Könyvem rövid bevezetőül szolgál egy évezredes probléma megvilágításához. A költészetnek ugyanis a szó hétköznapi vagy logikai értelmében nincs igazsága. Hazudik, káprázatokat sugall és a képzelet gyönyöreit kínálja. Ezenközben persze kiküzdötte saját igazságát is, a tudomány és a filozófia egyenrangú társaként. Az esztétikum önálló tartomány határainak kijelölése az emberi történet egészének eredménye. Mindez számunkra magától értetődő, ám hogy a történelmi korokban ez nem mindig volt így, azt próbálja különböző problémakörök feltérképezésével bemutatni ez a könyv.