A magyar kabaré történetéről több érdemes cikk, tanulmány, könyv látott már napvilágot. Mégis úgy gondoljuk, hogy Kozma György tanulmánya ezek után is megérdemli a nyilvánosságot. A munka a Művelődéskutató Intézetnek a szórakoztató művészet múltjának és jelenének feltárására alapuló tevékenységébe illeszkedik bele. Innen van, hogy sajátos, eddig ki nem fejtett szempontból közeledik tárgyához: Magának az intézményrendszer alakulásának történetét is meg akarja ragadni. Amikor ugyanis vitatkozunk a szórakoztató művészet helyzetéről, és sokan reformokat sürgetnek, a színvonalat szeretnék felemelni, az irányítást szeretnék megjavítani, vagy a "haknit" kívánnák visszaszorítani- akkor sokszor elfelejtkezünk arról, hogy a múltban, a század első felében, /beleértve a felszabadulástól 48-ig terjedő időt/ egy sokkal számosabb, kiterjedtebb, differenciáltabb intézményrendszer állott a szórakoztatás szolgálatában, mint ma. Kis intézmények voltak, színvonaluk is igen különböző, de egészükben hatottak, egészükben alakították ki és képviselték azt a sajátos szórakoztatási stílust, amit pesti humornak nevezzük. Kozma György tanulmánya abból indul ki, hogy hogyan jöttek létre, hogyan szaporodtak meg, s hogyan működtek ezek az intézmények. De nem reked meg ennél, hanem nagy művészi érzékenységgel ad képet munkájuk mibenlétéről, tartalmáról, esztétikumáról. Olyan hangot használ hozzá, amit a tárgy megérdemel: könnyed, ironikus stílus, amely azonban játékosságában sem veszíti el komolyságát. Reméljük, hogy e kis kötet jó olvasmány nyújt majd mindenkinek, akik a téma iránt érdeklődőknek.