A kötet részletes elemzést nyújt az egzisztencialista pedagógiáról, közelebbről nyugat-német válfajáról és az életfilozófiát a nevelés problémáihoz adaptáló ún. pedagógiai antropológiáról. A szerző mindkét irányzatot sajátos, pedagógiai formátumú ideológiaként vizsgálja. Nem elégszik meg az egyes koncepciók belső ellentmondásainak kimutatásával, hanem arra is választ próbál adni, miért és hogyan töltenek be mégis ezek az eklektikus teóriák fontos ideológiai funkciót.