A dzsungel lordja lenézett rá, a királynőre, aki az ő lábaihoz borult – és az iménti bűvölet tovaszállt. A szépséges külső mögött újra látta az eszelős némbert; látta azt a szörnyeteget, aki védtelen embereket vadállatoknak vet; aki nőket torzít el vagy ölet meg, csak mert szépek, szebbek talán nála; és lényének minden igaz porcikája tiltakozott e kapcsolat ellen. Egy hördüléssel felemelkedett, és a királynő, támaszát vesztve, végigterült a földön.