Valamikor szólásmondás volt a gyors karriert befutott emberek jellemzése: "No, ez is megtalálta Amerikát!" Amerika a korlátlan lehetőségek hazájaként élt nemcsak a magyar köztudatban. S amikor Makszim Gorkij a század elején egy más Amerikát talált, s 1932-ben a "száguldó riporter", Egon Erwin Kisch bemutatta az amerikai mennyországot, amely cseppet sem volt mennyország, bizonyára volt olyan olvasó,aki a kommunista szerzők elfogultságára gyanakodva, kételkedett egyben-másban. Azóta fél évszázad is eltelt, s e könyv írója, aki az ismert "Stern" című nyugatnémet magazin riportereként járt az Egyesült Államokban, s akit kommunista részrehajlással egyáltalán nem vádolhatunk, ő sem a korlátlan lehetőségek dicséretét zengi. Így vezeti be riportjait: "Elfogult könyvet írtam...", de a hazáját óvó ember elfogultságával teszi ezt, hogy figyelmeztesse honfitársait: az oly sokaktól áhított és követni kívánt amerikai életforma, az "american way of life" csak a felületen csillog, a mélyben a bűnözés és az erőszak, a korrupció és a fajgyűlölet tenyészik, képmutatás és álszentség húzódik meg, és mindennapos a zsarolás, a nyomor és az éhezés. Rolf Winter erről a lidércnyomásos Amerikáról ad döbbenetes képet. 17 riportja 17 röntgenkép az Egyesült Államok életéről; találóan tapint rá a kényes pontokra, akár az amerikai kisvárost mutatja be, akár az üzleti élet sötét rejtelmeire derít fényt, vagy a washingtoni bűnözés szinte már érvényesülési hajszán alapuló magánéletet az iskolától a szexuális aberráltságokon át a temetőig. Riportjait a 70-es évek elején szerzett tapasztalatai alapján írta, ez azonban semmivel sem gyöngíti mondanivalójának érvényét.