Reflektor Magazin Hódmezővásárhelyre látogattunk el, Hézső Ferenc festőművész otthonába. Hézső Ferenc műterme a hódmezővásárhelyi művésztelepen van, és tudjuk, hogy ez a művésztelep egyike azoknak a szellemi műhelyeknek, melyeknek kisugárzása és hagyományai egész művészgenerációk életét, munkásságát határozták meg. - Hódmezővásárhelyen születtem, itt nevelkedtem ebben a szellemi körben, azt lehet mondani, hogy mindent innen kaptam, ami az induláshoz szükséges volt. Hagyományokból én azt az etikai tartást vállalom, amit az itt korábban élő kollégáim vállaltak egyrészt, másrészt azt a táj és emberszeretet, amely mindig meghatározója volt ennek a vásárhelyi művészetnek. Valaha egy művész egyéniség, személyiség ez meghatározó tekintélyt is jelentett a saját maga környezetében, ma már a tekintély, nem csak itt, hanem más telepen is egyre devalválódik, nagyon nehéz tényleges értékrendet kialakítani és ebben a belül folyó, időnként belső ütközések sem segítenek, de a kritika szándékai sem mindig egyértelműek. Sőt, néha nagyon is érezhető egy oldalvágás, támadás az irányunkban. Ez azért nem szerencsés, mert nem ad kellő bátorítást és nem tisztázza azokat a pontokat és értékeket, amely mindenképpen fontos volna, hogy felszínre kerüljenek. Szeretnék vallani azokról a társadalmi változásokról az emberek életében, szemléletében végbemenő változásokról, amelyeket kora gyerekkortól tapasztaltam, sőt, amit most is tudatosan viselek és tapasztalok, s ezért is munkásságomban foglalkozom szinte időnként majdhogy nem szociográfikus hűséggel az éltforma váltásokkal. Az egyszerű emberek, a mindennapi emberek, különösen a parasztság életének változásaival, azt, hogy hogyan alakul, változik ez a sajátos életforma, a földhöz való kötődés érzése hogyan válik a közösséghez való tartozás érzése kapcsán egy nagyon színes, ellentmondásokkal teli furcsa képletté és mint képzőművéstz próbálom ennek a formai konzekvenciáit is megtalálni és megkeresni. - Milyen sorsot szán az életművének? Kinek szánja? - Azoknak a tisztességgel dolgozó embereknek, akik ezért az országért nap mint nap helytálltak, az ország épüléséért dolgoznak, és azt hiszem, ez a legtermészetesebb gesztus egy alkotóember részéről, ha ugyanígy teszi a dolgát.