Angelusz Erzsébet azzal az időszerű problémával foglalkozik, hogy miképpen kell, illetve miképpen lenne célszerű az antropológia elveit és módszertani eredményeit érvényesíteni a neveléstudományban és az iskolai nevelésnél tágabb, a szocializáció egészét átfogó gyakorlati nevelő tevékenységben. Témájának aktualitása mellett szól, hogy korunkban, a tudományos-technikai forradalom korában, megnövekedett az emberi tevékenységnek, a személyiségnek a szerepe, s ebből következően a személyiség tervszerű alakítása, nevelése egyre fontosabbá válik. A szerző e kötetben kifejtett álláspontja szerint az ezzel foglalkozó szaktudomány nem nélkülözheti az antropológia szemléletmódját és eszköztárát.