegyületek 10. Foszfor - és arzéntartalmú szerves vegyületek 11. Szerves szilícium vegyületek 12. Fémorganikus vegyületek 13. Oxovegyületek 14. Karbonsavak 15. Karbonsavszármazékok 16. Heterociklusos vegyületek 17. Szénhidrátok 18. Fehérjék 19. Terpének 20. Szteroidok 21. Biokatalizátorok 22. Alkaloidok 23. Gyógyhatású anyagok és gyógyszerek 24. Textilszínezékek és a festés teljes tartalomjegyzék
célközönség	általános
Személyek, testületek
létrehozó/szerző	Varga Zoltán
kiadó	Tankönyvkiadó
Tér- és időbeli vonatkozás
kiadás/létrehozás helye	Budapest
az eredeti tárgy földrajzi fekvése	Szendrő
hivatalos kibocsátás	1972-01-01
Jellemzők
hordozó	papír
méret	104,5 MB
méret	525 oldal
formátum	pdf
Jogi információk
jogtulajdonos	Magánszemély
hozzáférési jogok	Ingyenes hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás	Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár
azonosító	J 11 - 380
leltári szám/regisztrációs szám	3702