Székesfehérvár történetével és műemlékeivel csaknem könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Magony Imre szoborkalauza mégis hiányt pótol, mert ilyen – más nagyvárosok bibliográfiájából nem igen hiányzó – összefoglalás még nem készült. Ez a könyv egyrészt leltár, mely utcáról-utcára és házról-házra veszi számba a szobrokat, emléktáblákat, a sokszor alig szembetűnő kisebb és nagyobb épületplasztikákat, s még a külön művészi értékkel nem bíró szöveges emléktáblákról is megemlékezik függelékében. Egyrészt tehát „leltár” az, amit az olvasó a kezében tart, másrészt azonban igazi kalauz is: tájékoztat a legfontosabb adatokról – a művész nevéről és koráról, a mű helyéről, készítési idejéről, anyagáról, esetleg ismert méreteiről, – felidézi képét, s a függelékbe került bő bibliográfiával lehetőséget nyújt a további, egészen részletekbe menő tájékozódásra is. Külön figyelmet érdemel a szerző szerénysége, az a finom gesztusa, ahogy egyedül a lényegre koncentrálva megelégszik a szűkszavú, de lehető legpontosabb adatközléssel, lemondva saját személyének szerepeltetéséről. Jegyezzük meg: ez a szerénység – mint a kötet egésze bizonyítja – hatalmas gazdagságot kínál, kinek-kinek olyan mélységben, amennyire ő maga kíváncsi. 2 darab