Óbuda Budapest városrésze a III. kerületben. A jelenlegi városrész területe az egykori, Budával és Pesttel 1873-ban Budapest néven egyesített Óbuda városának csak egy kis részét foglalja magába. Óbuda híres vendéglátásának alapját a római korig visszanyúló szőlő- és borkultúra teremtette meg. Aquincum katonái már kétezer évvel ezelőtt csapszékekben, fogadókban és tavernákban (bormérések) koccintottak Bacchus tiszteletére. A rómaiak a mai Dunántúl területén kialakított Alsó-Pannonia tartományuk északkeleti központját, Aquincumot e térségben alakították ki. A katonai tábort Óbuda területén létesítették, míg a kapcsolódó polgári város ettől északra, Aquincum városrész területén volt. A katonai amfiteátrumot a honfoglalás után valószínűleg Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán használta. A török uralom megszűnése utáni újratelepülés során a település számos barokk épülettel gazdagodott. Ekkor alakult ki a keskeny, kanyargós utcákból álló településszerkezet vendéglőkkel, kiskocsmákkal, éttermekkel és kerthelyiségegekkel. Azonban a jellegzetes óbudai egy-kétemeletes házakból nagyon sok megsemmisült a Második Világháborúban. Azt követően is többet lebontottak "településrendezés" és a panel lakótelepek építése miatt. Mára csak néhány utca őrzi az eredeti Óbuda emlékét és hangulatát. Aranybárány Vendéglő Az Asszonyvár, később Aranybárány vendéglő a Bécsi út 86. számú házban a Nagyszombat utca sarkán. A régi kocsmát még 1885-ben alapította Singer Gyula, majd több tulajdonos következett. Egyikük Kudelka Dávid volt. 1928-ban Édes Jánosné vette át az üzlet vezetését, őt követte 1930-ban Szobel Sándorné, 1931-ben pedig férje, Szobel Sándor. Az ő hirdetéséből tudjuk, hogy fő attrakciója a „híres erdélyi flekken és fatányéros” volt, de naponta friss „élő halból készült magyaros halászlét” is kínált vendégeinek. A szórakoztatásról „elsőrangú cigányzene” gondoskodott. A 72-es villamos megállójával dicsekedő vendéglőben havonta találkoztak a Szatmármegyeiek, vagyis az onnan Budapestre került emberek. 1936-ban Virág Kálmán lett a tulajdonos, ő adta a vendéglőnek az Arany Bárány nevet. A régi épület miatt úgy hirdetett, hogy „Bombabiztos hely! Méteres falak!” jelentik a biztonságot. Vajon a féktelen mulatozásra gondolt? Mert akkor a háború még messze volt… Virág úr is remek halászlét és halkülönlegességeket kínált, de közben haladt a korral is – 1939-ben már a vendéglőben minden este modernebb zene volt. Az épület ma is ugyanúgy áll, mint régen. Távol-keleti vendéglő van a hajdaniak helyén.