A szegedi Református palota a belváros egyik meghatározó épülete. A Tisza Lajos körút és a Kálvin tér határán fekvő ötszög alakú telekre építendő ház megtervezésére 1909-ben kérte fel Magyar Edét (Orosháza, 1877. január 31. – Szeged, 1912. május 5. magyar építész. A szegedi szecessziós stílusú építészet kiemelkedő képviselője, Szeged mediterrán jellegű arculatának építészeti megjelenítéséhez jelentős mértékben hozzájárult.) a református egyház. Magyar Ede két, egymástól V alakban távolodó háromemeletes, szecessziós jegyeket hordozó épülettömböt tervezett. A két épületszárny közötti V alakú helyen az épület földszintes bejárata kapott helyet. A református palota eredeti szerepköre az volt, hogy a benne található lakások mellett otthont adjon a református népiskolának, illetve a Kálvin téri református egyházközösség parókiájának. A főbejárat fölötti terasz kőkorlátait éneklő gyerekek szobrai díszítik. A Tisza Lajos körútra néző épületrész homlokzatának színes mozaikképén a magvető alakja tűnik föl, a Kálvin tér felé néző épületrészen az arató látható. A kivitelezők Ottovay Ede és Winkler Imre voltak. Az épület 1912-ben el is készült. Sokáig a palota előtti téren működött a borpiac és a gyékénypiac. A palota lakója volt Gelei József (Árkos, 1885. augusztus 20. – Budapest, 1952. május 20. zoológus, az MTA tagja) és Bartucz Lajos (Szegvár, 1885. április 1. – Budapest, 1966. június 3. antropológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora) akikre a bejárat mellett elhelyezett emléktáblák emlékeztetnek. Az épületet Szeged városa 1953. március 8-án államosította, a református egyházi szervezetek azonban az épületben maradhattak. 1986-ban kezdett hozzá az épület tatarozásához, amely egészen 1991-ig elhúzódott. Napjainkban a palota földszinti helységeit gyógyszertárak bérlik, az emeleteken lakások és irodák találhatóak.