Sörkatakomba
Az egykori Eszterházy utca 6-os (mai nevén Puskin utca) épület a XIX. századi Pest egyik jellegzetes egyemeletes polgárháza volt. A korai klasszicista (1810 körül épült) lakóház kezdetben az első magyar gyerekkórházként működött, melynek alapítója és főorvosa dr Shoepf-Mérei Ágost volt. A hétköznap esti felüdülésekre a belvárosi polgárok számára több kerthelyiség is működött. Az egyik ilyen, vagy éppen legismertebb kertvendéglő lett a Sörkatakomba. 1900 körül vásárolták meg a gyermekkórházként már nem működő Eszterházy utca 6-os (mai nevén Puskin utca) épületet. A Sörkatakomba helyiségeit 1932 és 1941 között folyamatosan adták át a közönségnek. Elsőként 1932 május 6-án a Proberger Jakab-szobát és a hozzá tartozó söntést. Az első vendéglős Dominek Gyula volt, aki két régi sörünnepet is visszahozott a köztudatba: a tavaszi baksör és az őszi „sernyitó” ünnepeket. Kecskés János korcsmáros – magát így titulálta – a Sörházzal nem csak egy vendéglőt akart működtetni, hanem egy „sörös kegyhellyé” kívánta fejleszteni 1939-ben, amikor Dominek Gyula vendéglőstől átvette a Részvény Serfőzde által nyitott söröző vezetését. Közben néhány évig, 1936-39 között Sass Sándor vezette a vendéglőt. 1939 végére átadta még a földszinten a Mayerffy-szobát és az abból nyíló kis Vadász-szobát, az emeleten pedig a Petz-, Tüköry- és Dreher-szobákat. A szobákat eltérő stílusban rendezték be, egy dolog volt közös: mindenütt a sörfőző családok cégérei, céhes jelvényei, és a családtagokat ábrázoló festmények díszítették a falakat. 1940 nyarán pedig vitéz Kecskés János a Sörkatakombában megnyitotta a főváros akkori legnagyobb kerthelyiségét, ahol minden vasárnap délelőtt hangversennyel, cigányzenével szórakoztatta a vendégeit. Ily módon is fellendítve az amúgy sem csekély sörforgalmat. 1940 őszén kezdték el a Schmidt Péter-szoba kialakítását, amelyet egy erdélyi parasztszoba stílusában rendeztek be. Ennek aktualitását az adta, hogy 1940 augusztus 30.-án a Második bécsi döntés keretében Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták. A pesti serfőző céh utolsó céhmestere, Schmidt Péter maga is Erdélyben töltötte ifjúságát. Az egykori Sörkatakombára már csak az a törött emléktábla emlékeztet, amelyet még 1932-ben helyeztek el Proberger Jakab (aki az első magyar főcéhmester volt) tiszteletére. A II. világháború, illetve az államosítások után a Pannonia vendéglátó és szállodavállalat központja volt. Az épület ma is ugyanúgy néz ki, mint a régi képeslapokon. Az állapota megfelelő, viszont funkciója már nincs és évek óta üres. (www.egykor.hu) A képen a Schmidt-szoba látható
Cím(ek), nyelv | |
---|---|
nyelv | magyar |
Tárgy, tartalom, célközönség | |
tárgy | MKVM |
tárgy | vendéglátás-történet |
tárgy | vendéglátóipar |
tárgy | söröző |
tárgy | sör |
tárgy | belső tér |
Személyek, testületek | |
kiadó | Magyar Filmiroda |
Tér- és időbeli vonatkozás | |
kiadás/létrehozás helye | Budapest Sándor utca 7. |
térbeli vonatkozás | Budapest VIII. kerület Puskin utca 6. |
az eredeti tárgy földrajzi fekvése | Budapest |
időbeli vonatkozás | 1940-es évek |
Jellemzők | |
hordozó | papír |
méret | 9 x 14 cm |
kép színe | fekete-fehér |
formátum | jpeg |
Jogi információk | |
jogtulajdonos | MKVM |
hozzáférési jogok | Kutatási engedéllyel hozzáférhető |
Forrás, azonosítók | |
forrás | MKVM |
leltári szám/regisztrációs szám | VF_26708 |
leltári szám/regisztrációs szám | VIP_28_a_E_O-ZS |